Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

Az országgyűlés képviselőházának 2U. ülése 1937 május 18-án, kedden. 337 lene szervezni és oda nyári oktatótanárokat kellene kinevezni, hogy ott a nemzetközi atmoszféra helyett magyar levegőben dolgozzanak fiaink. Ehhez azonban természetesen az kellene, hogy a kultuszkormány művészeti célokra nagyobb összegeket vegyen fel, a magyar állam pedig éppen a magyar képzőművészek útján mutathatná meg a külföldön azt, hogy mit tudunk, mert a legjobb kultúrpropagandát éppen ezek révén tudnók kifejteni, hiszen a képzőművészetek nyelve az egyetlen, amely internacionális, amelyet mindenütt egyformán megértenek. Igen kérem a mélyen t. kultuszminiszter urat, hogy ezeket a gondolatokat, amelyeket itt csak röviden felvetettem, tegye megfontolás tárgyává és amennyiben lehetséges, minél előbb valósítson meg ezekből minél többet. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik vitéz Kenyeres János jegyző: Gsoór Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Nincs fel iratkozva senki. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Törs Tibor t. képiviselőtársam itt elhangzott beszédében utalt arra, hogy ötödízben járulok ma a t. Ház elé a kultusztárca költségvetésének tárgyalásával kapcsolatban szavazatot, bizalmat és támogatást kérni. (Elénk éljenzés.) Ez az ötödik költségvetésem, — és Törs Tibor barátomnak ehhez fűzött fejtegetései, amelyek során az én ötéves munkásságomat igyekezett a tőle telhető legnagyobb szeretettel, sőt elfogultsággal méltatni, arra késztetnek, hogy magam is megemlékezzem erről az ötös számról és a mai költségvetési tárgyalás alkalmával ne csupán az általános vita során és ma itt, a kultusztárca általános vitája során elhangzott felszólalásokra vonatkozólag, hanem a lezajlott öt esztendőre vonatkozólag is megállapítsam, hogy tárcám problémáival szemben én itt a Házban mindig — mondhatom, minden oldalról — szeretetre, megértésre, magammal szemben pedig ha néhol mérsékeltebben is, de mégis csak bizalomra találtam. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt olyképpen fogom fel, mint annak a célkitűzésnek és programnak értékelését, amelyet annakidején első költségvetési beszédemben és egyéb nyilatkozataimban r vázoltam, mint ennek a programnak megértését és egyúttal a Ház nagy többségének állásfoglalását a kultúra, a magyar művelődés fejlesztésének fontossága s ezzel együtt ama világszemlélet mellett, mely engemet e művelődéspolitika irányításában vezet: a spirituális világszemlélet, a magyar nemzeti és keresztény világszemlélet mellett. Amikor ezt, mint a nemzet nevelésügyének minisztere, minduntalan hangsúlyozom, korántsem óhajtok harcba bocsátkozni, küzdeni a materiális gondolattal szemben, amit Kéthly Anna t. képviselőtársam rossz néven vett tőlem és pártom tagjaitól, mert én azt hiszem, ez a^ küzdelem — miként a miniszterelnök úr többízben mondotta — nálunk eldőlt és ma a nemzet többsége és a törvényhozás többsége is _—; mint a nemzeti akarat kifejezője — a spirituális yilágszemlélet, a keresztény és nemzeti gondolat alapján áll. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ilyképpen ötödfél év alatt többízben megnyilatkozván a bizalom a közművelődés ügyében elfoglalt álláspontom,, célkitűzésem és programom mellett, ezúttal mondok köszönetet ai Háznak és minden egyes tagjának ezért a támogatásért. Köszönetet mondok mé_g azoknak is, akik velem szemben állanak, kritikájuk hangjáért és azért, hogy lehetővé teszik azt, hogy néha az ellentétes nézőpontokat itt megvilágítsuk. Szinyei Mer se Jenő előadó úr, kedves barátom, részletesen ismertette a költségvetés számadatait. Nem kívánok ezekre a számokra itt részletesen kiterjeszkedni, és megismételni az ő szakszerű és alapos fejtegetését, de ki kell azt egészítenem egy adattal. Nevezetesen be kell jelentenem, — amit már a miniszterelnök úr itï a Házban és a Házon kívül is többízben bejelentett — hogy a költségvetés beterjesztése után sikerült a pénzügyminiszter úrral egyetértésben néhány problémának megoldására fedezetet találni. A népiskolaépítési akciót, mely a költségvetési program keretében csupán 200 népiskola építésére adna módot, kiterjesztettük. A pénzügyminiszter úr megtalálta azt 'a megtakarítást, amelynek terhére az ehhez szükséges összeget előteremtheti, úgyhogy a most következő két költségvetési évben összesen ezer népiskolai tantermet fogunk építeni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ennek az ezer népiskolai tanteremnek fele — 500 tanterem — az 1937—38. évi költségvetési évben már kivitelre kerül. Tekintettel arra, hogy az elmúlt két év folyamán közel 500 — pontosan 485 — tantermet és tanítói lakást már építtettem, illetve megkezdtem építtetni, Összesen 1500 tanterem építéséről van szó, amivel a tavaly előtt megállapított 2300 tantermes sürgős szükséglet nagyrésze kielégíttetik. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha kétségbevonnám a túloldalról és a mi oldalunkról is elhangzott azon kívánság helyességét, hogy ezt a népiskolai építési akciót későbben gyorsabb ütemben és nagyobb összegekkel kell folytatni, (Élénk helyeslés.) mert éppen olyan jól tudom, mint t. képviselőtársaim tudják és mondották, hogy a népoktatásra minél nagyobb, sőt a lehetőség határán belül a lehető legnagyobb összeget kell szánnunk. Ez az összeg természetszerűen von maga után egy másik kisebb összeget, annak az ötszáz tanítónak a fizetését, akik az iskolatermek felépülésével kapcsolatban szukcesszive alkalmazandók lesznek. Ennek a körülbelül 5—600.000. pengős túlkiadásnak a fedezetét is sikerült a pénzügyminiszter urnák megtalálnia, (Élénk éljenzés és taps.) ez is biztosítva van. A költségvetési hiteleken kívül pedig rendkívüli póthitelként még 300.000 pengőt bocsát a pénzügyminiszter rendelkezésre diákszociális célokra. (Éljenzés.) Ilyenformán nem a nyomtatott költségvetésben foglalt 92 414.000 pengős, hanem 95,115.000 pengős hitellel számolhatok a jövő költségvetési évben. Ebből 66,060.000 pengő a személyi kiadásokra, 29 054.000 pengő dologi kiadásokra és beruházásokra megy. Ennek az összegnek méltatásánál legyen szabad összehasonlítást tennem a régebbi költségvetésekkel, levonva azokból az időközben más tárcákhoz átadott intézményeket — aminő például a kisdedóvás — és hozzáadva azokat az intézményeket más tárcák összegéből^ amelyek ma a kultusztárca alatt állnak — például