Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

Az országgyűlés képviselőházának él 2. ülése 1937 május 13-án, csüiorhöhon. szemmel kell meglátniuk a bajokat és segítő kézzel kell 'belenyúlniuk minden olyan ügybe, amely nem külön pártszempont, nem társadalmi, nem foglalkozási, nem felekezetig nem osztálykérdés, hanem egyetemes emberi és elsősorban magyar nemzeti érdek és érték. Elnök: Soltész János képviselő úr következik szólásra. Soltész János: T. Ház! E tárca vitájában nagyon sok szó hangzott el az igazságszolgáltatás magasztosságáról, annak nemzeti feladatáról, minden felszólalás azonban a jogalkalmazás magasabb régióit érintette s egyik képviselőtársam sem nyúlt le a mélybe, ahol a népmilliók élnek, szenvednek, dolgoznak és küzdenek. Én ezekről kívánok most itt beszélni, mert minden állampolgárnak egyformán megvan a joga ahhoz, hogy ha ebben az országban az élet bármilyen vonatkozásában szüksége van arra, hogy igazságot kapjon, akkor meg is tudja keresni azt a fórumot, ahol megkapja a maga igazát és bajaira az orvoslást. A bíráskodás Magyarországon két nagy csoportra oszlik. Az egyik a magánjogi vonatkozású rész, a másik pedig a büntető jogszolgáltatás. Magánjogi vonatkozású kérdésben a legalacsonyabb bíráskodásban, fel egészen a magas bíráskodásig, mindenki úgyahogy megkapja a maga jogát és megkeresheti azt a fórumot, ahol megtalálhatja a maga igazát. Van azonban az igazságszolgáltatásnak egy olyan terrénuma, az alacsonyabb fokú büntetőbíráskodás, ahol nem mondhatjuk azt, hogy ott ugyanez a helyzet állana fenn. Kétségtelen, hogy ez a kérdés nem tartozik az igazságügyminisztérium, hatáskörébe, de én szeretném, ha ez is oda vonatnék, hogy végre ebben az országban minden vonatkozásban teljes mértékű legyen az igazságszolgáltatás. Mert ha a társadalom két rétegét, a falusi és a városi társadalmat veszem, akkor azt látom, hogy a városi társadalom az alacsonyabb fokú igazságszolgáltatásban valamivel képzettebb, gyakorlatiasabb, nagyobb látókörrel rendelkező rendőri büntetőbíró elé van utalva, míg a falusi társadalom a sokszor egészen kezdő jogásznak az igazságérzetére, hiányos jogi tudására kell hogy bízza a maga igazságát. Sajnos, ez az alsófokú rendőri büntetőbíráskodás semilyen vonatkozásban sem mondható mentesnek mindenféle külső befolyástól. Mi, akik a falut alaposan ismerjük s látjuk a millió és millió apró embernek apró-cseprő ügyét és baját, azt tapasztaljuk, hogy ez a szolgabírósági bíráskodási rendszer nem tudja mentesíteni magát a politikai befolyástól és a személyi érdekektől. A vármegyfe és a szolgabíróság elsősorban politikai hatóság, politikai szervezet, amelynek legfőbb elve a mindenkori rendszert, a mindenkori kormányzatot teljes mértékben, százszázalékig kiszolgálni; ebben nem tudnak mértéket tartani és ha az országra rászakad egy választás vagy egyéb politikai hullámverés, akkor mindazok, akik nem fújnak egy követ a mindenkori kormánnyal, teljes mértékben ki vannak szolgáltatva a büntető igazságszolgáltatás legalacsonyabb fórumainak, a szolgabírói igazságszolgáltatásnak, amely, ha téved, ha visszaél a maga jogával, akkor egyáltalán nincs megfelelő jogorvoslati lehető ség. ^Mert, ha alsó fokon nem tudja a magr

; igazát megkapni, ha jogtalanul büntetik, vagy politikai befolyás következtében verik el rajta a port, hova fog fordulni, mint felsőbb fórumhoz? A vármegyéhez! Tehát ugyanoda fog fordulni, ahonnan kiindult az egész büntetőhadjárat. De ha nem is volt felsőbb utasítás, amely az alsófokú bíráskodás kezét irányítaná, még akkor is igen gyakran tapasztaljuk, hogy az egész elintézés módja csak annyi, hogy »indokainál fogva helybenhagyom«. Semmiféle indokolást a másodfokú ítélethez a vármegye nem fűz, csak egyszerűen jóváhagyja egyetlen félmondattal az alsófokú bíróság ítéletét. Azt látjuk, hogy az alsófokú bíráskodásnál egy egyszerű községi jegyző megindíthat már a községben egy hatalmas büntetőlavinát azzal, hogy kiadja a csendőrnek a jegyzéket, hogy járjon végig bizonyos házakat, nézzen meg bizonyos udvarokat és kizárólagosan olyan személyekhez küldi ezt a csendőrt, akiknek politikai mentalitása a kormány szempontjából nem közömbös. Az illetőket a szolgabíróság elé vonszolják és egészen természetes, hogy maga az a csendőr, aki a tényállást felvette, akit a nyomozatra a jegyző utasított, lesz a terhelő tanú annak a szenvedő alanynak az ügyében, akit ott a szolgabíróságon el fognak ítélni. Ha pedig a vármegyéhez kerül egy ilyen ügy, mint fellebbviteli fórumhoz, természetszerűen orvoslást ott sem kaphat az illető, mert mint mondottam, az ilyen ítélkezések 99 százalékát az alispán helybenhagyja. Volna még a harmadik fórum, a belügyminisztérium, amely nek meg volna ezekben a kérdésekben a felülvizsgálati joga, ez a jog azonban rendkívül szűk és korlátozott, mert csak arra terjed het ki, s csak akkor van joga a belügyminiszternek a. két ítélkezést megváltoztatni, ha az alsófokú ítélkező szervek törvényt sértettek, vagy helytelen jogszabályt alkalmaztak, vagy nem a saját hatáskörükben jártak el. Ilyen eset azonban ritka, mert hiszen a szolgabíró mindig abban az ügyben jár el, amelyben a hatásköre és illetékessége megvan, — az eléje tartozó fcihágási ügyekbea jár el — bármilyen sérelmes is tehát egy ilyen alsófokú határozat, azt a belügyminisztérium jóváhagyja, már csak azért is, mert nincs is meg a törvényes módja és lehetősége, hogy az alsófokú helytelen és hibás ítélkezést megváltoztassa. Igen gyakori eset, hogy politikai vonatkozású ügyekben, például tiltott gyűlések kérdésében, súlyos ítélkezések történnek olyan alsófokú rendőrbíróságok részéről, amelyek a törvéay szellemét nem helyesen értelmezik és súlyos büntetésekkel vágnak végig azokon, akik politikai szempontból a mindenkori rendszernek nem kedvenc emberei. Hogy mennyire pártoskodó az ilyen alsófokú bíráskodás, arra egy konkrét esetet is tudok mondani. A »Független Kisgazda« című lap egyik előfizetésgyüjtője a bódvaszilasi kerületben egy alkalommal előfizetőket gyűjtött. Többen összegyűltek. Az előfizetésgyüjtő kapott 15 napi elzárást és azok közül, akik aláírták az előfizetést, a kormánypártiak a szolgabírótól 5 pengős büntetésben részesültek, akik pedig ellenzékiek voltak, azokat 30 pengőre büntették. Hiába volt itt minden fellebbezés a vármegyéhez, az ezt az ítéletet jóváhagyta. A belügyminisztérium pedig azt mondta, hogy törvénysértés nem történt, minden rendben van és az előfizetésgyüjtŐnek le kellett ülnie a kemény 15 napot. Vagy itt van egy másik eset. Az edelényi járásban egy nyugalmazott