Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

380 Az országgyűlés képviselőházának 215, átalakítását kívánja gazdasági irányú leányiskolákká. Nagyon köszönöm, iiogy ezt a gondolatomat elfogadni méltóztatott, mert, amint volt szerencsém tavaly és idei költségvetési beszédemben is bejelenteni, törvényjavaslat van előkészületben és bejelentettem azt is, hogy ez a törvényjavaslat a jövő évben a Ház elé fog kerülni. Andaházi-Kasnya képviselőtársam a testápolásról beszélt a testneveléssel kapcsolatban, felhívta a figyelmet arra, hogy a kisgyermekek testi gondozását tulajdonképpen egészségápolással kell kezdeni és az elemi iskolában a testnevelés mellett a testi gondozásra, a higiéniára is figyelmet kell fordítani. A miniszterelnök úr erre vonatkozólag is megtette már előzően a bejelentését, amikor az iskolai napközi otthonok ügyének felkarolásáról itt a t. Háznak beszámolt. Dinnyés t. képviselőtársam az álláshalmozások megszüntetését követeli még mindig, noha én már a minap bejelentettem, hogy az erre vonatkozó törvény »a közszolgálati és közérdekeltségi alkalmazások korlátozásáról« előkészületben van és a Ház elé fog kerülni. Andaházi-Kasnya képviselőtársam az iparművészeti iskola tantermeinek hiányosságáról és reform szükségességéről beszélt. Tavaly volt szerencsém már bejelenteni a t. Háznak, hogy ezzel a reformmal foglalkozom, de csak a főiskolai és egyetemi reformmal kapcsolatban, ezzel együttesen hozhatom a Ház elé, vagy oldhatom meg rendeleti úton. Csoh-Szombathy t. képviselőtársam a külföldi kiállítások tekintetében reprezentatív anyag kivitelét, a magyar művészet reprezentatív ismertetését kívánja tőlem. Ez vezet engem is minden egyes esetben külföldi kiállítások rendezésénél. Andaházi-Kasnya képviselőtársam többet kíván művészi célokra. Megnyugtatom a képviselő urat: én is töbibet kértem a pénzügyminiszter úrtól, azonban ez idén csak 15.000 pengővel tudtam többet kapni. (Andaházi-Kasnya Béla: 20.000 pengő jelentéktelen összeg!) 205.000 pengőről most emeltük 220.000 pengőre a művészeti célok javadalmát. Hogy ebből a vásárlásra mennyi jut, az a felosztási tervezetnek a dolga. Mindenesetre az emelésre törekszem, és egy kis lépéssel, 15.000 I pengővel sikerült is az idén előrehaladnom. Meizler t. képviselőtársam a Balatoni Múzeum ügyét tette szóvá. Megnyugtathatom, hogy a költségvetésben van gondoskodás a kérdés megoldásáról, ha nem is abban a mértékben és keretben, ahogyan ő kívánja. Kénytelen vagyok azonban az ő felszólalásához hozzáfűzni, hogy amit ezzel kapcsolatban Klebelsberg Kunó kultúrpolitikájának bírálataképpen mondott, az helytelen. Éppen azért karoltam fel, mert Klebelsbergnek helyes gondolata volt a Balatoni Múzeum megalapítása. Lázár képviselőtársam szóvátette a polgári iskolák állami támogatásának kérdését. Itt magániskolákról van szó olyan községekben, amelyekben sem a község, sem az állam nem látta szükségesnek iskola felállítását. Azok a magániskolák, amelyek életképeseknek bizonyulnak és megfelelő tanulószámmal rendelkeznek, igen rövid idő alatt abba a helyzetbe szoktak kerülni, hogy az állam részéről bizonyos támogatásban részesülnek. Azok az iskolák azonban, amelyek tisztán provinciális érdekből létesültek és nem elegendő tanulószámmal működnek, továbbra sem részesülhetnek támogatásban anyagi okokból, mert mindig az ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. elsőrendű szükségleteket kell elsősorban kielégítenünk. Meizler t. képviselőtársam a tanítók írásbeli teendőinek sokaságáról is panaszkodott. Ebben a tekintetben rendeleteimet már kiadtam, s meg kell állapítanom, hogy ha történt is

( egyes tanulmányi és körzeti felügyelők részéről túlhajtás, a valóságban mi igen keveset követelünk a tanítóktól és tanároktól, csak annyit, amennyit minden jó tanár és tanító követelés nélkül is elvégez és elvégzett a múltban is. Ami az osztatlan iskola tanítóinak írásbeli munkáját és adminisztrációs teendőkkel való megterhelését illeti, e tekintetben megnyugtathatom a t. képviselőtársamat, — amint már beszéde során közbeszólás formájában is tettem — hogy ezt a kérdést meg fogom vizsgálni. T. Ház! Végeztem azokkal a kérdésekkel, amelyeknek megoldása a kormány programmjában, illetőleg e költségvetésben már bentfoglaltatik. (Mózes Sándor: A mezőgazdasági szakoktatás van elhanyagolva.) A mezőgazdasági szakoktatás kérdése nincs úgy elhanyagolva, ahogyan Mózes képviselőtársam gondolja, mert hiszen a mezőgazdasági szaktoktatás anyagi dotációja a kultusztárca költségvetési javadalmában egyáltalában nem ad képet arról, hogy mezőgazdasági szakoktatásra t ez országban az állam és a közületek mit fordítanak. Ebben a költségvetésben nevezetesen, ahogyan azt tavaly is elmondtam a képviselőházban, egyetlen iskolának a dologi kiadása szerepel, ha jól emlékszem, a kiskun dorozsmaié. Egyébként a dologi javadalmak a községeknél vannak felvéve, a személyiek egyrészét is a községek viselik és a szakoktatási költségeik nagyrésze a f öldmívelésügyi tárca keretében szerepel, ahol a kultuszminiszter csak a pedagógiai felügyeletet gyakorolja és az irányításban vesz részt. Teljesen hamis álláspont tehát az, amit ebből a költségvetésből a szakoktatásra ki méltóztatik olvasni. De ezzel kapcsolatban szembe kell szállanom azzal a felfogással is, amelyet a t. képviselő úr itt kifejtett, mikor a mezőgazdasági szakoktatás céljára a Műemlékek Országos Bizottságának jövedelmét követelte. Ez ellen a felfogás ellen szólaltam fel közbeszólásomban, (Mózes Sándor: Nem követeltem, tévedés!) amikor azt mondottam, hogy a magas kultúrát és a népkultúrát egymással ilyenképpen szembeállítani egyáltalában nem lehet és nem szabad. (Mózes Sándor: Felszólalásom az ellenkezőjét bizonyítja«) Gróf Esterházy Móric, Tildy Zoltán és Lázár Imre képviselőtársaim a kántori fizetéseknek a helyi javadalmakba való beszámítását kifogásolják és kérik azoknak a tanítói javadalmaktól való teljes elkülönítését. Ezt a kérdést, ahogyan már közben megjegyeztem, a legalaposabb vizsgálat tárgyává fogom tenni és igyekezni fogok, ha a pénzügyminiszter úr is lehetségesnek, látja, ezt a kérdést éppen olyan szerencsésen megoldani, ahogyan a készpénzjavadalmak kérdését megoldottuk. Nem tehetek Ígéretet, amíg a pénzügyminiszter úrral ezt a kérdést meg nem tárgyaljuk. (Esztergályos János: Majd beszélünk vele, hogy adja meg. — Derültség.) Keibel t. képviselőtársam az ideiglenes óradíjas helyettes tanárok magánóráiról ejtett itt szót. Kívánja, hogy a magánórák engedélyeztessenek. A kérdést meg fogom vizsgálni s