Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. bői, addig a kisipar 26%-kai részesedik a közterhekiben. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy rövid és sürgönystílusban előadandó felszólalásom tulajdonképpeni céljára rátérjek: azoknak az intézkedéseknek és azoknak a körülményekinek, mondjuk, üzemviszonyoknak a megvilágítására, amelyek közt a kisipar leginkább és a nemzet szempontjából optimálisan tudja kifejteni a maga tevékenységét. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy a magyar kisiparos helyzete rendkívül nehéz és rendkívül terhes. Az okok sorában talán elsősorban kormányzatunknak a múltban követett azt az iparfejlesztési politikáját kell megemlítenem, amely nem százszázalékos erővel igyekezett a gyengébbek segítségére, hanem valami módon a gyáriparnak fokozott fejlődését eredményezte a kisiparral szemben. Igen t. Ház! Éppen a napokban a Nemzeti Újságban, vagy a Függetlenségben, vagy mind a kettőben olvastam egy számadatot, amely szerint a budapesti mészárosipartestület ezidei közgyűlési jelentésében az szerepel, hogy 271 tagja adta vissza iparigazolványát. Ha viszont a régebbi statisztikákat veszem, 1920—30. közt, ebből azt állapíthatom meg, hogy míg ezalatt az idő alatt, a kisipari műhelyek száma 8-8 százalékkal fogyott, ugyanez alatt az idő alatt a nagyüzemek száma 26*3 százalékkal emelkedett. A magyar kézműiparosság nehéz helyzetének talán részben az az oka, hogy nem használta ki, vagy nem akarta kihasználni a háború utáni konjunktúrát és nem (készült fel az azt követő nehéz időkre. Ha már most ehhez hozzávesszük az általános gazdasági depressziót, hozzávesszük !különösen a vidéki kisiparnak tagadhatatlan technikai elmaradottságát, hozzávesszük ehhez a meglehetősen nagy közterheket, hozzávesszük azt, hogy a kisiparnak egyrészt megfelelő munkaalkalom, másrészt megfelelő hitel sem állt rendelkezésére, akkor annál inkább domborodik ki annak szükségessége, hogy az államnak mindent meg kell tennie ennek az értékes társadalmi osztálynak támogatása, erősítése és fel segélyezése érdekében. (Esztergályos János: Végre, hogy rájöttek erre!) Amikor én mint mérnökpolitikus ezzel a kérdéssel foglalkozom, nem kívánok a népgyűlések hangján foglalkozni ezzel a kérdéssel, nem kívánom csak: felteregetni azt a tagadhatatlanul sok sérelmet és fájdalmat, (Esztergályos János: 18 év óta mondjuk! Süket fülekre találtunk!) amelyek a, kisipari társadalom sú lyos sebei, hanem tárgyilagosan kívánok foglalkozni a kérdéssel és mindjárt propozícióval is kívánok élni^ a legilletékesebb tényezők, a Ház és a kormányzat előtt. (Esztergályos János: Végre észreveszik a ikisiparost is.) Igen t. Ház! A kisiparosság nagy problémái két főcsoportra oszlanak. Az egyik problémacsoport azok a kérdések, amelyek a jelenben oldandók meg, a múltnak a kisiparossága még mindig ránehezedő súlyos terhe, a másik problémacsoport pedig az, amely a jövőbe néz és amely a kisiparosságnak megelégedett, boldog jövőt akar biztosítani. Ennek a második csoportnak ismét három fő problémaköre van. Az egyik a munkaalkalmak teremtése, a másik a hitel kérdése, a harmadik pedig a közteherviselésnek valamilyen méltányos rendezése. (Esztergályos János közbeszól.) Ne méltóztassék rossznéven venni, hogy egyszer olyat mondok, ami a képviselő úrnak is tetszik. (Eszterülése 1937 május 20-án, csütörtökön. 399 gályos János: Nagyon helyes!) Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ezen az oldalon nagyon sokan vagyunk, akik nem azonosítjuk magunkat az előadó úr felfogásával. (Helyeslés és taps jobb felől.) Talán azt kívánja minden kormánypárti képviselőtől az igen t. szociáldemokratapárt, hogy állandóan olyan dolgokat beszéljünk, amelyéket önök ellenünk fel tudnak használni? (Esztergályos János: Csak megállapítom, hogy 15 évig erről beszéltünk és süket fülekre találtunk!) Annál inkább méltóztassék örülni, hogy most megváltozott a helyzet. Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, ne folytasson párbeszédet! (Kun Béla: A kormánypárt többsége nem azonosítja magát az előadó úrral? — Felkiáltások jobbf elől és a középen: Nem azonosítja magát! — Fábián Béla: Es a kormánnyal? — Bárczay Ferenc: Azzal igen!) Petainek József: Megállapítom egyúttal azt is, hogy az állami költségvetésnek az iparügyi minisztériumra vonatkozó indokolása sem azonosítja magát az előadó úr előadásával. {Ügy van! Ügy wan! jobbf elől. — Propper Sándor: Tessék lemondani az előadó úrnak! — Esztergályos János: Tessék levonni a konzekvenciákat! — Györki Imre: Es a miniszter úr azonosítja maigát vele?) Igen t. Ház! Ez az én egyéni véleményem; amit az előadó úr adott elő, az az ő egyéni véleménye és azért vagyunk parlamentáris országiban, hogy mindenki megmondhassa a mtaga véleményét. (Helyeslés és taps jobbf elől. — Propper Sándor: Az előadó úr 'hivatalos álláspontot képvisel! — Rassay Károly: Ezt a házi hűtlenséget (mégis odahaza kellene elintézni és nem a nyilvánosság előtt! — Propper Sándor: Az előadó úr tartozik a hivatalos álláspontot képviselni ! ) T. Ház! Hogy a magyar kisiparosság érdeke mennyire nemcsak egy osztálynak az érdeke, hanem egyúttal nagy nemzeti érdeket is jelent, a tekintetben, Dulin igen t. képviselőtársamnak egyik megjegyzéséhez kapcsolódom, amelyben megállapította, hogy a munkaalkalmak teremtésének egyik legnagyobb megakadályozó ja az a körülmény, hogy a nyersanyagok, de különösen az építési anyagok árai rendkívül magasak. Azzal a kéréssel fordulok tehát az igen t. miniszter úrhoz, méltóztassék ezt a szerintiem indokolatlan áremelkedést az árelemző bizottsággal felülyizs^gáltatni (Helyeslés jobbf elől.) és a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket megtenni. Indokolatlannak látszik az épületfa és a tűzifa nagy áremelkedése és e tekintetben is azzal a kéréssel fordulok a jelenlévő iparügyi -miniszter úrhoz, méltóztassék esetleg a helyi jelentőségű, talán be sem jelentett fiókkar teleknek működését megvizsgálni és thai szükséges, rendszabályozza meg ezeket, oszlassa fel vagy a legdrákóibb szigorral tegye lehetetlenné ezeknek működését. (Helyeslés.) Igen t. Ház! Nemcsak az építési anyagoknál mutatkozik azonban ilyen érthetetlen nagy ármelkedés és drágaság, hanem az összes többi nyers anyagoknál is s ez a kisiparosság helyzetét azért nehezíti meg, mert nem képes a megfelelő becsületes polgári hasznot a magas nyersanyagárak miatt az árakba belekalkulálni, nem tud reálisan harcolni az irreális árajánlatokkal szemben és a fontos kisipari exportra sem tud megfelelő módon elkészülni.