Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

306 Az országgyűlés képviselőházénak i meg fog valósulni Magyarországon is a nemzeti sportcsarnok s ezáltal azoknak a kultúrnemzeteknek a sorába emelkedhetünk, amelyek ilyen sportcsarnokkal már rendelkeznek, és ide tudjuk vonzani más sportoló nemzetek ifjúságát is. Ha ezek után a magyar közoktatásügy kérdéseit, a megoldandó problémákat általánosságban vizsgálom, megállapíthatom, hogy az iskola válsága abban áll, hogy az oktatás mellett a nevelő szempontot elhanyagolták. A középiskolákban azt tapasztaljuk, hogy minden tanár a maga szakcsoportját tartja a legfontosabbnak. Ennélfogva a tanulókat túlterhelik ezekkel az ismeretekkel, a nevelő szemnontot pedig elhanyagolják az iskolák. Az iskolák gyakorlatiassá tétele céljából tehát fontos volna, hogy legelsősorban a nevelő szempontra tektessuk a fősúlyt és felruházzuk a tanuló ifjúságot mindazokkal az ismeretekkel, amelyeknek birtokában az életben feltétlenül megállják a helyüket. Azt tapasztaljuk, hogy az iskolákból kikerülő ifjúság nem tud a gazdasági és társadalmi életben kellőképpen tájékozódni, nem rendelkezik azokkal a szükséges ismeretekkel, amelyek a gyakorlati pályákon elkerülhetetlenek; ezért elkerüli ezeket a pályákat és a legfőibb ideálnak és célnak az államnál való elhelyezkedést tartja. Ennek oka egyrészt az is, hogy a kereskedelmi és ipari pályákkal szemben bizonyos ellenszenv uralkodik az ifjúság körében, ami érthető abból a szempontból is, hogy a kereskedelmi és ipari pálya a mai felfogás szerint bizonyos számkivetettséget, lenézést jelent, mert vannak bizonyos állások, amelyekkel^ a kereskedői és ipari foglalkozás a polgári életben nem fér össze. Az egész országban meg kell tehát változtatni azt a szellemet, amely a kereskedelmi és ipari pályákon való elhelyezkedést .bizonyos lenézésben részesíti. Ha az amerikai ifjúság helyzetét vizsgáljuk, látjuk, hogy a tanítás az északamerikai államokban olyan praktikus, hogy a középiskolát vagy egyetemet végzett tanuló nem tartja magára nézve dehonesztálónak, ha tanulmányai elvégzése után a legelemibb munkát is kell végeznie; sőt ott 11 fi (ÍZ alapelv uralkodik, hogy a munka nemesít s az az ifjú nem szégyenkezik elmenni zsákhordónak vagy pincérnek és a mindennapi életben a legkezdetlegesebb munkákat is elvégzi, mert azt tartja szem előtt, hogy a legszélesebb látókörű, praktikus ember akkor lesz belőle, ha megismeri a különféle foglalkozási ágaik terheit és azokat megfelelő módon meg is fogja tudni bírálni. Ha a mezőgazdasági igazgatás kívánalmait vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy közigazgatási és jogi szakoktatásunk szintén hiányos »abból a szempontból, hogy a jogi oktatás nem terjed ki azoknak az ismereteknek az oktatására, amelyekre ma szükségük van azoknak, akik a közigazgatási ágazatba kikerülve, a falu mezőgazdaságig lakosságának kérdéseit vannak hivatva elintézni. (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) Feltétlenül szükség- van tehát arra, hogy a közigazgatási pályára készülő ifjúsággal megismertessük azokat a legelemibb mezőgazdasági ismereteket, amelyeknek birtokában a falu népének mezőgazdasági szakismereteket IJf. ülése 1937 május 18-án, kedden. igénylő ügyeit szakértelemmel el tudja intézni. Sokszor felmerül az országban a nyolcosztályú elemi iskola kérdése. A nyolcosztályú elemi iskola megvalósításával az ismétlő iskolák kérdését ki lehetne kapcsolni a falusi oktatásból és a négy felső osztályt át lehetne alakítani olyan szakiskolává, amilyen foglalkozású lakossága az illető községnek van. A mezőgazdasággal foglalkozó községekben tehát a négy felső osztályt mezőgazdasági szakiskolává, ipari lakosságú községekben pedig ipari szakiskolává kellene átalakítani. Ezzel a kérdéssel kapcsolatos a nyoleosztályú polgári iskola is. (Felkiáltások a jobboldalon: Olyan nincs!) Meg kellene valósítani a nyolcosztályú polgári iskolát is, amely nem volna minősítő iskola, hanem szintén a praktikus életre készítené elő a tanulókat. Itt is azokon a helyeken, ahol a lakosság mezőgazdasággal foglalkozik, a felső osztályokat mezőgazdasági szakiskolákká, ahol pedig a lakosság iparral is, mezőgazdasággal is foglalkozik, me

: zőgazdasági és ipari szakiskolákká lehetne átváltoztatni. Minthogy a kultusztárca kÖltségv3tésöben a mezőgazdasági és általában a szakoktatás terén felmerülő kívánságokat nem látom honorálva, és minthogy a kultuszkormány nagyon mostohán kezeli ezeket a kérdéseket, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Végváry József képviselő úr. Végváry József: T. Ház! Napjainkban a közélet egyes fórumain, sajtóban, parlamentben sok szó esik az ifjúságról. Ezek a megnyilatkozások igen nagy részükben az egyetemi ifjúságról, részben pedig a középiskolát végzetteket is magában foglaló intellektuális ifjúságról szólanak. Azoknak, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak és ismerik a való tényállást, szomorúan kell látniok, hogy egyesek részéről tudatlanságból, nemismerésből, sőt még rosszindulatból is olyan megállapítások hangzanak el, amelyek a mai intellektuális ifjúságot «ok vonatkozásban ferde megvilágításba helyezik. Miután az egyetemi és értelmiségi munkanélküliség kérdésével saját magam is foglalkoztam, szükségesnek látom, hogy szót emeljek a mai magyar egyetemi és főiskolai hallgatóság egy-két régebben hangoztatott konkrét szociális kívánsága mellett. Bevezetőben meg kell említenem, hogy a háború utáni kormányok kultuszminiszterei közül Hóman Bálint személyében olyan kultuszminisztere van az országnak, aki ezen jogos és méltányos, megoldásra váró ifjúsági kérdések megértő támogatójának bizonyult. Látta, hogy ezen a téren sok a tennivaló, és volt bátorsága e kérdések lényegébe is belevágni. Ha tanulmányozzuk a háború utáni esztendők egyetemi statisztikáit, akkor azt látjuk, hogy a frontokat járt fiatalság bejárva az egész világot Sziciliától Szibériáig, visszatérve új ismeretek megszerzésének vágyával eltelve, fokozottabb mértékben tódult az egyetemekre. Míg azonban egyes államokban az iskolázott polgárok számának növekedése az általános műveltség emelkedésével hasznos eredményeket produkált, addig ez nálunk szomorú állapotok szülőoka lett. Az elmúlt másfél évtized alatt a középiskolákból, az egyetemekről kikerült fiatalság az életben elhelyezkedést keresve, mindenütt csukott ajtókra talált. Hiába próbált gyáraknál, irodákban, vagy közhivatalokban