Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

Az országgyűlés képviselőházának 21U- ülése 1937 május 18-án, kedden, 325 egészségügyi szempontból sem kívánatos, hogy ennyire túlzsúfolt osztályban tanítsanak. A középiskolákat fenn kell tartani. Állandóan kísért az a veszély, hogy a vidéken egyikmásik iskolát meg akarják szüntetni. Például amiatt panaszkodnak, hogy a jászapátii gimnáziumot is meg akar ják szüntetni, pedig ennek a gimnáziumnak állandóan 280—300 tanulója van és hogy nem tud még jobban benépesedni, annak az az oka, hogy az emberek mindig attól félnek, hogy a jövő évben az első osztály már nem fog megnyílni. A helyzet ott az, hogy a község óriási adóval van megterhelve — 95%-os adó van kivetve az iskolák fenntartására — és még ennek ellenére sem tudják a nyugdíjilletéket megfizetni, mert ha azt is még akarnák fizetni, akkor még több adót kellene kivetni. Ilyenformán rendkívül felgyarapodott a nyugdíjhátralékok összege. Ebben a tárgyban eljuttattak már egy kérvényt a minisztériumhoz, amelyben kérték, hogy az elemi iskolánál, — ahol 25 tanerő van alkalmazva, akiknek egy részénél a fizetés 50%-át adják meg, a másik részénél 20 és 10%-át — minden tanerő fizetéséhez 10%-kai kellene hozzájárulni és ebben az esetben maradna 8500 pengő felesleg, amellyel biztosítva volna az intézet további fennmaradása. Ezeknek a sérelmeknek az orvoslása az általános kultuszadó bevezetésével volna legjobban elérhető. Hiszen vannak vidékek, ahol 150%-os kultuszadó van! Hogy az iskolát ilyen helyen nem igen kedvelik és hogy ott ki van téve mind az illető felekezet, mind pedig annak a lelkésze állandó harcnak és küzdelemnek, az érthető. Ezt csak úgy tudnánk levezetni, ha az állam hozzájárulna a tanerők fizetéséhez. Ügy gondolom, szociálisabb, igazságosabb volna ezeknek a terheknek a megosztása, mert megmaradna a jelleg, megmaradna a hozzájárulás, mivel azt nem lehet megszüntetni, de legalább a terheket közösen, megosztva, könnyebben el tudja viselni az illető hitközség is. Máskülönben sokszor lehetetlen helyzetbe kerül a legjobb pap is: bármilyen jó lelkipásztor legyen is az illető, éppen a kultuszadó miatt állandó . harcba keveredik a híveivel. Ezért nagyon helyes volna foglalkozni ezzel a kérdéssel és törvényjavaslattal jönni ide a Ház elé, mert így meg lehetne menteni ezeket az iskolákat. Ami az iskolák egészségügyét illeti, a vidék nem tudja utánozni Budapestet és az is bizonyos, hogy bármilyen üdvös intézmény is a Zöldfeereszt, az egymagában nem fogja ezt -a feladatot megoldani. Tóth Ferenc orosházi igazgató, Békés vármegye törvényhatóságában indítványt terjesztett elő, amelyet a vármegye egyhangiílag el is fogadott és felterjesztett a kormányhoz. Ez az indítvány arra vonatkozott, hogy gondoskodni kellene arról, hogy mielőtt a gyermek beiratkozik az iskolába, azt orvosilag vizsgálják meg s úgy, ahogy a gyermek a beiratkozáshoz elhozza a születési anyakönyvi kivonatát, éppúgy el kell, hogy hozza az orvosi bizonyítványát is egészségi állánotáról. Vannak vidékek, ahol a tüdővész, a trachoma és más betegségek nagyon el vannak terjedve. Ahol sok a gyermek, a tanítónak el is kerüli a figyelmét, hogy azzal a gyermekkel esetleg másként kellene bánni. Ezért nagyon üdvös dolog volna, ha a gyermeket megvizsgálnák és csak az olyan -gyermekeket vennék fel egy-két osztályba, akik egészségesek. Például megtörtént, hogy egy anya behozta a két gyermekét és azt mondotta: az egyiket elKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XIII. hoztam az iskolába, a másikat nem tudom elhozni, mert a tüdeje gyenge. A tanító ránézett erre is és látta, hogy szinte kinéz a betegség a szemeiből. Szinte feltette magának a kérdést, hogy bebocsássa-e a többi egészséges gyermek közé. A gyermekek orvosi megvizsgálása feltétlenül szükséges volna, mert nem elegendő, hogy küzdjünk az egyke ellen, hanem az is fontos, hogy a meglevőket megmentsük a magyar jövő számára. Ezért roppant fontos, 'hogy •ha már a vidéken nem is tudjuk az iskolaorvosi intézményt olyan formában meghonosítani, mint a fővárosban van, de legalább, lehetőséget nyújtsunk arra, hogy a falusi gyermek olyan orvosi kezelésben részesüljön, amilyet a falu a maga anyagi körülményei kpzött nyújtani tud. Még egy kérdés volna, amelyről szeretnék szólani. Az egész nevelés célja a szülőföld megismertetése és megszerettetése. Azt kell látnunk, hogy amikor valóban ennek az igazán helyes^ gondolatnak kell áthatnia a tanító egész munkáját, bizony a tanerőknek a kinevezésénél nincsenek erre figyelemmel. A Dunántúlról elhoznak például tanítót Dél-Magyarországra, olyan valakit, akinek halvány fogalma sincs az ottani nép szokásairól, gondolkodásáról, aki nincs birtokában a szükséges helyi ismereteknek, az ottani föld ismeretének, amelyet pedig megkedveltetni volna az ő kötelessége. (Esztergályos János: Friss szellemet!) Éppen ezért a kinevezéseknél figyelemmel kellene lenni arra, hogy lehetőleg arra a vidékre való tanerőket, embereket nevezzenek ki, mert ez azzal az eredménnyel fog járni, hogy az illető nagyobb odaadással, nagyobb szeretettel fog tanítani s a gyermekekkel meg fogja kedvelhetni azt a rögöt, amelyet majd valamikor annak a gyermeknek kell megmunkálnia. Ilyen például az iskolaszolgák kinevezésének a dolga is. Nálunk, ha változás áll be ezen .a téren, szinte lehetetlen, hogy -a sok odavaló hadirokkant vagy hadiárva közül alkalmazzanak valakit és vagy Budapestről, vagy a Dunántúlról hoznak oda embereket. Ezek apró dolgok, de egyszersmind roppant fontos dolgok is, ezek kis kövecskék abban a nagy mozaikban, amely előttünk áll, mint a magyar jövő biztosítéka. Feltétlenül gondolni kellene az intézkedések megtételénél arra, hogy egy-egy állásra lehetőleg arra a vidékre valót válasszanak meg, vagy nevezzenek ki. így az én kerületemről szólva, például, ha a tanító ismeri annak a német községnek a mentalitását, gondolkodását és_érzését, akkor -meg fogja becsülni és meg fogja szeretni azt a népe't; ellenkező esetben mindig csak szidja és ócsárolja a népet azért, mert más anyanyelvű. Ez pedig nem válik semmiképpen sem a népoktatás ügyének javára. Ha azonban odavaló ember kerülj a tanítói állásba, az tudja, hogy az a nép szívében és lelkében magyar, tud vele beszélni és bánni, így mindjárt eredményesebb is lesz az iskolánkívüli népművelés. (Esztergályos János: Hogy lehet a tanítóról olyat mondani, hogy ha nem odavaló, akkor szidja és ócsárolja a népet? — Elnök csenget.) Ezzel csak azt akartam demonstrálni, hogy milyen fontos az, hogy olyan tanerők jöjjenek oda, akik annak a földnek a szülöttei, akik ismerik minden táját és akik meg tudják kedveltetni a gyermekkel a szülőföld minden rögét. Mélyen t. Ház! Befejezem beszédemet a 46