Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

Az országgyűlés képviselőházának 21U. ülése 1937 május 18-án, kedden. 343 ról és tanítóképzésről, továbbá a társadalomégészségügyi szakoktatásról szóló törvényjavaslataimat. Az elemi népiskola, illetve annak ismétlőiskolája, továbbá a mezőgazdasági népiskolák s a város és a falu különleges érdekei szempontjából két irányban elágazó polgári iskolák tantervének gyakorlatiasabbá tételéről pedig rendeleti úton fogok intézkedni. (Farkas István: Nyolcosztályú elemit! — Fábián Béla: Ügy van! Nyolcosztályú elemit!

1 Nyolcosztályú elemit méltóztatott mondani? (Fábián Béla: Igen, mi ketten mondtuk, de sokan vagyunk még!) Most adtam ki a nyolcosztályú elemi iskolák tantervét és ahol lehetséges, természetesen ott a megvalósítását is a legnagyobb örömmel segítem elő, amint azonban tavaly említettem, 120 millióval nem rendelkezem, hogy ezt a mai időpontban az egész vonalon meg tudjam valósítani. (Farkas István: Elég baj!) A »szakszerűség« és a »gyakorlatiasság« sokszor bizony nagyon téves és helytelenül értelmezett szempontjai kevésbé érvényesülnek a középiskolában és az elvétemen, mint a szakközépiskolában és a szakfőiskolában. Itt ragaszkodnunk kell — és én is ragaszkodom — a teoretikus alao fenntartásához, másfelől azonban az eddiginél — hogr úgy mondjam j— sokkalta életképesebbé kívánom tenni a magyar^ középiskolát. (Helyeslés.) A közéniskolai törvény és az annak alapján most kiadás alatt álló középiskolai tanterv ép^en azt a szempontot tartja szem előtt hos*v bár a gimnáziumot a szellemi élet elit-iskolájának tekintjük, működésének mégis bizonyos gyakorlatias jelleget adjunk. De ez a gyakorlatiasság nem abban nyilvánul meg, hogy — amint méltóztatnak talán gondolni egyes képviselő uraknak — gyakorlati ismeretekkel halmozzuk agyon az amúgy is túlterhelt gyermekeket, hanem egészén más természetű intézkedésekben. Nevezetesen az élő nyelvek tanításánál a gyakorlatiasabb módszerű nyelvtanítást kívánom bevezetni, (Elénk helyeslés.) a történelem keretében állampolgári ismereteket hozunk, az osztálvfőnöki óra keretében, — ez speciálisan nevelőóra — bizonyos alapismereteket szereznek meg a kisgyermekek; a történeti oktatás gerincévé a magyar történetet tesszük azokban az oszályokban is, ahol világtörténetet tanítanak, hogy a magyar életre vonható következtetések lehetővé tétessenek. A testnevelésben a honvédelmi szempontoknak is érvényt szerzünk, — (Helyeslés a jobboldalon.) s a régebben rendkívüli tárgyakat, gyakorlatias ügyességeket, — aminő volt a rajz, a, lányoknál a kézimunka, azután a gyorsírás, ének — mint rendes tárgyakat vezettük he az iskolába. És hogy mind emellett túlterhelés ne történjék, az új tantervben koncentrálni igyekeztem az egyes tárgyak oktatását. Az egyes osztályokban sikerült is elérnem a tantárgyak számának leszállítását olyképpen, hogy bizonyos tantárgyak egy-egy osztályra koncentrálódtak és a gyermek agya nem lesz túlságosan sokfelé r irányítva, (Helyeslés.) ami az alapos kiképzésnek legnagyobb akadálya. Szóval a törekvés az, hogy a tantárgyakban, osztályonként kevés számú tantárgyban lehetőleg nagyobb óraszámmal, alapos ismeretet szerezzen a tanuló, ne pedig enciklopédikus, szétfolyó ismereteket sokféle tárgyból. (Helyeslés.) Az anyagot természetesen ennek kapcsán alaposan meg kellett rostálni. Egyes tantárgyaknál igen sok olyan elméleti részt elhagytunk, ami a középiskolai színvonalat meghaladja és tulajdonképpen csak egyes pedagógusok szakönzésének következményeképpen került be a tantervbe. (Helyeslés.) A szakszerűség mellett a gimnáziumban, mint a szellemi életre és értelmiségi pályákra is nevelő iskolában, a szakszerűség mellett nagyobb súlyt vetek a szerves, általános műveltség kialakítására, amely alapjául^ szolgálj későbben az életben való boldogulásnak r és a magasabb elméleti iskolákban való képzésnek. Ismerethalmaz nyújtása helyett, — amit Fabinyi barátom szokott hangsúlyozni — az értelemnevelésre szeretném a súlyt helyezni, mert hiszen sokkal fontosabb, hogy megfelelő, értelmes emberek kerüljenek ki az iskolából, mint immenzis adathalmazzal, boldogulni képtelen egyének. (Ügy van! a baloldalon.) Illés t. képviselőtársam érintette a felsőoktatás reformját, de ma még nem akarok elébevágni a folyamatban levő munkálatoknak. Csupán annyit mondok: ismerem a hibákat, a kifogásokat és a kívánalmakat is. Elvi álláspontomat az országos kongresszus megnyitása alkalmával kifejtettem. A törvényjavaslat előkészületben van az ott kiemelt szempontok szerint és a Felsőoktatási Tanács javaslatának beérkezte, az önkormányzati szervek és más testületek nyilatkozata után remélem, hogy végleges formát ölt s 1938 tavaszára benyújtható lesz. Ennek kapcsán megemlítem, hogy Vázsonyi t. képviselőtársam ama óhajának, hogy Pécsett matematikai tanszéket állítsak fel, nem tehetek eleget, mert ott nincs olyan kar, ahol azt elhelyezhetném. Pécsett t. i. csak történeti, bölcsészeti, nyelvtudományi kar van és nincs szükség matematikai tanszékre. Béldi Béla, Shvoy Kálmán és Tóth Pál t. képviselőtársaim egyetemi vonatkozású megjegyzéseire vonatkozólag majd a felsőoktatási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával fogok nyilatkozni. Az egyetemekkel kapcsolatban azonban néhány szót kívánok diákszociális kérdésekről szólni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyetemen éppenúgy, mint a középiskolában, szigorú tehetség-szelekciót kívánok alkalmazni az eddigi vizsgarendszernek — az úgynevezett karitatív diplomáknak — megváltoztatásával, (CsehSzombathy László: Meg kell szüntetni!) annak a rendszernek megváltoztatásával, amelyet szociális szempontból is méltán kifogásolnak mert hiszen ez a rendszer azt jelenti, hogy akinek türelme és pénze van, az bizonyos idő múlva megszerezheti a diplomát. (Ügy van! a baloldalon.) Ezzel a rendszerrel szemben a leghatározottabban állást kívánok foerlalni époen a felsőoktatási kérdés rendezésével kapcsolatban, s mivel tehetségszelekcióról beszélek, azt igazán tehetségszelekcióként kívánom végrehajtani, s ezért míg az egyik oldalon szigorításokat léptettek életbe, a másik oldalon gondoskodni kívánok az arra érdemes szegény magyar diákok támogatásáról. (Élénk helyeslése) Szükséges, hogy biztosítsuk bármely társadalmi rétegből kikerülő tehetségeknek, hogy a magyar életben boldogulhassanak, tanulmányaikat elvégezhessék s ha rászorultak és arra érdemeseb, megfelelő támogatásban részesüljenek; de mondom, csupán akkor, ha arra érdemesek. Éppen ezért az említett 300.000 pengős póthitel keretében, amely a jövő évtől kezdve már költségvetésileg biztosíttatik, ösztöndíjakat kívánok létesíteni. A Horthy Miklós-ösz48*