Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

386 Az országgyűlés képviselőházának 21 kával. A legutóbbi hónapokban a napisajtó is, de a szaksajtó méginkábh, igen sokat foglalko­zott azoknak a fúrásoknak már jelentkező konkrét és várható további eredményeivel, amely fúrásokat Párád környékén, Bükkszéken végeznek, s amelyeknek bizonyos olajmennyi­ség feltárása volt eddig az eredménye és azok­kal a fúrásokkal, amelyeket Lispén és Szent­adorján környékén végeznek és amelyek nyo­mán földgázterületekre bukkantak. A szakem­berek vitatkoznak azon, hogy ezeknek a fúrá­soknak minő kihatásai lehetnek az ország gaz­dasági életére. Ebbe a vitába, minthogy ezidőszerint nin­csenek végleges eredmények előttünk, beleavat­kozni nem akarok. Meg kell azonban állapíta­nom, hogy túlzott, felcsigázott várakozásokat nem szabad ezekkel a fúrásokkal szemben tá­masztani, mert ezt a kérdést a következő szem­pontok szerint kell megítélni. Az egyik szem­pont az, hogy az ország ásványolaj-szükség­lete átlagban évi 20.000 vágón körül van, de vannak esztendők, amikor a szükséglet na­gyobb: pl. a tavalyi is 24.000 vagont tett ki. Ez azt jelenti, hogyha az előbb említett fúrások termeléséből ennek a mennyiségnek csak a felét akarnók fedezni, akkor napi 30—40 vágón ki­termelésére volna szükség, amire egyelőre nin­csen kilátás. A lispei és szentadorjáni földgáz-fel tárá­dokkal kapcsolatban fontos szempont az, hogy az említett fúrások közelében nincsen olyan városi település, ahol a nyert földgázt meg­felelően fel lehetne használni. Ipari település céljaira is nehéz a feltárt és rendelkezésre álló gázmennyiséget megfelelően kihasználnunk, mert nem hiszem, hogy a most következő 10 esztendőben olyan jelentős új ipari települé­sekre lehetne kilátás, amelyek elég erősek vol­nának ahhoz, hogy az ott mutatkozó gázmeny­nyiséget átvehessék és felhasználhassák. En­nélfogva azt hiszem, hogy a feltárt gázmeny­nyiségeket, amelyeknek terjedelme eléggé szá­mottevő, nem lehet másképpen felhasználni, mint úgy, hogy át fogjuk alakítani ezt a föld­gázt magasabb forrpontú szénhidrogénekké és ilyen módon benzint állítunk belőle elő — amennyiben ez a földgáz összetételénél fogva erre alkalmas — és így ennek a feltárásnak segítségével ezen a közvetett úton mód nyílik az ásványolajbehozatal csökkentésére. Nagyon fontos munkája az iparügyi mi­nisztériumnak az, amelyet a gyakorlati szociál­politika irányítása és a szociálpolitikai tör­vényhozási alkotások előkészítése tekintetében végez. Tájékoztatnom kell a t. Házat arról, hogy a 48 órás munkahét bevezetése eddig — az ipari munkáslétszámot véve alapul — 50% erejéig történt meg, a miniszter úrnak azon­ban elhatározott szándéka, hogy ezen az úton tovább halad és lépésről-lépésre igyekszik eb­ben a szociálpolitikai kérdésben a helyzeten javítani. Ami a minimális bérek kérdését illeti, mi­nimális béreket megállapítottak eddig — megint a munkáslétszámot véve alapul — az ipari termelés 65%-ában, úgyhogy az ipari ter­melés 35%-ában vár ez a kérdés még megol­dásra. (Farkas István: De nem tartják be!) Előkészítés alatt van a munkaközvetítés törvényhozási szabályozásának kérdése. A kor­mány, az iparügyi minisztérium, abból indul ki, hogy a munkaközvetítés törvényhozási sza­bályozásával meg kell akadályozni, hogy a munkaközvetítés politikai küzdelmek hatalmi eszköze legyen. . ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor fog­lalja el.) Végül előkészítés alatt van a fizetéses sza­badságidő kérdése. Az a benyomásom, hogy azokat a nehézségeket, amelyek ennek a kér­désnek megoldásánál mutatkoztak, sikerülni fog áthidalni. TJgy tudom, hogy a miniszter úrnak egészen a közeljövőben alkalma lesz az idevonatkozó törvényjavaslatot, amely az ipari termelésnek 10—12 millió pengővel való újabb megterhelésével fogja eredményezni, benyúj­tani a Házban. Kivételes elmélyedéssel, nagy megértéssel és jóindulattal foglalkozik az iparügyi kor­mányzat a kisipar problémáival, {Halljuk! Halljuk! a balközépen.) azzal a nagy elmélye­déssel, megértéssel és jóindulattal, amelyet a magyar termelésnek ez az ága méltán megér­demel. Megérdemli ezt ez a termelési ág elő­ször azért, mert a 'kézművesiparból, illetőiéig a kisipari termelésből ezidőszerint 1,300.000 em­ber él ebben az országban, (Dulin Jenő: Sok­kal több!) körülbelül a népesség 15%-a; de megérdemli ezt a fokozott gondoskodást éz a termelési ág azért is, mert a magyar kézmű­vesipar a közterhekből 15*5% erejéig részese­dik; (Müller Antal: Erején felül!) végül szük­ségessé teszi az elmélyedő, jóakaratú gondos­kodást az is, hogy viszont efelett a termelési ágazat felett az utóbbi_ évtizedekben megnehe­zült az idők járása és általánosaz a vélemény, hogy a kapitalisztikus gazdasági rend kiala­kulása és a technikai fejlődés nyomán a kéz­művesipar elsorvadásra van ítélve. (Czirják Antal: A kartelek miatt!) Ebben a kérdésben nemcsak nálunk, hanem más országokban is nagyon komoly stúdiumok alapján próbálták a helyzetet tisztázni. Ezek­nek a stúdiumoknak az eredménye az, hogy mindenesetre vannak olyan kézművesipari ágazatok, amelyek eltűnőben vannak: (Czirják Antal: Elég sajnos!) van azután a kézműves­ipari ágazatoknak egy második csoportja, amely csodálatos rugalmassággal, nagy vita­litással alkalmazkodik az új idők követelmé­nyeihez; végül van a kézművesipari termelés­nek egy harmadik csoportja, amely egészen újnak mondható, amely most van újonnan ki­alakulóban: a szerelési ipar, amely főként az egészségügyi, villamossági, világítási, radio­es filmipar terén játszik nagy szerepet. En azokkal szerűben, akik a kisipar hely­zetét egészen sötétnek látják és pesszimiszti­kusan ítélik meg, Gyulay Tibornak, a Buda­pesti Kereskedelmi és Iparkamara főtitkárá­nak véleményével értek egyet, aki egy igen értékes dolgozatának végső eredményét a követ­kezőkben foglalja össze (olvassa): »Bár a kis­ipar helyzetének alakulásával szemben meg­nyilvánuló pesszimizmus általában megokolt, a kisipar létét fenyegető okok nem érvényesül­nek minden szakmában, vagy nem egyforma mértékben. Sőt vannak jelenségek, amelyek nem egy szakmában gyengítik vagy ellensú­lyozzák ezeknek az okoknak a hátasat es bi­zonyos iparágaknak egyenes fellendülésére ve­hetnek.« (Müller Antal: Elég szomorú megálla­pítás! — Zaj a baloldalon.) Vizsgálódásai nyomán azonban mégis mu­tatkoznak tünetek, amelyek nyugtalanító aknák látszanak. Melyek ezek a tünetek? Az ipartes­tületi kötelékbe tartozó mesterek, segédek es inasok száma 1921-hen 268.000 főt tett ki, 1935-

Next

/
Thumbnails
Contents