Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

334 Az országgyűlés képviselőházának leg is lerongyolva és gondokkal küszködve, nem fejthet ki olyan munkát az ifjúság oktatására, mint ahogyan az képességeinél fogva és a nemzet érdekében is szükséges volna. Még három kérdést kívánok szóvátenni, amikor is kettőnél elismeréssel kell szólnom a vallás- és közkotatásügyi miniszter úrról. Az egyik, amit egy interpellációban voltam bátor szóvátenni félesztendővel ezelőtt, a Nemzeti Sportcsarnok és a Nemzeti Stadion ügye. Akkor ,az igen t. kultuszminiszter úr azt válaszolta, hogy a Sportcsarnok rövidesen megépül, a Stadion megépítésére azonban csak később kerülhet sor, mert az erre vonatkozó kellő fedezet még nem áll rendelkezésre. A Sportcsarnok ügyében tudom, hogy úgy a kultuszminisztérium, mint a főváros vezetősége a legnagyobb megértéssel igyekszik ezt a kérdést tető alá hozni és most az egyes sportszövetségek azok, amelyek különböző kívánságokkal ezt akadályozzak. En arra kérem a kultuszminiszter urat, hogy az Országos Testnevelési Tanács elnökével és Budapest 'Székesfőváros, polgármesterével egyetemben ezt a Sportcsarnokot, amely minden egyes magyar sport számára különösen a testedzésnek azon ágai .számára, ahol az olimpiászokon eddig is Magyarország a legnagyobb eredményt vívta ki, feltétlenül szükséges és sürgős, igyekezzék a tervéhez és bejelentéséhez mérten minél előbb megvalósítani. T. Ház! Legyen szabad még egy szót szólnom csak egészen röviden az állami színházakról is. Márkus Lászlónak, az Operaház igazgatójának érdemeit, azt hiszem, elismerhetem erről az oldalról is és nyugodtan dicsérhetem őt anélkül, hogy ez neki ártana. Németh Antalt, a Nemzeti Színház igazgatóját, azért nem merem megdicsérni, mert nem , akarok neki a magam dicséretével ártani. (Czirják Antal: Már Krüger megdicsérte!) T. Ház! Ugyanazt kell mondanom, amivel előttem szólott t. képviselőtársam a felszólalását kezdte, hogy a politikát úgy a templomból, mint az iskolából mindenkor száműzze az, aki ezzel a kérdéssel, a vallási és oktatási kérdéssel felelős férfiúként rendelkezik .és annak vezetését a kezében tartja. Az ifjúságot egyesek ne használhassák fel politikai és egyéni céljaiknak érvényesítésére, (liajniss Ferenc: Ügy van!) A vallás- és közoktatásügyi tárcát köznyelven kultusztárcának nevezik. A kultúra jegyében szoktuk ihangoztatni mindenkor Magyarország kultúrfölényét a környező államokkal szemben. Egykor Magyarország nemcsak a környező államokkal szemben jelentette a kultúrfölényt, hanem szemben állott egész Kelettel és védte a Nyugat kultúráját. Ma az a feladatunk, hogy ezidőszerint fenntartsuk a magunk magyar kultúráját, védjük meg a magyar kultúrát s a magyar kultúrán keresztül Európát úgy a Kelet, mint a Nyugat támadásaival szemben. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Gseh-Szombathy László képviselő urat illeti a szó. vitéz Cseh-Szombathy László : T. Ház ! A kultusztárca költségvetéséhez a rendelkezésemre álló rövid idő alatt osak nagy vonalakban fogok hozzászólni s éppen csalt érinteni kívánom azokat a problémákat, 'amelyeket mégis szükségesnek tartok itt felvetni. Közoktatásügyi politikánknak több, mint egy évtized óta jelszavává vált a kultúrfölény; nyilván az utódállamok kultúrájához viszo214. ülése 1937 május 18-án, kedden. nyitva hangoztatják ezt a fölényt. Ez a kitűzött cél helyes,, a kiadott jelszó jó, sajnos azonban, nem sikerült ezt megfelelő tartalommal kitölteni úgy, ahogyan az kívánatos lenne! Azt ugyanis még nem nevezhetjük kultúrfölénynek, hogy aránytalanul és feleslegesen több egyetemünk van, mint a bennünket körülvevő államoknak, mert ezeknek az intézményeknek a megléte egyfelől még nem jelent kultúrát, másfelől pedig nagy hiba az, hogy a magyar közoktatásügy épületének nincs meg az a szilárd fundamentuma, amelyre szükség volna, mert nincs benne egységes stílus és kiforrott szellem. Ennek oka pedig az, hogy az egymást követő kultuszminiszterek sohasem hagyták jóvá, amit elődeik alkottak és én nagyon félőnek tartom, hogy a kultuszminiszter úr utódjának is az lesz az első feladata, hogy néhány, ma még érvényben levő, de talán a közfelfogással .bizonyos mértékig ellenkező rendeletét a miniszter úrnak módosítja, illetve az újításokat megváltoztatja. A középfokú iskolákban ma meghatározhatatlan számú tanterv szerint tanítanak és félő, hogy mire az egység helyreáll, addigra új emberek jönnek és új módosításokat fognak hozni. Ennek oka az, hogy a tanterv megállapításainál egyéni szempontok és elgondolások érvényesülnek sokszor olyan emberek részéről, akik maguk sohasem tanítottak, vagyha tanítottak, régen elkerültek az iskolától és mondhatni, elvesztették az összeköttetésüket az élet követelményeivel szemben azáltal, hogy hivatalnokokká lettek. Ismételten láttuk, hogy az Országos Közoktatási Tanácsnak bizonyos kérdésekben a szakvéleményét, amelyet hónapok odaadó munkája előzött meg, nem honorálták megfelelő módon egyes kérdések megvitatásánál. A legnagyobb bajnak azonban azt tartom, hogy a falu kultúrájának fejlesztésére még ma sem fordítunk elég gondot^ pedig a legnehezebb és legfontosabb nemzetépítő munkát a falusi tanító végzi. Fontos volna azért gondoskodni arról, hogy az osztott iskola megvalósuljon mindenütt, ahol arra a tanulók létszámánál fogva szükség van. Helyteleníteni kell az újonnan divatba jött, de a komoly tanítói munka szellemével ellenkező »játszva tanítás« bevezetését a pedagógiába, amely nemcsak felületességre és lustaságra szoktatja azokat a tanulókat, de egyenesen megnehezíti számukra a középiskolában való érvényesülés lehetőségét, mert hiszen ott kell nekik megtanulni azt is, hogy hogyan kell tanulniuk. Az iskola nem játék és a játék csak a jól elvégzett munka után következhet. Ez előtt a falusi iskolának egyik értéke és tartozéka volt a községi faiskola. Ujabban egészen érthetetlen okokból ez az intézmény teljesen megszűnt, pedig ezekben a faiskolákban nagyon hasznos tanulni- és tudnivalókat sajátíthat el az

; a fiatalság, az oltások, a szemzések, az ültetések és a fák gondozása terén s a mellett a faiskola egyúttal ellátta az illető község gyümölcsfacsemete szükségletét is. Lehetne még méhészettel, selyemhertnyótenyésztéssel és más (hasznos és szórakoztató oktatással is foglalkoztatni az elemi iskolák idősebb tanulóit. T. Ház! A nemzet szellemi életének felfrissítése céljából fontosnak tartanám fokozott îï.gyelemmel kísérni a falusi elemi iskolák kiváló tanulóit, a kiválóan tehetséges falusi gyermekeket és azok számára lehetővé tenni a felsőfokú képesítést is. Ezek volnának azután hi-