Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

286 Az országgyűlés képviselőházának 2H. ülése 1937 május 18-án, kedden. vagyok elvileg, és nem azt tartom veszélyesnek egy országiban, a /miiénkben sem, 'hogy túlságosan sok a tanult ember, hanem a mai magyar helyzetben veszedelmesnek azt a közszel' lemet tartom, amely minden egyetemet végzett fiatalembernél jelentkezik, hogy tudniillik abban a pillanatban, amint a diplomát kezébe kapja, igényt tart arra, hogy őt a köz, az állam, vagy bármilyen más közület tartsa el. (Ügy van! Ügy van!) Egyetlen példát hadd mondjak el itt a Házban, amely mérhetetlenül jellemzi ezt a magyar közszellemet. Egyszer egy tiszántúli községben jártam, és ott találtam egy boltot, amelynek tisztasága, rendezettsége, jótfelszereltsége meglepett engem. Azután egy falusi Írnoktól megkérdeztem, hogyan emelkedhetik ki ez a falusi bolt ennyire az egész vidéken a többi boltok közül. Es akkor ez a falusi irnok, aki úrnak tartotta magát, az úri társadalomhoz számította magát, azt mondotta: kérem, ezt a boltot egy lecsúszott mérnök vezeti. Nagyon érdekelt a dolog, visszamentem az üzletbe és megkérdeztem azt a fiatal mérnököt, aki fehér kabátban ott állt a pult mögött, hogyan került ide, ebbe a falusi boltba. Azt mondotta nekem: Egy budapesti gyárba felvettek havi 80 pengő fizetéssel, és semmi kilátásom sem volt arra, hogy diplomámnak megfelelő elhelyezkedéshez t jussak és ott a magam tudását érvényesíthessem. Eljöttem tehát ebbe a falusi üzletbe, és itt jól érzem magam, megkeresek havonta 250—300 pengőt, családot tudtam alapítani és azt, amit én a főiskolán, az egyetemen tanultam, nagyszerűen tudom hasznosítani itt a faluban: talán távol a kultúrától, a civilizációtól, de a magam képzettségével emelni tudom nemcsak abban a foglalkozásban, amelyben dolgozom, de egyéb területeken is a község szellemi nívóját. Ëzt a mérnököt a falusi társadalom, a kishivatalnak-osztály lecsúszott embernek ^tartotta, szinte kinézte az úgynevezett úri társaság köréből. (Fábián Béla: Az iparos, a kereskedő nemi ember!) Nem az a veszedelem, hogy az egyetemek ontják magukból a tanult embereket. En teljesen szabaddá tenném a tanulás lehetőségét minden egyetemen, ellenben hozzá kellene járulnunk ahhoz, hogy a magyar közszellem ezen a területen megváltozzék. (Helyeslés. — Fábián Béla: A 80 pengős díjnok úr, a mérnök, aki elment kereskedőnek, az kapca! — Zaj. — Elnök csenget.) A népoktatásra fordított összegekhez mérten túlzottnak tartom' a középfokú iskolákra fordított körülbelül 17'5 milliónyi összeget is. bár itt is megismétlem azt, hogy nem a tudás és nem a tanulás a kár, hiszen haszon származik abból», ha minél több tanult emberünk van, de azok igyekezzenek elhelyezkedni az élet minden területén, a közgazdaságban, a mezőgazdaságban és egyéb helyeken (Ügy van! Ügy van!), miért a tudás, a tanultság az élet minden területén csak haszon és előny r úgy az egyén, mint az egész nemzeti közösség szempontjából

% Ha már az aránytalanságokról beszélek, meg kell említenem, hogy a^ mezőgazdasági szakoktatás dotálására nem egészen 800.000 pengőt fordít a kultuszkormány költségvetése. Ez egy kifejezetten mezőgazdasági államban olyan kicsi összeg, hogy annak felemeléséről és mezőgazdasági szaktoktatásunk kifejlesztéséről feltétlenül gondoskodni kell és tervszerű, komoly munkával fejleszteni ki oktatásügyünknek ezt az ágát. De meglepő a költségvetésben az adminisztrációra, a külső és belső igazgatásra fordított közel 3 millió pengőnyi összeg. Ha megnézem a költségvetésben oktatásügyünket, azt latom, hogy erre a magyar állam költségvetéséből, sajnos, — és ezt a miniszter úr előtt megismétlem — aránylag kis Összeg jut, pedig ml a < nemzeti „nevelésügyet hajlandók lennénk minden erővel szolgálni. De amikor az .oktatásügyre aránylag ilyen kis Összeg fordítható az állam költségvetéséből, szinte megdöbbentő az a közel 3 millió pengőnyi összeg, amelyet az állam a közoktatásügy s a népnevelés adminisztrálására fordít. Hiszen tudom, hogy a nemzeti nevelésügyet - most nem közvetlenül az oktatásügyet ertem ez alatt - nem csupán az iskolák szolgainak, es a széles néprétegek nevelésében ma mar jelentós szerepet kapott a rádió, amelynek, azt hiszem, -megvan az összeköttetése a Kultuszminisztériummal, de itt meg kell emlékeznem arról is, hogy a magyar saitó szinrfÄ'ifi:

11 na

*7 szolgálatot teljesít a néptömegek nevelese tekintetében. Vlfo&t fPJl^^?? laPtíPusok - nemcsak a Kiíejezetten tudományos vagy népszerűen tudományos lapokat ertem ez alatt, hanem politikai lapjainkat is — elismerésreméltóan igyekeznek szolgaim a nemzeti művelődés ügyét, a tudományos es gazdasági művelést egyaránt. Itt felvetem azt a gondolatot, hogy nem volna-e célszerű,, ha a kultuszkormány e tekintetben állandó összeköttetésben állana nagy lapjaink irányítóival. Nem gleichschaltolást és nem olyan : irányítást értek ez alatt, amely meg akarná szabni ezeknek a lapoknak munkáját, de értek ez alatt mégis bizonyos állandó informativ összeköttetést, amelynek révén a nemzeti nevelés kérdéseit itt is organikusan lehetne szolgálni. Tisztában vagyok tehát azzal, hogy alapos szervezeti és szerkezeti változtatások nélkül a kultuszminiszter úr aligha tudott volna a Ház elé más költségvetést terjeszteni, mint amelyet ideterjesztett, mégis a mai keretek között is feltétlenül szükségesnek tartom bizonyos iránytalanságok kiküszöbölését. Minthogy az egyes tárcák költségvetésénél kevés idő áll rendelkezésre, méltóztassék megengedni, hogy felszólalásomban főleg a protestáns egyházak, a református egyház iskolai és egyéb kérdéseivel foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Elöljáróban is meg kell említenem azt, hogy nem felekezeti szempontból, nem a magam felekezetének szempontjából nézem ezeket a kérdéseket, hanem általános szempontból. Amiket mondok, azok jórészt és sok. vonatkozásban állának a többi felekezetekre is, (Farkasfalvi Farkas Géza: XJgy van! Majdnem ugyanaz a helyzet minden felekezetnél az iskolaügy terén!) és ha én a magam felekezetének kérdéseit vagyok bátor itt a t. Ház előtt felhozni, ezt csak azért teszem, mert ehhez értek a* legjobban, ezt ismerem a legjobban, de azok az elvi szempontok, amelyeket hangsúlyozni szeretnék, egyaránt állanak az összes magyarországi felekezetekre. Itt mindenekelőtt egy szempontot szeretnék ti szitázni és szeretném, ha a kultuszminiszter úr ebben a kérdésben határozott feleletet adna a t. Háznak. Nevezetesen megkérdezem, a kultuszminiszter urat: mi a tendencia a felekezeti oktás kérdésében? Vájjon nem az államosítás-e a