Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

268 Az országgyűlés képviselőházának í ezek az emberek? Damjanich ezt kérdezte tőlük: Ugy-e, ti svábok vagytok! Azt felelték: Igen, generális úr, mi svábok vagyunk, de magyar svábok vagyunk. Azért köszönöm és a felszólalt képviselő uraknak, hogy — amint mondottam — objektíve, -barátságosan, baráti értelemben védelmükbe vették ezt a népet, mert ma sok tekintetben egészen, bár más forrásokból és lyukakból fúj ez a szél, sokszor egy bizonyos németellenes hangulat szalad keresztül az országon. A sváb nép az ő tömegeiben ma éppen olyan hűségesen őrzi a magyarsággal való lelki egységét, mint őrizték elődei. Ha vannak elítélendő törekvések, teljes mértékben aláírom azt, amit Tóth András képviselő mondott: ott az államhatalom csapjon le rájuk irgalmatlanul í Mi leszünk a legutolsók, akik ezeket védelmünkbe vesszük. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Egyre kell ügyelnünk ma és ez az, hogy azt a lelkiegységet, amely kisebbségeinket a magyarsággal századokon keresztül összefűzte, továbbra is sértetlenül, teljes egészében átmentsük a jövőre. (Helyeslés.) A sváb akkor is lehet jó hazafi, ha németül beszél. A lényeg a szellem. Itt fel kell 'hívnom a t. Ház figyelmét arra, amit Ravasz László püspök úr olyan találóan mondott egyik 'beszédében: nem a nyelv, nem a föld, még a nép sem a lényeg, hanem a lélek a lényeg. Most egy olyan kérdést érintek, amelyet tisztáznunk kell egymásközött, mert erre is áll az előbbi megállapítás. Sokan azt gondolják — és sokszor nemes intenciókból indulnak ki, csak a konklúziójuk téves — hogy ha valaki a nevét megmagyarosítja, azzal már magyarrá vált. (Egy hang jobb felől: Kun- Béla!) Láttunk már magyarokat, akik igen szép történelmi neveket viseltek és elárulták a hazát és láttunk az ország területén sok derék svábot, — (A

f jobboldali egyik padsor felé fordulva): a tábornok úr maga is ezek közé tartozik, akik erről hitet tehetnek — akik a háborúban száz százalékban teljesítették hónuk iránt a kötelességüket, ahogyan ma is teljesítik az eke mögött. Senkinek sincsen kifogása kisebbségi szempontból az ellen, ha valaki, aki nyelvében megmagyarosodott, magyarrá teszi a nevét is, de azt kéri a kisebbség, hogy ha az a sváb becsülettel meg akarja tartani öregapáinak becsületes sváb nevét, az ne legyen neki hátrányára és az előtt a jószándék előtt tisztelettel hajoljanak meg. (Meizler Károly: Nem is kényszerítenek itt senkit!) Méltóztassanak megengedni, hogy egy-két szóval érintsem az iskolakérdést is. Amint méltóztatnak tudni, a kormány a múlt esztendőben kiadott egy rendeletet, amellyel egységessé tette a kisebbségi iskolákat. Azelőtt volt A)-típusú, B)-típusú és C)-típusú iskola. A kormány ebben a kérdésben rendet teremtett. Ma van olyan iskola, amelyben csak magyar nyelven tanítanak és van egy úgyevezett kisebbségi iskola, aimelyiben megtanítják a gyermeket anyanyelvén a szükséges ismeretekre, de mellette módot adnak neki arra is, hogy az állam nyelvét is megtanulja. (Helyeslés.) A német kisebbségnek egyáltalán nincs ellenvetése és kifogása az ellen, hogy a magyar nyelvet megtanulja, ellenkezőleg, örömmel veszi, ha erre módot adnak neki, (Egy hang jobbfelől: Követeli!) csak azt akarja, hogy az elemi ismereteket saját anyanyelvén is megtanulja: olvasni, írni,, számolni, stb., szóval mindazt, ami neki az életben kell. En a kor3. ülése 1937 május 14-én, pénteken. mánynak ezt a lépését — amint már a múlt költségvetési vita alkalmával mondottam — helyeslem és annál inkább értékelem, mert a kormány nem riadt vissza azoktól a nehézségektől sem, amelyek a végrehajtás során mutatkoztak, hanem lojálisán járta a lojális kisebbségi politika útját és el van tökélve, hogy a nehézségeket az útból elhárítja és érvényt szerez rendeletének. En arra kérem a miniszterelnök urat, hogy azt a munkát, amelyet megkezdett, folytassa ugyanazzal a szeretettel és megértéssel kisebbségeink iránt. Iskoláink egy részében elég szép számban az új típus van már bevezetve. Arra kérem a miniszterelnök urat, hogy a többi községben is, — a többségben még nem vezették be a kisebbségi típust — amelyek ebben a tekintetben szóba jöhetnek, méltóztassék az új típus bevezetését szorgalmazni, mert az iskolakérdés eminens életkérdése minden kisebbségnek. Ez a kérdés természetesen szorosan összefügg a tanítóképzés kérdésével és nagy szerepet Játszik benne, mert hiszen ahhoz, hogy a tanító egy nyelvet taníthasson, szükséges, hogy maga is tudja azt a nyelvet. En elismerem, hogy a kormány részéről ebben a tekintetben is történt már intézkedés a múltban. Baján minden évben van egy kurzus, amelyben a kisebbségi iskolák tanítóit iskoláztatják, tisztelettel megjegyzem azonban, hogy ez a bajai kurzus egymaga nem elegendő, nem tudja befogadni a jelentkező tanítókat és az idő is egy kicsit rövid arra, hogy eredménnyel tanulhassanak. Arra, hogy valamikor, amikor még én is kisebbségi iskolából kerültem ki, hogyan tanítottak azok a tanítómesterek, jellemző az, hogy a gyerek tökéletesen megtanult az anyanyelvén és megtanult rendesen magyarul is. Azok a tanítók, akik azokban a kisebbségi iskolákban tanítottak,, a tanítóképző-intézetekben azokból a tantárgyakból, amelyeket nekik a gyecrmekek anyanyelvén kellett tanítaniuk, ezen a nyelven is vizsgáztak és szereztek oklevelet. (Gaal Olivér: Ez a 'kultusztárcához tartozik!) Minthogy úgy látom, hogy a végrehajtás során éppen a tanítóképzés körül mutatkoznak nehézségek, arra kérem a miniszterelnök urat, méltóztassék ezt a kérdést megfontolás tárgyává tenni és módot keresni arra, hogyan lehetne gondoskodni arról, hogy a kisebbségi iskolákra kijelölt és jelentkező tanítói anyag a kívánalmaknak teljesen megfeleljen, hogy azokban az iskolákban helyt is tudjon állni.' Nem szabad elfelejteni, t. Ház, hogy ez a feladat kétszeres munkát kíván a tanítóktól,, mert nem kis feladat a gyermekeket két nyelven tanítani, én azonban remélem, hogy a tanítóság nem fog ettől visszariadni, hanem vállalja ezt a hazafias munkát, mert ez nemzeti és hazafias misszió, amelyet az ország érdekében teljesíteni kell. Külön meg kellene köszönnöm a t. miniszterelnök úrnak azt a kezdeményszést, hogy egy téli gazdasági tanfolyamot szervezett Sopronban, ahol a jelentkezett gazdalegények anyanyelvükön kapnak oktatást. így alkalom nyilt a továbbképzésükre és jobban meggyökerezett az az anyag is, amelyet ott anyanyelvükön tanultak. Ne méltóztassék azonban elfelejteni azt sem, hogy éppen abban a korban,, amely a fiatalság életében az erjedés kora, — nem akarom azt mondani, hogy kamaszkor — amikor a fiatalság leginkább alkalmas külön-