Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 213. tolja a már megöregedett hadirokkantak és hadiözvegyek élne lyezesét. Azt kérem teftát a melyen t. kormánytól, hogy elsősorban az ilyen diplomás, vagy érettségizett hadirokkantak elhelyezéséről — nem nagy számban vannak — méltóztassék megfelelőképpen gondoskodni. Őszinte sajnálattal kell megállapítanom, hogy a székesfőváros közüzemeinél sincs a hadiroJrkant-törvény még kellőképpen végrehajtva, nincs meg a felvételeknél az a bizonyos 10%, nagyon jó volna tehát, ha ebben az irányban is megfelelő változtatás történnék. Ami a hadigondozottak földhözjuttatását illeti, itt nagy elismeréssel és köszönettel kell megemlékeznem Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter úr legutóbbi rendeletéről, amely a földbirtokreform során földhözjuttatott hadigondozottak terheit lényegesen csökkentette. Ugyancsak meg kell emlékeznem Miskolc város gyönyörű példájáról. Miskolc városa tudniillik az elmúlt napokban 33.000 négyszögöl belsőséget adományozott hadirokkantjai részére. Bárcsak mas törvényhatóságok és községek is megfelelően követnék ezt a példát. Itt közbefűzöm és megemlékezem arról a mozgalmunkról, amely a hadirokkantak háza elnevezése alatt ismeretes. Ezideig saját szerény filléreinkből mintegy 15.000 pengőt gyűjtöttünk össze. Még nem is járultunk a társadalom elé, még nem kértük a kormánynak sem pénzügyi, sem egyéb anyagi támogatását. Kívánatos volna, hogy ez a hadirokkantak háza itt a székesfővárosban mielőbb megépüljön. Ez nem a szövetség adminisztrációs céljait szolgáló épület kíván lenni, hanem a hősi gondolatnak, a háborús katonai erényeknek fellegvára, múzeuma — hogy így mondjam — és egyszersmind minden rászoruló hadigondozott bajtársunk és bajtársnőnk igaz otthona, ahol a vidékről feljövő, művégtagjaikat megjavíttatni kívánó, vagy egészségügyi célból, kórházba utalás céljából ideérkező nadigondozottaink is elhelyezést találnának. Sajnos, a székesfőváros még ebben a vonatkozásban is adós a támogatással, mert már körülbelül egy éve, hogy telket kértünk erre a célra és a székesfőváros nagyon sok más intézménynek, szociális érzéstől áthatva adományoz ingyentelket, de a mi részünkre ez az ingyentelekadományozás még e pillanatban is késik. Ami a jogosítványok kérdését illeti, ennél a kérdésnél nem kívánok hosszasabban időzni. Meg kell azonban állapítanom, hogy a mozijogok adományozásánál még mindig van ki- . vánni való. így különösen nem tartom egészen célravezetőnek, hogy egyes új engedélyhez juttatottak bizonyos összegek leadására köteleztetnek és ezeket az összegeket egyénileg utalja ki a belügyminisztérium. Sokkal helyesebb volna, ha ezeket a leadásokat a szöveteéghez juttatnák és az összegek kiosztását a szövetség autonómiájára bíznák, mert akkor sokkal helyesebben történnék azok kiosztása. Tekintettel arra, hogy időm lejárt, nem kívánok tovább beszélni. Csak megállapítani kívánom, hogy szövetségünk változatlanul küzd azért, hogy a hadigondozottak részére immár kiharcolt tisztelet és tekintély továbbra is megillesse a hadigondozottak táborát és hogy ők azt kiérdemeljék. Küzdünk anyagi helyzetük megjavításáért, de küzdünk azért is, hogy ebben a sokat szenvedett táborban ezután is az egység, az összetartás és fegyelmezetts< legyen az úr és a vezetőgondolat. Ezt nemcsak a magunk érdekében tesszük, hanem tesszük az egyetemes magyar nemzet s a szebb és bolKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XIII. ülése 1937 május 14-én, pénteken. 245 dogabb jövendő érdekében is. Ezért kérjük a í'rontharcostörvénynek is mielőbbi megvalósítását. Köszönettel vesszük tudomásul, hogy már ez is útban van és hisszük, hogy sok igazságtalanságot fog kiküszöbölni. Ha a hazának ezek a háborút viselt legjobb polgárai jobb helyzetbe kerülnek, akkor hiszem, hogy ez az ifjú generációk számára megfelelő biztatást, buzdítást fog jelenteni. Tekintettel arra, hogy a honvédelmi miniszter úr és a m. kir. honvédség a hazafias kötelességteljesítésben minden tekintetben példát szolgáltatnák és mivel teljes bizalommal vagyok a kormány iránt, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik Czirják Antal képviselő ÚT Czirják Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy megállapítsam: az a tárgyalás, amely ma itt folyik, valóban lélekemelő és teljesen méltó ahhoz a tárcához, amelyről itt szó van. De legyen szabad a honvédelmi miniszter úr szerénysége ellenére is megállapítanom, hogy méltó őhozzá is, aki ezt a tárcát képviseli. (Élénk helyeslés és taps.) Nem szállok senkivel sem vitába, mert fel sem tudnám tételezni, hogy valaki merészeljen a mi féltett kincsünk, a honvédség ellen szót emelni, mert az, aki ezt teszi, egyszerűen nem magyar ember. (Ügy van! Ügy van!) Mi pártvezérünk szellemét képviseljük, akiről köztudomású, hogy az ország egyik legnagyobb militaristája és köztudomású, hogy az ő izzó hazaszeretete éppen abban csúcsosodik ki, hogy állandóan a honvédség fejlesztését tartja elsőrendű kötelességnek. Legfeljebb sajnálattal állapíthatnám, meg, hogy ennek a tárcának a vitája ilyen gyér érdeklődés mellett folyik, (Vázsonyi János: így van! — Tóth Pál: Lélekben itt van az egész ország!) holott véleményem szerint egyenesen demonstrálnunk kellene ennél a tárcánál, hogy milyen lelkesedéssel tesszük magunkévá nyomorúságunk mellett is a honvédelmi miniszter úr elgondolásait. (Ügy van! Ügy van! — Tóth Pál: Lélekben itt van az egész ország!) Tudjuk, micsoda óriási terhekkel jár az államokra a mai mértéktelen fegyverkezés. Tartanunk kell azonban legalább a magunk elesettségéhez képest, azt a tempót, amelyet különösen a körülöttünk lévő államok diktálnak. Ha szabad egyet kérnem az igen t. miniszter úrtól, az az, hogy a felszerelések beszerzése terén különös figyelemmel méltóztassék lenni tárcája körében a kisiparra. Űgy érzem, hogy számos felszerelési kérdés, de különösen a bakancsok és a ruhák kérdése megoldható volna a kisiparosság fokozottabb részeltetésével. De nemcsak a ruhák készíttetése, hanem — amint a múltkori gyönyörű felvonuláson láttam — az a rengeteg szükséglet is, amely a lovasságnál jelentkezik, bőségesen foglalkoztathatná a mi kisiparosainkat. Meg vagyok arról győződve, hogy ők legalább is olyan minőséget szállítanának a honvédség részére, amilyet a kartelipar szállít s amilyennek a szállítását a kartelipar most a maga részére kisajátítani igyekszik. Arváfalvi Nagy István képviselőtársam beszédében legfeljebb azt nehezményezem, hogy a hadirokkantaknál nem kívánt újabb kategó-. riákat, nem kívánt újabb részeltetéseket a 'hadirokkantsegélyekben. Én nemcsak, hogy 36