Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 216, ülése 1937 május 21-én, pénteken. 429 felügyelők. Vannak ma 12 évi szolgálat után olyan iparfelügyelők, akiknek 120 pengő havi fizetésük van. (vitéz Várady László: Létmi­nimumra is kevés!) Olyan iparfelügyelők, akik 25 éve szolgálnak, ma a VIII. fizetési osztályban vannak, ugyanabban a fizetési osz­tályban, amelyben a miniszteri segédtitkárok, pedig az ő feladatuk roppant súlyos és fele­lősségteljes. Jóval kevesebb fizetést kapnak az ipar felügy élők, mint bármely állami mérnök. A fizetésük tulajdonképpen három reduk­ciót szenvedett: az egyik a rendes tisztviselői fizetésredukció, a másik az, hogy megvonták tőlük azt az engedélyt, hogy privátmunkáért ellenszolgáltatást fogadhatnak el, a harmadik pedig az, hogy a kiszállási díjakat pausálösz­szegben állapították meg, úgyannyira, hogy ma az a helyzet állt elő, hogy ezekre a pausál­összegben megállapított kiszállási díjakra na­gyon sokszor rá kell fizetniök saját fizeté­sükből. (Fábián Béla: Mennyi a kiszállási díj? — Törley Bálint: 65 pengő! — Mojzes János: Lehet olcsóbban is kiszállni! — Fábián Béla: Egy kiszállás 65 pengő? — Törley Bálint: Igen! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az ka­zán Vizsgálat és nem kiszállás! — Fábián Béla: Hányszor van ez? Havonta! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Évente! — Zaj.) Arra kérem a mélyen t. iparügyi miniszter urat, vegye figyelembe, hogy nemcsak az illető iparfelügye­lőknek az érdeke, hogy munkájukat ellenszol­gáltatásért végezhessék, hanem közérdek is. Ma ugyanis lent a vidéken egyáltalában nincs gé­pészmérnök. Egy gépészmérnök meg sem tudna élni a vidéken. Ha tehát valaki gépész­mérnököt akar Budapestről lehozatni, az sokba kerül. Tudok rá példát, hogy valaki egy gőzeke­kötelet hozatott, az a következő napon elsza­kadt, erre Budapestről hozatott le egy gépész­mérnököt és az 90 pengő napidíjat számított fel, úgyhogy az 1000 pengős gőzekekötél árához 240 pengős szakértői díjat kellett fizetnie, (vitéz Várady László: 24%!) Az illető csak azért nem kért iparfelügyelőt, s tőle szakvéleményt, mert restellne az iparfelügyelőt állandóan 'igénybe­venni, amikor az munkájáért semmiféle ellen­szolgáltatást nem fogadhat el. Én nem tudom, hogy akkor, amikor más állami tisztviselők, mint az állatorvosok, orvosok, jegyzők és egyéb tisztviselők fogadhatnak el ellenszolgáltatást — sőt úgy tudom, hogy az állatorvosoknál' a földművelésügyi minisztérium részéről elő van írva, hogy a szakvéleményükért ellenszolgál­tatás jár — miért ne adhatnók meg az iparfel­ügyelőknek ugyanezt a lehetőséget, (Fábián Béla: Inkább fizessük meg őket!) mert ma az már egyenesen közérdek, hogy az ipar felügye­lők a vidéken produktív munkát végezzenek. (Drobni Lajos: Nem folytathatnak magán­praxist. — Fábián Béla: Inkább fizessük meg őket rendesen!) . Ha mégis igénybeveszik az iparfelügyelőt s az nem fogadhat el munkájáért semmit, végül is resteli .az ember az ipar felügyelőt el­hívni, amikor az, ismétlem, nem fogad el dí­jazást, s ebédet sem, csak kimegy, kiszáll, megcsinálja a munkát, azután kezet szorítva, elmegy. Lehetetlen állapot ez, különösen akkor, amikor az ipar felügy élők státusa olyan lehe­tetlenül van rendezve, hogy 25 évi szolgálattal a VIII. fizetési osztályban vannak. Azt kell tehát, hogy kérdezze az ember, hogyan végez­hesse az iparfelügyelő a maga munkáját akkor, ha állandóan anyagi gondokkal küzd? (Fábián Béla: Ez gyalázat!) Es nem segíthet magán azzal sem, hogy más munkát vállal, mert a vidéken egyszerűen nincs munka. (Fábián Béla: Másutt tudunk takarékoskodni! — Zaj!) Mindennek az eredménye az, hegy ha az­után mégis akad valami munka, azt a kis falusi kovácsmester vagy lakatosmester végzi el, de ezek a munkálatok olyanok is. (Egy hang a jobboldalon: Sok traktor is van a vi­déken!) Éppen ezért nagyon kérem az iparügyi miniszter urat, ha már a státusrendezés ebben az évben nehézségbe ütközik, — holott az osztó igazság igazán megkívánná azt, hogy ezek^ az emberek, akik igen magas végzettségű gépész­mérnökök, ne kerüljenek kedvezőtlenebb hely­zetbe más állami mérnökökkel vagy más ál­lami tisztviselőkkel szemben — akkor méltóz­tassék talán egyelőre megengedni azt, hogy legalább az iparfelügyelők díjazást fogadhas­sanak el munkájukért, s szakértői véleményt adhassanak. Hangsúlyozom, hogy nemcsák az ő érdekükben beszélek itt, hanem közérdekből is. Közérdekből is, mert hiszen különösen lent az Alföldön, ahol már az öntözések megindul­tak és sok kisember motort használ és kezel, — általában a motorizálás roppantul^ fejlődött az Alföldön is és mindenütt az országban, de különösen az Alföldön az. öntözéssel kapcsola­tosan — nagy szükség van az iparfelügyelők tanácsára és közérdekű munkájára. r Kérem tehát az igen tisztelt miniszter urat, méltóztas­sék lehetővé tenni, hogy az iparfelügyelők dí­jazást fogadhassanak el. Ez senkit kedvezőtle­nebb helyzetbe nem hoz és az én véleményem szerint a mérnöki kar többi részének érdekébe egyáltalában nem ütközik. {Helyeslés a jobb­oldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Fábián Béla képviselő úr. Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a rendelkezésemre álló időt teljes mértékben a magyar kézműipar problé­máinak szentelhessem. (Helyeslés a jobbolda­lon.) Teszem ezt legelsősorban azért, mert úgy látom, hogy ebben az országban már igen sok okos ember volt, de egyik sem oldotta meg a kézműipar problémáját. (Egy hang a középen: Majd Fábián megoldja!) Hajlandó vagyok erre rögtön válaszolni. Amikor a társadalom­biztosítás kérdését idehozta Vass miniszter úr, megmondottam itt a képviselőházban, hogy Vass miniszter úr ezzel a törvényével tönkre fogja tenni és el fogja pusztítani a magyar kisiparost. Akkor a miniszter úr felállott és azt- mondotta, hogy a kisiparosok majd egy pohár sörrel kevesebbet fognak inni. Az ered­mény az lett, hogy, sajnos, a kisiparral kapcso­latban ebben a kérdésben is úgy, mint a for­galmiadó kérdésében is teljes mértékben iga­zam lett és nem lett igazuk azoknak, (Borne­misza Géza iparügyi miniszter: Közbejött egy kis világválság!) akik minden egyes felszóla­lásom alkalmával lebagatellizálták megállapí­tásaimat. Most is méltóztassanak megengedni, hogy ebben az általános nagy bankett­hangulatban, amelyben itt a kisipar kérdései­vel foglalkozni méltóztatnak, amelyben most mindenkinek, hála Istennek egyhangúlag meg méltóztatik állapítani, hogy a kisiparral fog­lalkozni kell, bátor legyek rámutatni arra,, hogy a kisiparnak azokban a kérdéseiben, amelyektől az egész kisipar léte, vagy nem léte függ, az utóbbi időkben nemcsak hogy nem történt semmi, hanem éppen homlokegyenest ellenkezően a, kormányzat részéről olyan intéz­kedések történnek, amelyek elvágják a kisipar életerejét. Legelsősorban bátor vagyok rámir­60

Next

/
Thumbnails
Contents