Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

ââo Az országgyűlés képviselőházának i becsületes törekvés életrajzát írta volna meg" ezeknek a szerepeknek az összeállításával. A Nemzeti Színházat is próbálta a kajánság, az irigység, a gúny, sokszor az éhhalál felé sodorni, ennek dacára a Nemzeti Színház keresztülélte az abszolutizmus irigységét, kajánságát, elnyomás-vágyát és azután a kiegyezé? ótu igyors léptekkiel és gyors tempóban halad a nemzeti fejlődés élén. Mindjárt a kiegyezés után a Nemzeti Színházból mintegy kiválik az Opera, azután később megalakul a Népszínház és ugyancsak a nemzeti művészi törekvések jegyében a Vígszínház. Idáig tart körülbelül a magyar és elsősorban a budapesti színészet nemzeti irányban, művészi irányban való fejlődése. • Most azután jön egy érdekes korszak a budapesti színészet történetében, amely kihat az egész országra és ez az operett belépése a magyar színészetbe. Az operettet a magyar közönség bámulatos hamar felkarolta és volt egy idő, amikor a Király Színházban és azután egyes más magánszínházakban a magyar operettirodalom virágkorát éltük. Igazán büszkeséggel gondolhatunk vissza, úgy a magyar operettirodalomnak azokra a diadalmas termékeire, amelyeket itt előadtak, mint a művészi külföldi bemutatókra. Sajnos, azonban a virágzó magyar operettirodalom hamarosan elvénhedt és véget ért. Nevezetesen lassanként az operettirodalom és azután ezzel kapcsolatban a színpad is az irodalmi és a művészi törekvések helyett az üzleti törekvések szolgálatában állt. Egymásután alakult át egyik-másik színház műintézetből üzemmé. így azután az operett terén nem anynyira a művészetre, a zenére és a szép előadásra, mint inkább a külső csillogásra fektették a fősúlyt: mindent a szemnek, semmit az ízlésnek, semmit a művészetnek, semmit az irodalomnak, semmit a zenének. így azután a revűre csúszott át az operett és amikor a revűben a túlságosan magas kiállítási költségeket, a sztár rendszert nem bírta a közönség, akkor a revü agyonütötte az operettet. Amióta • az operettszínházak revükre tértek át, sorban megbuktak. így például a Király Színház is évek hosszú sora óta nemcsak nem tud a régi színvonalra emelkedni, hanem egyáltalában meg sem tud nyílni. Ezzel karöltve az operettszerzők is elnémultak, ma nem születnek operettdallamok, amelyeket annakidején a bemutató után az egész ország dalolt, terjesztett és népszerűsített. A revü megölte az operettet de megölte, úgy látszik, az operettszerzők leleményességét is. Most az az érdekes jelenség áll elő, hogy a régi operettek drágaköveit az Operaház szedi fel, ime, Kaosóh Pongrácnak »János vitéz«-e, Jacobi »Sybill«-je az Operaházban kerülneík előadásra, mégpedig fényes sikerr .'1. Az Operaház ezeket lal zenei értékeket átmtemtii egy jobb időre. Egyáltalán neim meglepetés imia már, ha egy magánszínház megbukik, isőt ma már mindennapos jelenség, hogy a magánszínházak anyagi " válságaival tele van a sajtói, tele van a közvélemény. Amikor a magánszínházak ilyen nehéz válsággal küzdenek, annál inkább szeretettel kell nekünk felkarolnunk és szeretettel kell körülvennünk két állami színházunkat, a Nemzeti Színházat és az Operaházat. Mindkettőnél az irodalmi, művészi és zenei színvonal elsőrangú. Az irodalmi és zenei színvonal megnyilvánul a darabok kellő kiválogatásában, a művészi színvonal pedig az előadás minél magasabb értéig, ülése 1937 május 18-án, kedden. kében. A közönség érdeklődése mindkét színházunk iránt állandó, a kritika viszont mindkét színházunkat meglehetősen kikezdi. A Nemzeti Színházat talán azért jobban, mert egy opera^ megkritizálásához zenei tudásra is volna szükség, amellyel kritikusainknak kisebb része rendelkezik. Ami most már a kritikát illeti, azt meglehetősen elintézte Németh Imre t. képviselőtársam. Megemlítette azt, hogy már Bajza József ellen, 1837-ben megindult a pergőtűz, a nagy támadás, amellyel őt elkedvetlenítették és tízhavi működés után visszavonult az igazgatástól. Utódainak azonban ugyanez volt a sorsuk, 16 hónap alatt négy igazgató maradt a csatatéren. Utódai közül kikezdte a kritika, többek közt Paulay Edét is, akiről pedig ma utca van elnevezve. Paulay Edével szemben annyira ment a támadás, hogy ő a 'miniszterhez volt kénytelen fordulni és fegyelmit kért maga ellen, azért, — mint ahogy beadványában előadta — hogy: »így ezúton sokfélekép keserített önérzetemnek elégtétel szolgáltattassék«. Hogy milyen volt a fegyelmi elégtétele, azt nem tudom, de az utókor megadta neki az elégtételt, amikor utcát nevezett el róla. Minden színigazgató, akiben becsületes törekvés, akiben tudás, lelkesedés és a nemzet ügyei iránti megértés él, nézze Bajzának a példáját. Hiába támadták őt, azért -mégis Bajza ma is a magyar irodalom egyik büszkesége, támadóinak pedig a nevét sem ismeri már senki. A Nemzeti Színház igazgatója is, ha értéket érez magában, intézze el ezeket a támadásokat egy kézlegyintéssel, ami azonban nem zárja ki azt, hogy a komoly kritikát a Nemzeti Színház igazgatója ne fogadja meg. Ilyen komoly kritika hangzott el a pénzügyi bizottságban Farkas Elemér t. képviselőtársam részéről, aki a klasszikusok elhanyagolását hányta szemére Németh Antalnak. Miután Farkas Elemér t. barátom felszólalását komolynak tartom, ezért kívánok főkép a klasszikusok kérdésével foglalkozni a Nemzeti Színházzal kapcsolatban, vájjon mennyiben áll az a vád, hogy a klasszikusokat a Nemzeti Színház elhanyagolta, vájjon ezen a téren van-e lehetőség" arra, hogy más rendszerrel több sikert" ' mutassanak be, ezért szükséges a Nemzeti Színháznak egész működését főleg Németh Antal alatt tárgyilagos adatokkal megvilágítanom. Minden színigazgatónak, tehát a Nemzeti Színház igazgatójának elsősorban ambicionálnia kell, hogy a közönség érdeklődését színháza iránt fokozza. Lássnlk, sükerült-e ez Németh Antalnak? 1935/36-ban volt 4091 bérlet, 1936/37-ben 6105. A többlet 1204. A jegyforgalom volt — szeptembertől februárig véve az időszakot — 1935/36-ban 99.050. 1936/37-ben 122.727, a pénztárnál eladott jegyeket véve. ' A deficit volt 1930/31-ben 368.964 pengő, 1934/35-ben a deficit már csak 136.648 pengő. Az összbevétel 1933/34-ben 308.663 pengő volt, 1935/36-ban 478.289 pengő. Most nézzük, mennyi volt a Nemzeti Színház egy-egy előadásának átlagbevétele. Ez az átlagbevétel volt 1933/34-ben 998 pengő 90 fillér, 1934/35-ben 1172 pengő 5 fillér és 1935/36-ban 1480 pengő 70 fillér. T. Képviselőház! A számok beszélnek. Dacára azoknak a támadásoknak, ^amelyeket Németh Imer t. képviselőtársam bőségesen részié-