Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

420 Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 1937 május 21-én, pénteken. és a mezőgazdaságot illetően azok a szavak, amelyeket az új Iparügyi Tanácsban mondott a miniszter úr s amelyek miatt a Gyosz. hivatalos lapja — úgy érzem — eléggé kíméletlen támadásban részesítette az igen t. miniszter urat. T. Ház! Az iparügyi költségvetés részleteire nem fogok kiterjeszkedni," mégis, hogy objektivitásom ne vónassék kétségbe, felemlítem a műbenzinelőállítás kérdését, minthogy a Dunagőzhajózási Társaság ügyeit már kétízben is előhoztam a t. Házban. Az igen t. iparügyi miniszter úr tavaly kifejtette, hogy a Bergius-féle mübenzineljárás roppant drága. Most felhívom a figyelmét — aminthogy bizonyára nagyon jól méltóztatik tudni róla — a Fiseher-Trops-féle eljárásra is. Tudomásom szerint ennek az eljárásnak már négy hatalmas gyára van Németországban és ez az eljárás a benzinkivonás költségét már 31 fillérre csökkentette. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Még mindig drága! — Müller Antal: Igaza van a miniszter úrnak!) 31 fillér még mindig drága, de sokkal fontosabb, hogy ennek révén egy egész tömeg bányamunkást foglalkoztathat a Dunagőzhajózási Társaság és nem ellenségeinket támogatnók a behozatal folytán, hanem a mi bányamunkásainkat és az agyonszubvencionált Dunagőzhajózási Társaságot. (Andaházi-Kasnya Béla: Azt mondják, a "Szabó-féle magyar szabadalom nagyon jó.) Ha azt méltózttatik gondolni a miniszter úrnak, hogy ez az eljárás drága, legyen szabad becses figyelmébe ajánlanom, hogy a cementgyártásra a legkiválóbb anyag szintén a Dunagőzhajózási Társaság bányaterületén van és az ottani szakemberek szerint jóval a mai ár fele alatt volna a cement előállítható. Itt ismét tekintélyes munkástömeget foglalkoztathatnánk. Ha még mindez kevés volna, jól méltóztatik tudni, hogy ott van egy hatalmas koxmű, amely nincs eléggé foglalkoztatva és az iparügyi miniszter úr, egyúttal mint kereskedelemügyi miniszter is, a leghivatottabb annak elismerésére, hogy a pécsi bányák egészen kitűnő szenét sem veszi a Máv. olyan mértékben igénybe, mint az kívánatos volna, nemcsak a pécsi bányák, hanem a lokomotívok fenntartása érdekében is. Nem tudom, hogy az az óriási gázmennyiség, amely Pécsett mint egy óriási fáklya ég állandóan, miért ne volna az iparba bevonható. Vagy például az egész pécsi környéket beszenynyezi a Zsolnay-gyár félig elégett szenének füstje. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ebben dolgozunk most!) Miért ne volna a pécsi gáz, mondjuk, a Zsolnay-féle gyár tüzelésére felhasználható? Nem merem teljes mértékben elfogadni a miniszter úrnak azt a közbevető magyarázatát, hogy még mindig drága a műbenzin, mert hiszen köztudomású, hogy a természetes benzint még olcsóbban lehetne megvenni. Csak egyre hivatkozom. Például a Magyar Petróleumipar merészelte az 55 filléres benzint 52 fillérért árusítani. Mikor a 13-6%-os kvótája kimerült, egyszerűen nem kapott több olajra behozatali engedélyt. (Andaházi-Kasnya Béla: Nem tudod, hogy szerződésük van és pönálé van kikötve, ha 3 fillérrel olcsóbban adja valamelyik?) Mi lesz ennek a következménye? A Magyar Petróleumipar, kimerülvén a kontingense, behozatalra új engedélyt nem kap, vevőit fekete listára helyezi a többi gyár és az a veszély is fenyeget, hogy ki sem fogják őket szolgálni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Majd megadom a magyarázatot!) Legyen szabad most az iparügyi miniszter úrnak a költségvetéshez fűzött jelentésével foglalkoznom. Tárgyilagosan meg kell állapítanom, — és ezt minden egyes tárcánál meg fogom tenni — hogy a nem szorosan az illető miniszteri tárcához tartozó költségeket és személyzeti létszámokat le kell vonni az illető minisztérium státusából. Ennél a tárcánál le kell vonni a nem szigorúan az iparügyi tárcához tartozó állami javító műhelyek 2,700.000 pengős kiadását, főleg azért, mert itt 288 alkalmazott szerepel ezen a címen s ha ezt a létszámot hozzá vennők az iparügyi minisztérium létszámához, ez eléggé súlyos terhelést jelentene a magyar állam költségvetésében akkor, amikor tudjuk, hogy az iparügyi minisztérium tisztviselői karának állandó létszáma 198 fő. Éri ezt azért vagyok bátor hangsúlyozni, mert szerencsés vagyok az iparügyi minisztérium munkásságát Intenzíven figyelni és megállapíthatom, hogy valóban csodálatos és nagyszerű munkát végez az iparügyi minisztérium ezzel a 198 fővel. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hà a szociáldemokrata párt nincs is megelégedve az eredménnyel, '•— ahogy én sem vagyok megelégedve — de munkásságával felette meg lehetünk elégedve. Az egyes kérdéseknél leszek majd bátor a részletekre kiterjeszkedni. Legyen szabad azonban valamit kifogásolnom. A miniszter úr hivatkozik az Iparügyi Tanácsra. Szerintem az Iparügyi Tanács igen rosszul van összeállítva, mert az összes bankvezérek, bányatulajdonosok és bányaelnökök, sőt kar tel vezérek kivétel nélkül benne vannak. (Éber Antal: Szerencsére senki se kíváncsi a Tanács tanácsára! — Derültség.) Ez volna az egyetlen vigasztaló momentum, ha a törvény nem úgy intézkednék, hogy az iparügyi miniszter úr tanácsadó szerve az Iparügyi Tanács. A miniszter úrnak ugyancsak jelentésében azt méltóztatik mondani, hogy két értékes szerv munkájára méltóztatik támaszkodni. Ha ez a két értékes szerv a kartelbizottság és az árelemző bizottság, akkor, igen t. miniszter úr, ne méltóztassék rossznéven venni, ha azt mondom, — bár nem akarok sajnálkozásomnak kifejezést adni — hogy az a kartelbizottság és az az árelemző bizottság, amely úgy dolgozik, ahogy dolgozik, — s ezt, azt hiszem, még az igen t. előadó úr sem fogja kétségbevonni, akinek objektivitásában egyébként sem kételkedem (Derültség balfelől.) — nem áll a helyzet magaslatán és nem érzi át feladatát. A miniszter úr a külföldi tüzelőanyagokról és a belföldi nyersanyagokról nyilatkozik az indokolásban. Ismételten és hangsúlyozottan hívom fel a miniszter úr figyelmét a műbenzin kérdésére s nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog a miniszter úr ebben a tekintetben megnyugtatni. Legyen szabad kérdeznem, hogy a recski bánya, amelyet olyan nagy vívmányként, nem tudom hány esztendeje dédelgetnék, érdemes-e erre. Egymillió pengő a bevétele és egymillió pengő a kiadása, ha ugyan ezt a költségvetési keretet nem fogják túllépni. (Müller Antal: Hát a sok munkás?!) Nem tudom, hol van az amortizációja ennek a bányának. Azt hiszem, ha a recski bányának ezt az egymillió pengőjét kisipari célokra méltóztatnék átvinni, sokkal több embert lehetne foglalkoztatni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Akkor nem lenne meg ez az egy millió, mert ez a bevétele!) De hiányzik az amortizáció és nem hiszem, hogy ennek a bányának