Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-212
222 Az országgyűlés képviselőházának 212. folytonosan újabb és újabb kodicillusokkal kell vesződnünk. Ezért kérjük a t. igazságügyminiszter urat, a kormányt, hozzák az összetartozó dolgokat egységes szerkezetű kódexek formájában iminél előbb a Ház elé. A költségvetést egyébként, különösen az igazságügyminiszter úrnak a kivételes hatalom gyakorlására vonatkozó s általam helyt nem állónak tartott álláspontja miatt, nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Feliratkozva nincs senki. Kérdem a t. Házat, kíván-e még valaki szólani! (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter urat illeti a szó. Lázár Andor igazságügy miniszter: T. Képviselőház! (Hallak! Halljuk!) Ötödizben van alkalmam az igazságügyi költségvetést ebben a Házban képviselni. Nagy lelki megnyugvás az egy igazságügyminiszter számára, hogy ha tevékenysége és az egész igazságszolgáltatás működése olyan méltatásban részesül, mint amilyen méltatásban a mai napon az igazságszolgáltatásnak, az igazságügyi működésnek a Házban része volt. Távol áll tőlem, hogy ebből egyéni érdemet akarjak kovácsolni. Ennek az elismerésnek kétségtelenül az a magyarázata, hogy a magyar igazságszolgáltatás szervei a bíróság, az ügyészség és az adminisztrációt vezető igazságügyminisztériumi tisztikar olyan munkát produkál, amely minden oldalról csak tiszteletet és elismerést érdemel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon, a középen és a baloldalon. — Fábián Béla: Szegények vagyunk, de becsületesen dolgozunk! — Farkas István: Arról lehetne beszélni! — Fábián Béla: Már ami az adminisztrációt illeti!) Ezek után méltóztassék megengedni, hogy lehető rövidséggel átfussak azokon a problémákon, amelyek az igazságügyi költségvetés során felmerültek. Ami a szervezeti kérdést illeti, igazságügyminiszterségem alatt megalkottuk á bírói és ügyészi eljárásról szóló törvényt és az ügyvédi rendtartásról szóló törvényt, úgyhogy az igazságszolgáltatásnak ez a két nagy faktora új törvények hatálya alatt folytatja működését. Eupert igen t. képviselőtársamnak az a lesújtó kritikája, amellyel az 1920 óta alkotott törvényeket illette, hála Istennek a gyakorlatban nem találja meg az igazolását, mert az, hogy ez az ország 1920 óta ilyen módon fenn-áll, hogy nem tudták tönkretenni, hogy itt ma erkölcs és tisztesség védelmet és érvényesülést talál, talán mégis némi részben annak az eredménye, hogy az ország törvényei olyan módon alkottattak, mint azt az igazság és erkölcs parancsa megkívánja. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rupert Rezső: De lehetett volna jobb törvényeket csinálni! — Mozgás a jobboldalon.) Hátra van még a szervezeti kérdésekből a közjegyzői rendtartás reformja, amelynek előmunkálatai folynak. Törődnöm kell a bírósági végrehajtók nyugdíjkérdésével is, ami szintén gondoskodásom tárgya, ezenkívül törődnöm kell egyes állásokra, vonatkozólag a képesítés emelésének kérdésével. — különösen a telekkönyvvezetőkre és fogházfelügyelőkre célzok, akik ma négy gimnáziumi osztállyal nyerhetik el ezt az állást — és törődnöm kell a fogalmazói kar egy részének kérdésével, amennyiben joggyakornokokat aljegyzőkké óhajtok átminősíteni. Mindezeken kívül, a szervezet működésének jóságához mint előfeltétel hozzátartozik a jogi oktatás minőségének kérdése is. ülése 1937 május 13-án, csüiorivhon. A jogi oktatás intenzitása a legfontosabb alapfeltétele az igazságszolgáltatási szervek jóságának is. Nem annyira azzal kell foglalkoznunk, hogy a jogi oktatás reformjáról valami új törvényt hozzunk, (Fábián Béla: Nem bizony!) hanem azzal kell foglalkoznunk, hegy megfelelő intézkedésekkel érvényt szerezzünk annak, hogy a jogtudomány elsajátítása nélkül és a jogtudomány mélyébe való behatolás nélkül csakugyan senki ne nyerhessen el jogi diplomát. (Elénk éljenzés és taps. — Vázsonyi János: De nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is!) Igen t. Ház! Az előbb már pár szóval jellemeztem^ a bíróság és ügyészség működését. Ehhez még hozzá akarom tenni azt, hogy a bíróság és az ügyészség annak a programmnak, amelyet a kormány, illetve az előző kormány az igazságszolgáltatás terén maga elé kiszabott, tudniillik a jó és gyors igazságszolgáltatásnak a maga részéről teljes megértéssel igyekszik eleget tenni. (Fábián Béla: Csak rém szegények!) Csak pár adatot leszek hátor itt felsorolni. Ezek az adatok a perek időtartamára vonatkoznak, amely tükörképe a bíróság működésének a gyorsaság szempontjából. (Rupert Rezső: Nem a gyorsaság, hanem az alaposság a fontos!) A bíróság működésének minősége az utóbbi években csak javult, ezt azonban statisztikai számokkal kifejezni nem lehet. Amire nézve tudok statisztikát adni, arra adok. A járásbíróságoknál három hónapon belül véget ért 1931-ben az ügyek 62%-a, 1936-ban 74%-a; a törvényszékeknél hat hónapon belül véget ért 1931-ben az ügyek 80%-a, 1936-ban 89%-a. A királyi ítélőtábláknál nem az 1931-es évet kell alapul felvenni, — mert később került oda a társadalombiztosítási bíráskodás — hanem az 1933-as évet, s akkor hat hónapon belül elintézést nyert az ügyek 63%-a, 1936-ban 73%-a, végül a kir. Kúrián 1931^ben hat hónapon belül befejezést nyert az ügyek 26 "5%-a, 1936-ban pedig 85%-a. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, ezért a bíróságokat dicséret és elismerés illeti meg. (Ügy van! Ügy van!) A polgári ügyekben csakugyan volt a bíróságoknál némi csökkenés, ellenben a büntető ügyekben aránylag tekintélyes emelkedés volt, ami szomorú és sajnálatos jelenség, mindazonáltal, amint az eredmények mutatják, a híróság megbirkózott ezekkel a feladatokkal. Senki sincs inkább tudatában, mint én, annak, hogy a bíróság és ügyészség anyagi helyzete nem rózsás. Hogy a mai helyzet nem ideális, ezt mindenki tudja, de vájjon kinek a helyzete ideális anyagi szempontból véve ma ebben az országban?! A bíróság is, sajnos, osztja a nemzet sorsát, talán még erőseb b mértékben, mint ahogy szabad volna s [ én teljes mértékben igazat adok mindazoknak. I akik a bírói függetlenség érdekében erősen hangsúlyozzák az anyagi függetlenség szükr ségességét. Éppen ezért minden lehetőséget meg fogok ragadni arra, hogy ebben a kérdésben, ha az ország anyagi helyzete megengedi, a pénzügyminiszter úrral és a kormánnyal egyetértőleg mindent megtegyünk a bíróság érdekében, amit az államháztartás egyensúlyának kockáztatása nélkül meg lehet tenni. (Mojzes János: Lássuk az intézkedéseket! Megszavazzuk! — Propper Sándor: Na/ gyón körül van írva!)
