Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-215
Az országgyűlés képviselőházának 215. elképzelni, hogy a kultuszminisztérium miért bánik ennyire mostohán a Dunántúllal. Nagyon fontos volna pedig ennek a kérdésnek rendezése, mert hiszen amikor a 12 éves gyermek elvégezte az utolsó osztályt, a hatodik elemit, akkor jut éppen a legveszedelmesebb korba* a pubertás korába és épp akkor nincs mellette iskola, nincs szakiskolája, de nincs semmiféle más iskolája sem. A Dunántúlon is minél előbb szakiskolákat kellene tehát létesíteni, mivel tagadhatatlan, hogy a Dunántúl e tekintetben hátrányban van. Tiszteletteljes kérésünk az, hogy ahol a legkisebb költséggel lehet ezt megvalósítani, — különösen értem a gazdasági akadémiai székhelyeket, ahol úgyszólván semmibe nem kerülne, mert ott már kísérleti területek is vannak — méltóztassék a szakiskolák felállításáról gondoskodni. (Br. Berg Miksa: Például Magyaróváron!) Ott gazdasági akadémia van és ez a felső oktatás körébe tartozik, ami természetesen egészen más, mint a gazdasági szakoktatás. Ezért kérjük a minisztériumot, szíveskedjék ezt az aránytalanságot, sőt mondhatnám igazságtalanságot a Dunántúlra nézve kiegyenlíteni és a Dunántúlnak szakoktatást adni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Brandt Vilmos jegyző: Balogh István! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Képviselőház! Egészen röviden vagyok bátor néhány megjegyzést tenni. Az első az, hogy még mindig nagy sajnálattal és szomorúsággal látom, hogy szakoktatásunk kétfelé van választva, amennyiben egyik része a földmívelésügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. Ez lehetett annak idején presztizs-kérdés és hatásköri kérdés, végeredményben azonban a helyes, igazságos és jogos elv az, hogy a szakoktatás a kultuszminiszter úr kezében egységes irányításban és vezetésben összpontosuljon. Ennekfolytán tisztelettel kérem, azt hiszem, az egész képviselőház nevében a kultuszminiszter urat, tegyen már erélyes lépéseket arra nézve, hogy ez az egész szakoktatás a kultuszminisztérium szakoktatásügyi ügyosztályába kerüljön, tekintet nélkül arra, hogy melyik minisztériumnak mi az álláspontja ebben a kérdésben. Csak így lehet egységes szakoktatási munkatervet kidolgozni és azt végrehajtani, ha ez egy kézben van és nem akadályozzák annak végrehajtását hatásköri féltékenységek. A másik dolog, amit tisztelettel bátor vagyok észrevételezni, folytatása annak, amit már a tanítónőkérdésben elmondottak: borzasztó nagy túltermelés van tanítónőkben. Mi képviselők nagyon jól tudjuk, mindnyájan, hogy legalább 3—4 tanítónő van állandóan a nyakunkon, (Derültség és zaj.) hogy helyezzük őket állásba és nem tudunk velük mit csinálni. Tény az, hogy ezt a tanítónői túltermelést nem tudjuk elhelyezni, bármennyire igyekszünk is az elemi oktatás keretében alkalmazni őket. Arra kérném tehát a kultuszminiszter urat, r hogy már most kezdjen hozzá ahhoz, hogy a tanítónőképzőket női ipari szakiskolákká alakítsa át. 86 képesítéshez kötött iparunk van, amelyekből azonban körülbelül csak 10—12 iparban vannak nők, akik állást betöltenek, vagy önállóak, pedig igen sok szakipar van, amely kizárólag és elsősorban női munkának felelne meg, de ameülése 1937 május 20-án, csütörtökön. 373 lyekben egyáltalán nincsenek sem női alkalmazottak,^ sem önálló nők. En nem alkalmazotti beosztásra, hanem inkább önállóságra kívánnám őket nevelni. zükben évek hosszú során át nem tudnak semmire jutni. A címet ellenzéki álláspontomnál fogva nem fogadom el. Hogy nők nem mennek szakipari pályára, 'holott nőknek volna ott a legjobb boldogulásuk, ennek oka az, hogy a műhelyek durva légkörében nem akarják eltölteni a tanoncéveket, különösen azok a nők, akik a középiskola négy osztályát elvégezték, vagy akik egyébként a középosztályhoz tartoznak. Ezek nem akarnak inaslégkörben nevelkedni. Ezek részére volna rendkívül szükséges, ha a tanítónőképzők jelentékeny részét női szakiskolákká formálná át az igen t. kultuszminiszter úr. A fényképészet, a kalaposság, a kesztyűipar, a bőröndösipar, a szűesipar mind a női divatnak és a női ízlésnek a legfontosabb munkakörei és mégis azt látjuk» hogy ezekben az iparágakban nők, mint önállóak, sőt mint alkalmazottak sem találnak foglalkoztatásra számbavehető módon, holott egymillió kereső nő vau az országban. Ezekben a különösen nőknek alkalmas szakiparokban — nem nehéz megállapítani — csak 5000 női alkalmazott van, vagy űz önálló foglalkozást. Ismételten kérem tehát a kultuszminiszter urat, hogy a mezőgazdasági és ipari szakoktatás kifejlesztése érdekében elsősorban a tanítónőképzők számát minél előbb és minél sürgősebben méltóztassék csökkenteni, mert képtelenség az, hogy évenként ezerszámra jöjjenek ki a tanítónők^ az elhelyezkedés lehetőségének legkisebb reménye nélkül, sőt azok is. akik már elvégezték iskolájukat, diplomával a keElnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senki ! Elnök: Kíván még valaki a címhez szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak ai 9. címhez hozzájárulni? (Igenig Ha igen, a címet elfogadottnak jelentem ki. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 10. címet felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a 10. címet). Béldy Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Mojzes Sándor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelenthozése töröltetik. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: A népművelési célok támogatása tekintetében bátor vagyok felhívni a kultuszminiszter úr figyelmét a következő gondolatra. A községekben vannak leventeoktatok és van főoktató, ez vagy a jegyző, vagy az egyik tanító. A községekben az egyik r tanító meg van bízva a népművelés vezetésevei, a másik meg van bízva a tűzoltóság vezetésevei, szóval az a helyzet, hogy a tanítóságra a különféle falusi munkáknak egész sora hárul, — (Tildy Zoltán: A Nep. is!) — politikát nem akarok belekeverni — amit ők kisebb-nagyobb díjazásért végeznek. Kérdem a melyen t. kul53*
