Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

Az országgyűlés képviselőházának 2( például 100.000 pengő jövedelme van, ebből a fogyasztási adó alá eső cikkekre legfeljebb 10.000 pengőt fog majd fordítani, vagyis jövedelmének 10%-át, de ha valakinek csak 1000 pengő jövedelme van, az száz százalékot kénytelen ezekre a cikkekre fordítani, következésképpen ezek az emberek jövedelmüknek száz százalékát adják ezen adónem folytán a kincstár jövedelmei közé, míg a gazdag ember jövedelmének legfeljebb csak a 10%-át. Bizonyára fordított progresszivitás ez, amelynél tehát azt látjuk, hogy a nagy tömegek szegénységéből vágják és hasítják ki ezt a fordított progresszivitást. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ilyen a cukoradó, a margarin-, az ételzsír-, az ásványolajadó, amelynek csak a felét veszem ide, azt a felét, amelyet a petróleumra, tehát a falusi nép világító eszközére vetnyk ki. Ez 10 milliót tehet ki. Itt van a gyujtószeradó; ideveszem továbbá a borfogyasztási adót, nem a fogyasztók, hanem a termelők miatt, mert hiszen az a termelőosztályt nyomja ós sújtja. Itt van azután a húsfogyasztási adó. Ezek összesen 82 millió tesznek ki. A vámok k'özül csak a (behozatali {vámoknak az egyharmadát veszem ide az antiszociális adók közé, azt az egyharmadot, amelyről azt gondolom, hogy elsősorban a kisembert sújtja. Ez 14 milliót tesz ki. A városi vámokat, 0 5 milliót teljesen idevéve, valamint a sójövedék 20 millióját, a vámok együtt 44 milliót jelentenek. Ezenkívül vannak a társadalombiztosítás terhei. A Mabi.-díjakat nem veszem ide, mert akinek már magánalkalmazottja van, az — úgy véli az ember — egy magasabb kategóriába tartozik, ámde az OtL-díjak közül ide kell vennem legalább azt a körülbelül 25 milliót, amelyet a kisipar fizet ki, az a kisiparos fizet ki társadalombiztosítás címén, aki a maga egész jövőjét egyáltalában nem látja biztosítva és aki legszívesebben saját magának a szociális biztosítására fizetne inkább, mint valaki máséra. Már most, ha ezeket a tételeket összeadom, kijön egy hatalmas összeg, — 400 millió pengő — amely a kis jövedelmeket nem kíméli, amely az adóetikába ütközik és amely a legantiszociálisabb jogcímeken illeti a kincstárt, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) T. Ház! Ha most szembeállítjuk ezzel azokat az adókat, amelyek a jövedelemhez, a vagyonhoz igazodnak, így például szembeállítjuk a kereseti adót, amelynek 16 milliós a tétele s ha idevesszük csupán a földadót 31 millióval, a házadót 79 millióval, a társulati adót, amely csak 12 millió az 1935-ös adóstatisztika szerint, továbbá a jövedelemadót, amely 35 millió és a vagyonadót, amely 15 millió, vagy ha ezeknek csak sommázatát állítjuk, is ezzel szembe, amely 189 millió, mondom, ha ezt állítjuk szembe ezzel a 400 milliós tétellel, kiderül, hogy az egyenes adókból és vagyonadókból csak egy része folyik be annak, ami az antiszociális tételekből bejön. (Farkas István: Kicsi része!) T. Ház! Ezek, amiket én itt felsorakoztattam, csak a legkiáltóbb igazságtalanságok, mert hiszen nekünk tulajdonképpen nem így kell ezt vennünk, hanem szorosan csak az egyenes adókat és a vagyonátruházási illetékeket kell vennünk, mert csak ezek arányosak, s ezek vannak kapcsolatban a vagyonnal és a jövedelemmel. Mondom, ezeket kellene csak vennünk és ezeknek összege a pótlékokkal együtt is csupán 450 milliót tesz ki, szemben egész költségvetésünk KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. #. ülése 1937 ma$us 10-én, hétfon. 33 minden más tételével, a közüzemeik díjait is ide értve természetesen, mert hiszen a közüzem tételei sem mások, mint tulajdonképpen fogyasztási adónemek, az egyik oldalon áll tehát a 450 millió szociálisabb, elfogadhatóbb adónem, a másik oldalon pedig az 1200 millió pengős maradvány, amelyet antíszociálisabb adó-' nemekből fedeznek. T. Ház! Ha mi most azt gondolnók, hogy ha így áll adóztatásunk, bizonyára találunk ebben a költségvetésben egyéb, vigasztaló momentumokat, bizonyára a szociális intézkedések özönét találjuk majd meg, amelyek ezt az igazságtalanságot igyekeznek többé-kevésbbé megváltoztatni, vagy expiálni, akkor ezzel szemben azt kell megállapítanunk, hogy azok a szociális tételek, amelyeket a költségvetésben látunk felcsillanni, tulajdonképpen elenyésző cseppek, amelyek az igazságtalanság tengerében úgyszólván teljesen elvesznek és észre sem vehetők. (Farkas István: Látszat az egész!) Itt van mindjárt a beruházások kérdése. A beruházások kétségtelenül segítenek valamit, de csak annyit, hogy a nemzetnek, a népnek leromlott erejét nem engedik tovább romlani, »erőtartalékok« azonban ezekből a beruházásokból nem képződnek a dolgozó társadalom számára. De különben is hiába van a beruházás akkor, amikor ennek tételeit az említett adónemekből állítják össze, amikor tehát előzőleg kiveszik annak a társadalmi osztálynak zsebéből a beruházáshoz szükséges összegeket, amely társadalmi osztályon tulajdonképpen a beruházásokkal segíteni akarnak. Hiábavaló dolog ez és azt mondhatnám, vannak, akik szinte félnek attól, bogy jönnek majd a szociális reformok, amelyek beruházásokat igényelnek, mert azokat kell majd elsősorban megnyomorítanunk ezekkel az antiszociális adótételekkel, akiken ezekkel a reformokkal segíteni akarunk, azért, hogy később talán tudjunk rajtuk segíteni. T. Ház! Ha ezeket a kérdéseket így vizsgáljuk, azt kell mondanunk, hogy a beruházásokat nem a rendes adótételekből kellene fedezni, hanem az volna a szükséges, a helyes, ha a nagyipar, az ingótőke, amely túlságosan nagy juttatásokat kapott ettől is és az előző kormányoktól is, nyitná ki erszényét, kasszáját és belső kölcsön formájában nyújtaná az ezekhez a beruházásokhoz szükséges összegeket, nehogy az az eset álljon elő, hogy a kisember filléreiből adjanak munkát a kisembernek. Ha most azt kérdezem és keresem, hogy a múlttal szemben van-e ebben a költségvetésben szociális szempontból valami változás, van-e bizonyos javulási tendencia, akkor azt kell mondanom, hogy sajnos, ilyet nem látunk. Ha ugyanis a mostani előirányzatot elővesszük, azt látjuk, hogy az egyenesadók 4-7 millióval növekedtek, vagyis most 226-5 millióra emelkedtek fel, az emelkedés tehát körülbelül 2%-os. Ugyanakkor azonban azt látjuk, hogy a fogyasztást terhelő többi adók 358 millióra emelkedtek, az emelkedés tehát itt 26 millió és a forgalmi adók növekedése nem 2%-os, mint az egyenesadóknál, hanem 11'8%-os. (Hunyadi Vas Gergely: Ez automatikus!) Az a baj, t. képviselőtársam, hogy automatikus. A fogyasztási adók szintén nem 2%-kal, hanem 6-7%-kal emelkedtek. Igen t. képviselőtársaim, ha ezeket a dolgokat így hagyjuk tovább menni, az eredmény az le^z, hogy egyenes adók címén 10, vagy 20 év múlva nagyon keveset, a mainak talán egytizedrészét fogják fizetni az emberek, ezzel szemben az adó jövedelmek legnagyobb része közvetett 5