Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 21 kentésére vonatkozó tervét és azt általánossá akarja tenni, akkor mint üzemtulajdonosnak elöl kell járnia a jópéldával és a saját űzőméiben kellene ezt a kötelező csökkent munkaidőt bevezetnie. Ugyancsak Diósgyőrben igen rossz .szisztémákat vezettek be és igen rossz a bánásmód a munkásokkal szemben. Panaszolják szavahihető munkások, bogy a legkisebb hiha esetén a legdurvább inzultusokban van részük. »Fogja be a pofáját«, vagy »hazudik maga«, ilyen kijelentések az egyes uiűivezető urak részéről mindennaposak — mondják a munkások. Nem is szólva arról, hogy nagyon örülnek, ha ezzel megússzák, mert rosszabb eset az, amikor az üzemfőnökök büntetésekéi rónak ki, mégpedig igen jelentéktelen hibának minősített dolgokért 1—4 pengőig terjedő összeget, ami néha meghaladja az egész napi keresetet. (Esztergályos János: Hallatlan!) Nagyon ajánlom a miniszter úr figyelmébe az állami üzemekben és főkép Diósgyőrben panaszolt anomáliákat és nagyon kérem, hogy a saját üzemében gondoskodjék arról, hogy a munkásokkal tisztességesen beszléjenek és rendesen bánjanak. (Esztergályos János: A legkevesebb, amit a munkások megkövetelhetnek!) Tessék elhinni, miniszter úr, hogy a teremtő ember, a termelő munkás a legkevesebb, amire igényt tarthat, az, hogy vele ember módra bánjanak és ne a régi céhkorszak módszereit alkalmazzák vele szemben. , Bá kell térnem most egy másik kérdésre és ez: az ipar felügy elet kérdése. Mondhatnám. 16 esztendő óta minden évben, minden költségvetés alkalmával újra és újra felhoztam ezt s minden évben gazdagabb leszek én is és a nemzeti közvélemény is egy-egy Ígérettel; történni azonhan sajnos, semmi sem történik ezen a téren. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Dehogy is nem!) Egészen minimális, számba alig vehető az, ami az iparfelügyelet fejlesztése terén történt. Méltóztassanak csak néhány számot meghallgatni. Nagyon nehezen jutottam hozzá egy iparfelügyelői jelentéshez, •amely az 1934. évről szól. 1935-ről és 1936-ról nem kaptam jelentést; nem tudom, van-e ilyen, vagy nincs; azt tudom, hogy az 1893:XXVIII. te. kötelezi a ' kereskedelmi kormányt arra, hogy a jelentést minden esztendőben kiadja. Azt hiszem, 1935-hen és 1936-han nem jelent meg, én legalább nem tudtam hozzájutni ,s ebből következtetem, hogy nem jelent meg. 1934ről azonban megjelent a jelentés és ez azt mondja, hogy .1.3 iparfelügyelői kerületben 58.928 ügydarab folyt be, balesetvizsgálaton mind a 13 kerületben Összesen száz esetben jelentek meg az iparfelügyelő urak. Ipartelepi vizsgálat volt 13.342, gőzikazánpróba volt 2184, belső srőzkazánvizsgálat 1739, gőzkazánszemle 2458. Az összes Iparfelügyelők hatásköre alá tartozó területen a telepek 64*6 százalékát vizsgálták meg 3934-ben. de a fennmaradó 7081 telep 30.694 munkással megvizsgálatlan maradt. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Lényegesen javult a helyzet! — Mala sits Géza: Rosszabbodott!) T. miniszter úr, méltóztassék egy számot meghallgatni: egy iparfelügyelőire 1934-iben 340 ipartelep-vizsgálat jutott, tehát átlag majdnem minden napra egy. A többi 'széles skálájú kötelességen és munkaterületen kívül minden ipar felügy el őre majdnem minden napra esik egy telepvizsgálat. Méltóiztassék megmondani, mint mérnökembernek, — én nem vagyok mérnök, de egy kicsit értek a dologhoz, mert a régi munkásbiztosítási hivatalomban rendkívül sok ilyen telepvizsgá-?. ülése 1937 május 21-én, pénteken. 447 laton» baleseti és egyéb vizsgálaton vettem részt és ezért tudom — hogy egy gondos vizsgálat mennyi időt és mennyi fáradságot igényel. Képtelenségnek tartom azt, hogy ennyi munkát ilyen kevés személyzettel, ilyen nagy munkateljesítményt jól és kifogástalanul lehessen elvégezni , A balesetek száma 1933-ban 11.554 volt, 1934toen. valamivel javült a helyzet: 9796 volt az üzemi halesetek száma. 1000 ipari alkalmazottra 1933-ban 43'2 baleset jutott. 1934-ben 33'4. Óriási szám ez, messze túlhaladja a békebeli állapotokat, úgyhogy maga ez az egyetlen tény» a balesetek sűrűsége is indokolja, hogy az iparfelügyelettel többet kell törődni. Azt hiszem, nemcsak többet kell törődni vele, hanem sokkai nagyobb anyagi készültséggel is kellene hozzányúlni az iparfelügyelet kérdéséhez. Az egész létszám 1934-ben volt 12 vezető, a győri kerületnek nem volt kifejezett vezetője, csak beosztottja és 29 beosztott, közöttük egy nő, orvos. A kiadás nem változott az előző költségvetés óta: az 1936/37. évi költségvetésben 314.000 pengő volt, ugyanannyi .az 1937/38. t költségvetésben is, ezzel azonban szembenáll 225.000 pengő bevétel, ami azt jelenti, hogy a magyar államnak a magyar ipari munkásság egészség- és balesetvédelmére mindössze 89.600 pengője van ebben a mammuth-költségvetésben. Ezt hallatlanul nagy mulasztásnak tartom. Igen nyomatékosan kell kérnem az iparügyi miniszter urat, akinek hatáskörébe tartozik most az iparfelügyelet, legyen kegyes ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozni. Már többször rámutattam a korábbi költségvetések tárgyalásánál is és ha valami olyan javaslatféle jött ide, amelybe beletartozott, belefért, mindig szóvátettem, hogy tessék az iparfelügyeleti személyzetet kibővíteni, tessék a túlterhes munkától a személyzetet valamennyire mentesíteni. A tehermentesítés feltétlenül szükséges, mégpedig nem a munka csökkentésével, hanem a létszám emelésével. Túlkicsi ez a létszám. Ha volna fMkai időm, rá tudnék mutatni a jelentésből arra, hogy milyen óriási területeket kell ellátnia igen kicsi személyzettel egy-egy iparfelügyelői kerületnek. Ezenkívül szó volt arról, hogy iparfelügyelőkül ne csak mérnököket alkalmazzanak, hanem alkalmazzanak orvosokat, nőket és alkalmazzanak külföldi mintára ipari szakmunkásokat is. Feltétlenül szükséges az elméleti és a gyakorlati tudásnak ez az összevetése, hogy az iparfelügyelet hatályos legyen. E nélkül az iparfelügyelet nem hatályos. Végtelenül csodálom, hogy az elmúlt költségvetési év óta ezen a téren nem történt lényeges javulás. Valami nagyon kevés javulás tapasztalható, azonban ez kevés ahhoz képest, amire szükség van és ha valamikor időszerű vagy megkövetelhető volt, hogy az ipari munkásság érdekében több történjék az iparfelügyelet terén, akkor most a technikai fejlődés mai forradalmi korszakában még inkább időszerű és megkövetelhető, amikor a termelő munkásság mindig újabb és újabb feladatok elé kerül, amikor alig van ideje ahhoz, hogy magát begyakorolja valamilyen munkafolyamatba, vagy kellőképpen kiismer

: jen valamilyen szerkezetet, vagy gépteehnikai berendezést, mert már itt van az új szerkezet, már újra kell tanulnia, újra kell magát gyakorolnia. Ez mind feltétlenül szükségessé teszi, hogy ezen a téren történjék valami. Kettőt remélek. Az egyik az, hogy a kapott ígéretek száma az idén ismét eggyel szaporodni