Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

210 Az országgyűlés képviselőházának íl%. ülése 1937 május l$-án, csütörtökön. járásokban az ezer pengőt meghaladó ügyekben kötelező legyen az ügyvédi képviselet. Állandóan halljuk és mindenki tapasztalhatja, hogy a közigazgatási bíróság íúl van terhelve apró ügyekkel. Fontos volna tehát a közigazgatási bíróságnak a kis ügyektől való mentesítése. Ezt maga a közigazgatási (bíróság elnöke is kívánja, aki beszédében maga is azt mondotta, hogy erre feltétlenül szükség van es csak azt az egy követelményt állította fel, hogy abban az esetben, ha az alsóbbfokú közigazgatási bíróság felállíttatnék, ne legyen semmiféle más követelmény az ügyeknél, mint hogy ezeket .az ügyeket értékhatárhoz kössék s értékhatárra való tekintettel utasíttassanak a kisebb ügyek a közigazgatási híróságtól az alsóbbfokú közigazgatási hatóságokhoz. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) T. Ház! Ha az igaziságügyi kormányzat jogszabályalkotó tevékenységét vesszük tekintetbe, meg kell állapítanunk azt, hogy az igazságügyi kormányzat a jelen kor követelményeinek igyekszik eleget tenni s így a legnagyobb Örömömnek tudok kifejezést adni a felett, hogy tervbevette a részvényjog megreformálását. Azt hiszem, a Házban mindenki tetszésével fog találkozni az, ha az igazságügyi kormányzat ezt a javaslatot a legrövidebb időn belül és reméljük, még ennek az évnek folyamán a Ház elé fogja terjeszteni. Azt hiszem, nem lesz a Háznak olyan képviselő tagja, aki ne örömmel szavazná meg ezt a javaslatot, amely feltétlenül a kisrészvényeseket kell, hogy megvédje a jelenlegi igazgatóságok és esetleg felügyelőbizottsági tagok (befolyás aval szemben. A polgári perrendtartás további egyszerűsítését szintén szerencsés lépésnek tartom, azonban mégis vannak ebben az új tervezetben olyan rendelkezések, amelyeket^ a sérelmek, az állandó gravamenek kikerülése céljából a javaslatból kihagyandónak tartok. Tudjuk azt, hogy a háború utáni forradalmi és válságos gazdasági időkben sokszor előfordultak olyan igények, amelyekről előre hangoztatták a bíróságok, hogy teljesen alaptalanok. Ilyenek voltak: a valorizációs perek, a gazdasági lehetetlenülés kérdései és a gyakorlat az idők folyamán mégis oda vezetett, hogy olyan igényeket, amelyekkel szemben^ megelőzőleg éveken keresztül azt a merev álláspontot foglalta el a bíróság, hogy bíróság útján nem érvényesíthetők, később érvényesnek ismerte el és a joggyakorlat odafejlődött, hogy az ilyen igényeket száz százalékban honorálta a bíróság. Helytelennek tartom tehát egy rendelkezésnek felvételét a törvényjavaslatba és kérem a miniszter urat, hogy azt hagyja ki. Lehetséges ugyanis az, hogy valamelyik fél tényleg rosszhiszeműen perlekedik, lehetséges az, hogy az ügyfél az ügyvédet megtéveszti. A gyakorlati élében már velem is számtalanszor megtörtént, hogy egészen más tényállást állapított meg t a bíróság, mint amit a fél nekem, mint ügyvédnek, tényállásként bemondott. Nem lehet tehát fenntartani azt a rendelkezést, amely a törvényjavaslatban benne van és amely végeredményében az ügyvédet akarja a perköltségek viselésével is sújtani azért, mert esetleg az ügyvédet egy ilyen ügyfél megté- vesztette és az ügyvéd — anélkül, hogy tudta volna — belement egy ilyen minden alapot nélkülöző pernek megindításába. Kérem tehát a következő rendelkezésnek a törvényjavaslatból való kihagyását. (Felolvassa): ...azt a felet, aki nyilván rosszhiszemű vagy igen gondatlan pervitellel a másik félnek vagyoni vagy nem vagyoni kárt okozott — az utóbbinak kérelmére a perköltségen felül kártérítés, esetleg elégtétel fizetésére is kötelezhesse, ha az eset körülményeire tekintettel a méltányosság azt kívánja és a féllel együtt a fél képviselője is egyetemlegesen marasztalható, ha a bíróság megállapítása, szerint a pervitel, va,gy egyes nerviteli cselekmények használata nyilvánvalóan rosszhiszemű volt és a perbeli képviselőnek a rosszhiszeműségről tudnia kellett.« Azt, hogy ez sérelmes az ügyvédekre nézve és ebből a szempontból is kihagyandó volna, igazolja^ egy nagyon tekintélyes felsőbírósági ítélőbíró véleménye is, aki maga erre a rendelkezésre vonatkozólag egyebek között a következőket mondta, (felolvassa): »Egyébként akárminő értelem lesz tulajdonítható a szóhanforgó intézkedésnek, kívánatos, hogy a bíróságok osak a kiáltó esetekben ítéljenek meg a perben kártérítést, akár elégtételt, mert ellenkező esetben a jogok érvényesítésének, illetve a védekezés szabadságának olyan terhévé változik az intézkedés, amely a jóhiszemű pervitelre is visszahathat és emellett azt sem szabad felejteni, hogy az így megtorlandó rosszhiszeműség vagy nagyon durva gondatlanság azoknál az ügyfeleknél fordul elő tapasztalat szerint, akik vagyontalanságuk miatt az ellenfél bosszantását tervszerűen éppen azért kockáztatják, mert a megtorlástól nem tartanak, viszont az ellenfélnek egyességbe kényszerítését ettől várják.« Az ügyvédeknek a zugirászattal kapcsolatban az a kívánságuk az igen t. igazságügyi kormányzattól, hogy abban az esetben, ha sértettként pótmagánvádlóknak lépnek fel, a törvénykezési illetéket ne kelljen megfizetniök. Ez azért fontos, mert az ügyvédi kamaráknak nincs meg a fedezetük ezeknek a költségeknek viselésére és sok esetben ha zugirászatot tapasztalnak, nem merik megindítani az eljárást azért, mert félnek attól, hogy esetleg 15—30 pengős illetéket kell leróniok, amikor a köz érdekét szolgálják és esetleg a magánfeleket károsodástól akarják megóvni. A fizetési meghagyásokkal kapcsolatban az illetékátalányok több visszaélésre adtak okot a gyakorlati életben. Előfordult az, hogy az alperes, az adós beadja a fizetési meghagyás elleni ellentmondást, de azt nem bélyegzi fel.. A törvény értelmében a bíróságnak ilyenkor kötelessége felszólítani a felet, hogy az ellenimondást bélyegezze. Ha az ellentmondást nem bélyegzi, akkor az egész eljárás megakad, tehát rendeletileg^ kellene az igazságügyminiszter úrnak intézkednie abban a tekintetben, hogy ebben a visszaéléses esetben tulajdonképpen mi is történjék, mert ilyenkor nincs egyáltalában intézkedés a törvényben^ a polgári perrendtartás szerint nem lehet intézkedni, a bíróság pedig nem tagadhatja meg az eljárást, tehát megakad az eljárás, anélkül, hogy folytatható lenneElőfordul az az eset is, hogy a felperes megjelenik a perfelvételi tárgyaláson és kijelenti, hogy nem hajlandó a perfelvételi tárgyalási illetékátalányt bélyegezni. Ebben az esetben szintén megakad az egész eljárás.