Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának ti 6. hogy a ruhát és a cipőt is a kisszabók és a cipé- i szék csinálják!) Képviselőtársam téved, mert a szövetkezeti ruhát is a gyár csinálja egyrészt, másrészt pedig az Országos Kuházati Intézet. Ez nem rendes formája a kisipar támogatásá­nak, — még akkor sem, ha a ruhákat a kissza­bóknál csináltatják meg — ha a kisszabó nem maga vállalhatja a munkát, hanem a nagyobb vállalatnak csak egyszerű kiuzsorázott szállí­tója. Az a legjobb támogatás, ha a kisszabó, a kissuszter és a többi kisiparos maga vállalhat munkát és annak a munkálatnak hasznát maga fölözi le, nem pedig a nagyvállalat. (Müller Antal: Az én álláspontom is ez!) Nem mondtam, hogy a képviselő úr mást mondott, de a kép­viselő úr csak most jött be és eddig Béldi Béla képviselő úrral vitáztunk. T. Ház! Hogy összegezzem a dolgokat, elő­ször csökkenteni kell tehát a kisipar adóter­heit, — nem lehet az, hogy ígérik az adócsök­kentést itt a képviselőházban, kint pedig a kö­zegek felemelik a kisiparosok adóterheit — má­sodszor csökkenteni kell az Oti.-terheket, har­madsorban pedig meg kell szüntetni a szövet­kezet konkurrenciáját a kisiparosokkal szem­ben. (Peyer Károly: Az Oti.-terheket előbb fizetni kell! A legtöbbje nem fizeti!) Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után egy olyan kérdésre térjek át, amelyet Esterházy Móric képviselő úr említett meg a képviselő­ház tegnapi ülésén. Kérdem, lehetséges-e az, hogy van például a falun egy kerékgyártó vagy egy csizmadia vagy egy fűszeres, s vele szem­ben ott van egy másik polgár, akinek a foglal­kozása nem a kisiparosság vagy kereskedőcég, hanem 50—100—200—500 vagy 1000 holdas gazda, aki megrendeli a csizmákat, amiket ő konven­cióban tartozik a cselédeknek adni vagy meg­rendeli a fűszert, ami a háztartása részére szük­séges, a fűszeresnél, de az a kisiparos vagy az a kiskereskedő nem kaphatja meg tőle a pénzt, mert a nálánál százszorta gazdagabb földbir­tokos védetté vált. (Mozgás.) Tudom, hogy a védett birtokosok között is igen sokan vannak, akik nem tartották volna helyesnek, hogy többi adósságaik mellett eze­ket az adósságokat ne fizessék és ki is fizették tartozásaikat ezeknek az embereknek. Kérdem, hány ilyen pusztulóban lévő kisember van a vi­déken. A múltkor volt fent nálam egy vidéki kiskereskedő, aki nemcsak, hogy kihitelezte az áruját, hanem 1 e mellett még váltókezességeket is vállalt. A váltótartozásokat nem lehetett be­hajtani azokon, akikért kezességet vállalt, mégis elárverezték kis malmát azért, mert mindazok, akikért kezességet vállalt, vé­dettekké váltak. (Törley Bálint: Ne vállaljon kezességet!) Est én is jól tudom. Azt lehet mon­dani, hogy ne vállaljon kezességet, azt azon­ban már nem lehet mondani, hogy ne adjon hitelbe fűszert vagy csizmát. (Törley Bálint: Az más!) Ezeket súlyos mértékben kifogáso­lom t. Ház és tisztelettel kérem, méltóztassék ezekben a kérdésekben valami módot találni, hogy ezek az emberek pénzükhöz hozzájussa­nak. Itt kell a t. miniszter úr figyelmébe aján­lanom azt is, hogy a közterhek leépítésén kívül arra is törekedni kell, hogy a vidéki kisiparos­ság munkához jusson. A vidéki kisiparosság pedig csak úgy tud munkához jutni, hogy ha azok a házadómentességek, amelyek a főváros­ban vannak, a vidékre is vonatkoznak. Nem tudom megérteni, hogy miért ne lehessen a vi­déki polgárnak is ugyanolyan feltételek, s ülése 1937 május él-én, pénteken. 431 ugyanolyan házadómentesség mellett felépí­tenie a maga kis házát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mint ahogyan fel lehet építeni a budapesti kispolgárnak. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hát vidéken nincs ház­adómentesség?) Tisztelettel meghívom az ipar­ügyi miniszter urat Budapest környékére, Új­pestre. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Bizonyos kijelölt területeken van csak adó­mentesség. Budapesten sincs általános adó­mentesség!) Azt szeretném, hogy ha nemcsak a kijelölt helyeken volna adómentesség. (Bor­nemisza Géza iparügyi miniszter: Ugyanolyan elvek szerint, mint Budapesten, vidéken is van!) A másik oldalon pedig szintén nem tu­dom helyeselni azt, hogy amikor Budapesten nagyon helyesen, az építőipar bizonyos adó­mentes beruházási kedvezményekben, leírások­ban részesül, miért nem részesül ebben a vi­déki építőipar is. Ezzel kapcsolatosan az ipari szakmák egész komplexumának helyzetét meg kell javítani azzal, hogy vidékre is kiterjesztik azokat a kedvezményeket, amelyek Budapestre vonatkoznak. (Béldi Béla: Ügy van, a közmun­káknál!) Ne csak szóval, hanem tettekkel is bizonyítsuk, hogy a magyar ipar életerejének megnövelése általános nemzeti érdek. Egy másik kérdés, amit a miniszter úr fi­gyelmébe ajánlok, a családi házak kérdése. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a kis családi házakat, amelyekről egyik • képviselő­társam már beszélt, olyan szörnyűséges ter­hekkel sújtják, amint azt közbeszólás formájá­ban már mondottam, hogy szinte csoda, hogy ezek a kis házak szégyenletükben a föld alá nem süllyednek. Ezekre a kis családi házakra pedig igen nagy szükség van. Ha & kisipart munkához juttat­juk, ha a vállalkozási kedvet fejlesztjük, lehe­tővé tesszük ezeknek a kis családi házaknak megépítését. Ma azonban az a helyzet^ hogy Budapest környékén rengeteg kis családi ház épült, de az emberek szabadulni akarnak tőlük, azért, mert kibírhatatlan, súlyos adókat kell értük fizetniük. T. Ház! Ezekben óhajtottam elmondani tiszteletteljes véleményemet a magyar kisipar kérdéseivel kapcsolatban. Őszintén megvallom, hogy az a vita, amely eddig a képviselőház­ban lefolyt, engem boldoggá tett, mert hiszen azelőtt csak magam voltam az, aki Bródy Ernő és Müller Antal képviselőtársaimmal együtt a magyar kisipar kérdéseit állandóan napiren­den tartottam, örülök, hogy végre megérett az idő arra, hogy ezek a kérdések megoldás­hoz jussanak. Ma a képviselőháznak vala­mennyi pártjából jóformán minden felszólaló felszólalásának tengelyévé a magyar kisipar kérdését tette, (vitéz Várady László: Helyes megállapítás! — Bródy Ernő: A kisipar nem halt meg, a kisipar él, pedig meg akarták ölni, el akarták nyelni! — Derültség.) Ha az, amit itt a képviselőházban látunk, nem szal­maláng, (vitéz Várady László: Nem szalma­láng, hanem szívbeli óhaj !) ha mindazok a be­szédek, amelyek a túloldalról a nemzeti egység pártjának igen kitűnő vezető tagjai részéről is elhangzottak, azt jelentik, hogy jobb jövő hajnala következik el a kisiparra nézve,, akkor ezt mindnyájan boldog örömmel vennénk tudo­másul. En azonban a cselekedeteket szeretném látni és ameddig nem látom, nem fogadhatom el iá költségvetést. Elnök: Szólásra következik?

Next

/
Thumbnails
Contents