Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

Az országgyűlés képviselőházának 21!+. ülése 1987 május 18-ánj kedden. 327 rülbelül 800 tanítói állás hiányzik, és megállapítom azt, hogy az olyan elemi iskolai osztályok szétosztásához, ahol 90-nél több gyermek zsúfolódik össze egy tanteremben, illetőleg ennyi növedéknek két tanító között való megosztásához tényleg 800 új tanítói állásra van szükség. Ebből azt következtetem, hogy a kultuszminiszter úr felemeli a létszámot és iparkodik nem 200—240 új tanítói állást, hanem 800 tanítói állást kreálni. Magam részéről örömmel üdvözlöm ezt és szükségesnek tartom, — ha az idei költségvetésből nem telik is — hogy lemenjünk egészen az 50-es létszámig: mindaddig be kell állítani a költségvetésbe ezeket az építési és tatározási segélyeket, illetőleg létszámemelési hiteleket, míg el nem érjük azt, hogy Magyarországon minden falusi népiskolában egy osztályban 50-nél több növendék ne legyen. (Helyeslés.) Nagyon megkapott engem a múlt hetekben, hegy egy iskolában, ahol egyetlen tanító 85 gyermeket nevel, egy egy szerű falusi kisgazda állt ki és méltányolta a község tanítójának munkáját, egy idősebb tanítóét, aki az igazgatói címet is megkapta. Ez a tanító nemzedékeket nevelt már a falunak és amint ez. az egyszerű falusi kisgazda mondta: nem az ő hibája, ha a gyermekek nem tanulnak meg mindent olyan tökéletesen, mert hiszen 85 gyermeket egy tanító nem tud tökéletesen fölnevelni. Ami az elemi iskolai személyzetet illeti, a tanítóságról, — épp úgy az idősebb tapasztalt tanítókról, mint a fiatal tanítókról — csak a legjobbat tudom mondani. Nem osztom azok nézetét, akik azt mondják, hosry a falusi értelmiség nem állja meg a helyét, hogy a falusi értelmiség gerinctelen és nem teszi meg a maga kötelességét. En úgy látom, hosrv a háború óta is nemcsak a lelkészek és tanítók, de a falusi nótáriusok, orvosok, a falu egész értelmisége a maga helyén áll. A falukutatásnak, ha az helyes mederben folyik, híve vagyok. Vannak egyes tudományos és szakszerű vezetés alatt álló szervezetek, amelyek ezt helyesen is folytatiák. Azonban épp annyira veszélyes az a falukutatás, amely kuriózumokra utazik és amelynek csak az a célja, hogy a falu természetes tekintélyeit lerontja s a lelkész, a tanító, a községi jegyző és a nép közé mesterségesen válaszfalakat állítson. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és <a középen.) Tekintélveket lerontani könnyű, új tekintélyeket emelni azonban nagyon nehéz. Népszerűsée-et nillanatnvj demagógiával könnyű aratni, különösen a tekintélyek rovására, azonban a -mindenáron való népszerűséghaibászásból n«gy kár származik a nemzetre. (Ügy van! Ügy van!) A ' falusi értelmiség • téliesen össze van forrva a falu népével, sorsközösségben van azzal. Akik kijárnak a falvakba és demagógiával dolgoznak, eljönnek onnan, a falu értelmisége, a tanítók, a lelkészek és a többiek azonban ott maradnak nehéz időkben is. Ezért helyezek súlyt arra, hogy a falusi tanítóságot — úgy az állami, mint a felekezeti tanítókat — olyan helyzetbe hozzuk, hogy teljes mértékben gondtalanul folytathassa kulturális munkáját. Amit az iskolánkívüli népnevelésről lehet mondani, az csak az elismerés hangja. Figyelem és némi mértékben részt is veszek ax iskolánkívüli népművelésben és mondhatom, hoary évről-évre nagyobb haladást látok az iskolánkívüli népművelés terén. A tanítók, a fiatalabb tanítók is, nagy ambícióval fognak hozzá ehhez a népműveléshez, amely nem merül ki egyszerű előadások tartásában, hanem pompás vegyeskarokat és szavalókórusokat szerveznek. Legutóbb folyt le Nagycenken Széchenyi István gróf temetkezési helyén egy pompás faluverseny, ahol tíz község fiatalsága szebbnél-szebb dalokat adott elő és ahol vegyes nyelvű falvak tanítói is pompás eredményeket mutattak fel. Ez a tanítóság minden megbecsülést, és minden támogatást megérdemel. Örülök annak, hogy a fiatal tanítókat ugyanaz a hazafias lelkület hatja át, mint a régi tapasztalt és frontviselt tanítóságot, vagy a háborúelőtti tanítóságot. Es én örömmel csatlakozom ahhoz a kívánsághoz, hogy a felekezeti tanítóság .sérelme orvosoltassék. En meg vagyok győződve arról, hogy a kultuszmiiniszter úr, aki megmutatta, hogy érzéke van a falusi elemi oktatás iránt és kellő kultúrpolitikát folytat, amikor alulról iparkodik megerősíteni az ország kultúráját, tekintettel lesz most már az államháztartás fokozott javulása folytán arra, hogy a felekezeti tanítóknak a sérelmei orvosoltassanak. Amá a kántori és tanítói állást illeti, teljesen azon a nézeten vagyok, hogy ha egy tanító^ tökéletesem elvégzi a maga feladatát, kapja meg azért a maga teljes fizetését és a kántori működés külön díjaztassék. (vitéz Makray Lajos: Igazságos! Méltányos!) Nem lehet azt kívánni, hogy egy tanító, aki majdnem kétszer annyi munkát végez, mint a másik tanító, megrövdíttessék, mintegy megbüntettessék azért, mert elvégez egy másik munkát is. Nem értettem egészen jól Reibel t. képviselőtársam szavait, azért iparkodom hangsúlyozni azt, hogy nem gondolok arra. hogv a kántori és tanítói állás szétválasztassék,, (vitéz Makray Lajos: A fizetés!) mert hiszen apró falvak, apró egyházközségek vannak, amelyek nem tudnak két embert alkalmazni, hanem egy emhernek kell ellátnia mind a két teendőt, mint ahogy a kis községi szövetkezeteknél is van, amelyek teljes egzisztenciát nem tudnak^ egy embernek adni és így mellékfoglalkozáskép kell, hogy ellássa a tanító vagy lelkész vagy másvalaki, aki arra alkalmas, külön tiszteletdíjért a szövetkezeti ügyvezetést. T. Ház! Azt hiszem, a tanítóság munkáját honorálja az egész ország és a mai viszonyok között, amikor egy gazdasági válság határkövénél vagyunk, rendkívül fontos, hogy most erősítsük meg a falvakat a kultúrának fokozatos megerősítésével. Ha eddig nem volt módja az államháztartásnak, legyen meggyőződve a kultuszminiszter úr, hogy teljes erővel támogatjuk, amikor igényt jelent be arra, hogv a falvakat a szellemi kultúra terén felemeljük.. Fenyegetett .bennünket egy lelki és erkölcsi válság a faluban, amikor a gazdasági válság már kimélyült. Most érkezett el az idő arra. hogy ennek ellensúlyozásaképpen úgy a falusi ellemi iskolákra, mint a nép művelésére és minden szellemi kultúrára megadjuk azt, amit mes: kell adni és, ezért szólok a falusi lelkészkedő papság érdekében is. Az alsó papságnak is (módot kell nyújtani arra minden tekintetben, hogy anyagi gondokkal ne küzdjön. En a keresztény politikát nem' egyoldalú politikának tekintem, hanem keresztény politika alatt értem azt is, hogy azt az erkölcsöt, amely ezt az országot ezer éven keresztül fenntartotta, 46*