Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

âÔ Az országgyűlés képviselőházának zottak nyugdíjára milyen könnyű előteremteni ezeket a horribilis fedezeteket, de például a hadikölcsönkötvénytulajdonosoknak azt mondja a miniszter úr, hogy nincs fedezet és nem lehet a hadikölcsönkérdest megoldani. Bocsánatot kérek azért és ne vegyék rossznéven, ha azzal a bizonyos takarékossággal kapcsolatban is mondok valamit. (Halljuk! Halljuk!) Hányszor prédikálták és prédikáltuk, hogy takarékosság minden vonalon! Megállapítom, hogy ha minden vonalon úgy haladtunk volna és fejlődtünk volna, ahogy például a parádés külsőségek, a pompa területén fejlődtünk, akkor ennek az országnak a szociális struktúrája egészen más volna. (Ügn van! Úgy van! a baloldalon.) Nem akarok ünneprontó lenni, de igenis erről a helyről felemelem figyelmeztető és óvó szavamat és azt mondom, hogy ahol — az önök adatai szerint— 3 millió magyar nyomorog, koldus soron van és — ugyancsak az önök adatai szerint — félmeztelenül jár, oda az a nagy pompa, azok a ragyogó külsőségek sehogy sem illenek. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Taps a középen. — Propper Sándor: Direkt provokáció! — Mojzes János: Potemkin-pompa!) Ez az igazságtalanság kint a gazdasági életben és ez a meddőség idebent, ebben az eredőben jelentkezik azután, hogy nálunk a gazdasági élet valahogyan nem tud automatikusan, önmagától kiegyenlítődni, viszont az a úgynevezett irányított gazdálkodás sem tudja azokat a hatásokat produkálni, amelyek egyetemes nemzeti szempontból nagyon kívánatosak volnának. Ezt már Bethlen István is érezte kormányzata idején és ezen úgy akart segíteni, hogy egy gazdasági főminiszteriumot kreált Bud János vezetésével (Felkiáltások a baloldalon: Csúcsminisztériumot!) — csúcsminisztériumot — és összhangba akarta hozni ezeket a divergáló gazdaságpolitikai próbálkozásokat és jelenségeket. Jött azután a Wekerle-féle szerencsétlen pénzügyi politika, amely ezt is lehetetlenné tette és állapítsuk meg, hogy azóta mindenütt a legnagyobb ellentétek vannak és a legnagyobb diszharmónia van. (Zaj.) Ha munkásszempontból és iparosszempontból is nézzük a mostani helyzetet, azt látjuk, hogy a drágulás, ha lassú léptekkel is, és ha nem is az elsőrendű szükségleti cikkek terén, — ezt elismerem — de mégis csak egyre nő. Viszont — és a miniszter úr expozéjában szintén utalt erre a szomorú körülményre — a munkabérek nemcsak a földmunkásoknál nem emelkednek, hanem az ipar terén sem emelkednek, (Propper Sándor: Sőt csökkennek!) úgyhogy ez a munkáskategória egyre nehezebb és súlyosabb sorsba kerül. Ha az egész dolgozó társadalom nehezen lélegzik, néha megtorpan, néha a kereszt súlya alatt összeroppan, akkor nem való kifelé olyan nagy parádét mutatni. Legyünk szerények. A külső pompáért sohasem fogunk semmit sem kapni, hanem csak verejtékünkkel, (Ügy van! Ügy van! bálfelol.) szorgalmunkkal, egymás megértésével tudunk majd egy jobb jövőt felépíteni. Ennek a nemzetnek jövője nem a pompából fog fakadni, hanem a izavartalan, becsületes és verejtékes nemzeti munkából. T. képviselőtársaim adómorált emlegetnek. Helyes. A magyar dolgozó ember addig, amíg tud, fizessen adót és tegyen eleget közkötelezettségeinek. Azonban engedelmet kérek, de már az előttem szólott Kertész Miklós és Rassây Károly t. képviselőtársam is utaltak arra 209. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. a lehetetlen helyzetre, amely a magánalkalmazottak különadójából fakad. Azért, mert ez az adótárgy technikailag könnyebben fogható, most jnár öt éve fizettetik a magánalkalmazottakkal a rendkívüli adót és a többi adónemeknél, házadónál, (kereseti adónál, jövedelmi adónál a rendkívüli pótlékokat. Pedig ezeket épp úgy csak ideigleneseknek, átmenetieknek ígérték, mint ahogyan ilyennek ígérték akkoriban az inségadót is és mégis még mindig szedik az ínségadót is és a több adókat is. Ha tehát adómorál van az adófizetők szempontjából, akkor adómorálra van szükség a kormányzat szempontjából is, hogy adópolitikájában mindenütt csak a legnagyobb igazság uralkodjék. (Elnök csenget.) Csak két mondat. Kifogytam az időből, csak öt mondatom van -befejezésül. (Derültség.) A titkos választójogról akarok beszélni. Most az igen nagyrafoecsült miniszterelnök úrhoz szólok és azt mondom: miniszterelök úr, ön először azt mondotta, hogy meglesz a titkos választójog. Elhiszem önnek, hogy meg is akarja csinálni. Akkor azután azt mondotta, hogy lehetőleg meglesz. (Darányi Kálmán minisztertelnök: Lehetetlenre nem vállalkoztam.) En egy kicsit^ ijedős természetű vagyok (Derültség.) s ezért akkor, amikor azt méltóztatott mondani, hogy: lehetőleg, egy kicsit megijedtem. Mármost Szegeden azt méltóztatott mondani, hogy az év végén be fogja terjeszteni a javaslatot. (Darányi Kálmán miniszterelnök: Nem ott mondtam, itt a Házban mondtam!) Szóval itt mondta, de mondta. Na most már nagyon megijedtem, miniszterelnök úr. (Derültség.) Elhiszem azt, hogy a miniszterelnök úr ezt meg akarja csinálni, r elhiszem, hogy eltökélt szándéka, de ne méltóztassék rossznéven venni, ha én most egy jóslásba bocsátkozom. Alul akarok maradni, én azt akarom, hogy a miniszterelnök úr dezavuáljon és a végén alaposan lefőzzön. En befejezésül megjósolom a miniszterelnök úrnak, 18 éves keserves tapasztalataim alapján, hogy bármennyire akarja a miniszterelnök úr, nem lesz meg a titkos választójog. (Derültség. — Dulin Jenő: Ez csúnya, sötét jóslat!)^ Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Dar&nyi Kálmán miniszterelnök: T. Ház! Van szerencsém benyújtani a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá t az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931. évi XXVI. te.-hen a minisztériumnak adott felhatalmazás további meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot és kérem annak kinyomatását, szétosztását, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi és a közjogi bizottsághoz való utalását. Elnök: A beadott törvényjavaslatot a Haz kinyomatja, tagjai között szétosztatja, s előzetes tárgyalás és jelentéstételi céljából' kiadja a pénzügyi és közjogi bizottságoknak. Szólásra következik? Szeder Ferenc jegyző: Tildy Zoltán? Tildy Zoltán: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az előttem szólott Friedrich István igen t. képviselőtársam egész sereg megoldatlan problémáról emlékezett meg, amelyek szerinte 18 esztendő óta újra és újra visszatérnek ez elé a képviselőház elé. Rendkívül szellemes módon állította be ezt az egész kérdést és á Ház derült rajta, pedig ez az egész magyar életnek egyik legtragikusabb vonása és én hadd mondjam meg azt, hogy ezek a nagy kérdések, a magyar .nemzeti életnek a