Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

14 Az- országgyűlés képviselőházának szegény népünk is világosabban látná a dolgokat, ha a politikai tevékenységre alkalmat adnának neki.« A továbbiakban még messzebb megy a kíméletlen igazmondásban, amikor a következőket állapítja meg (olvassa): »Az illuzionisztikus középosztály, amely nemzeti jövőjét tiszta meggyőződéssel hajlandó balga álmok felhő talajára építeni, azt mégis megtanulta, hogy kell hatalmát a feltörekvő új nemzedékkel szemben biztosítani«. Lesz tehát egészen természetesen osztályellentétekből folyó küzdelem a jövő demokratikus új Magyarországon is, s kell is, hogy legyen, mert ezek azok a természetes ösztönző és előrelendítő tényezők, amelyek nagygyk tesznek egy országot, csak a kereteket kell megszabni és vigyázni arra, hogy nemzet és az ország fennmaradása érdekében ez a küzdelem ezeken a kereteken túl ne csapjon. Igen t. Képviselőház ! Kétségtelen, hogy sorsfordító időket élünk. Világnézetek ütköznek össze, világrendek csapnak össze, az emberiség legjobbjai keresik a kiutat, keresik a tézis és antitézis között a szintézist. Számunkra, szocialisták számára ez a megoldás és ez a követendő út. egyszerű és világos: szabadság és rend, szociális igazságosság és magasabbrendű emberiesség. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalön.) A mi marxizmusunk, t. Képviselőház, nem valami nemzetpusztító, destruáló fegyver, hanem a társadalmi valóság kutatásának éles fényszórója és legmélyebb lényegében, úgy érzem, a reális humanizmus társadalomszemlélete. (Farkas István: Ugy van!) A mi nemzetköziségünk nemcsak a tőke internacionalizmusának antitézise, hanem az egyre rombolóbb ultranacionális erők féke is. Őszintén tiszteljük mindazt, ami tényleges és valóságos nemzeti érték, de egyet utálunk: a hamis pátoszt, a kuruckodó álhazafiságot, amely mögött legtöbbször rosszul leplezett csoport-, kaszt-, vagy osztályérdekek húzódnak meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A liberális kapitalizmusnak kétségtelenül sok hibája, sőt bűne is van, de amikor fasiszták kiabálnak »Feszítsd meg«-et a liberális rendre, ez előttünk mindig gyanús. Nem más ez, mint ravasz Ablenkungsmanöwer, amelynek célja a zsákmány biztosítása. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi, demokratikus szocialisták nem engedhetjük elvitatni azt .a jogunkat, hogy a fennálló társadalmi rend egyedüli komoly, tényleges ellenfelei vagyunk. Mi azonban a kapitalizmussal szemben nemcsak ellenfeleknek érezzük magunkat, hanem a kapitalizmus utódainak és örököseinek is (Ügy van! a szélsőbáloldalon.), és ha az örökös előrelátó, gondos és megértette a történeti leckét, akkor át akarja menteni az új világba mindazt ami a régi világból tényleges érték, ami értéke a kultúrának, a tudománynak, a művészetnek, ami valóban nagy filozófiai vagy morális alkotás. Ezeket az értékeket átmenteni, átvinni az új világba, ez a szintézis útja és egyúttal a magyar feltámadásé is. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Friedrich István képviselő úr következik szólásra. Friedrich István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor felállók, hogy beszéljek és végignézek ezen az üres Házon, akkor eszembe jut (Propper Sándor: Csak a jobboldal üres!), hogy a múlt héten az osztrák államfő azt mondta, hogy itt volt és megcsodálta a 209. ülése 19È? május iö-én, hétfon. magyar géniuszt. Hála Istennek, ez a magyar géniusz kinn az életben mozog, lendít, dübörög. Hiszen aki látta a mezőgazdasági kiállítást tényleg a magyar géniusz egyik nagyszerű megnyilvánulását láthatta. Aki kiment a tavaszi vásárra, az megint csak tapasztalhatta a magyar géniusz megnyiltkozását. (Ügy van! Ügy van!) Itt benn, ebben a Házban, azonban ezzel a géniusszal valami baj van. (Dinnyés Lajos: Alszik a géniusz. — Derültség.) Ez a géniusz idebenn valahogyan szundikál és bármennyire sajnálom, de meg kell állapítanom, — hisz már 18 éve figyelem ezt — azt látom, hogy évről-évre jobban szundikál ez a géniusz, amelynek a magyar törvényhozás házában kifejezésre kellene jutnia; 18 év óta ülök itt a költségvetések tárgyalásakor és rendesen végighallgatom a felszólalásokat. Méltóztassanak csak 20 napot számítani, akkor is 360 nap jön ki. (Csoór Lajos: Egy egész esztendő!) Egy egész esztendőt ültem tehát itt végig, hallgatva a költségvetési beszédeket s tapasztalataimból elárulhatom önöknek azt, — és ez érdekes — hogy a témák t. képviselőtársaim, 18 év óta alig változtak. Még emlékszem, milyen nagy vitára adott alkalmat többször például az Alföld fásításának kérdése, örökké fásítottuk az Alföldet és a végén már csak azt kértük, hogy legalább az utak mentén ültessenek fákat. Ekkor a szakértők kiszámították, hogy hány millió fát lehet elültetni. Kiszámították nekünk, hogy 10 év múlva csak az utak mentén olyan nagy gyümölcstermés lesz, hogy exportunk valósággal fel fog lendülni és a valuták csak úgy fognaK dűlni a Magyar Nemzeti Bankba. Azóta 18 esztendő múlt el és ha járom a vidéket, akkor látom, hogy az utak mellett sem gyümölcsfák, sem akácfák, sem semmiféle más fák nincsenek. Kivételek természetesen vannak, (vitéz Kő József: Menjen képviselőtársam Vasmegyébe és Sopronmegyébe!) Azután a {.képviselők — különösen az agrárvezérek — hangoztatták, hogy meg keli tanítani a magyar parasztot arra, hogy fát ültessen és szeresse a fát. Ez volt afaakció. Azután azt mondották, hogy a tanyákon ültessenek fát, hogy a magyar paraszt ne trágyával ifűtsön, hanem fával. Kiszámították, hogy ha akácot ültet, akkor 10 év múlva mennyi ' akác lesz, mert ennyi és ennyi ezer tanya van és ha mindegyikre ennyi és ennyi fát számítunk, ez milyen óriási mennyiségű köbméter fát fog jelenteni akácfában. Nézzék meg t. képviselőtársaim, milyen kevés fát ültettek azóta a tanyák körül. A fásítás terén a kormány tényleg csinált valamit, de ez mind édes-kevés. Ez a téma tehát még nemcsak aktuális, hanem olyan probléma, amelyeket valóban meg is kell majd oldanunk. Itt van az Átok-csatorna dolga, (Dinnyés Lajos: Hol van Mayer?) az alföldi öntözés és a víztelenítés problémája. Nyolc-tíz évvel ezelőtt, amikor Bud János t. barátom úgynevezett »gazdasági főminiszter« volt, (Derültség.) arra kértem őt az Átok-csatorna vitájával kapcsolatban: mélyen t. gazdasági főminiszter úr, az Istenért! ne küldje a vizet a Fekete-tengerbe, a Fekete-tenger bőségesen el van látva vízzel! Tartsák itt a vizet, csináljanak halastavakat és öntözőműveket. Ezt belátta a gazdasági főminiszter úr, de azóta elmúlt egy évtized s aki járt most Szeged vidékén egy hónappal vagy hat héttel ezelőtt, az láthatta, hogy az egész Alföld egy tenger; és ha történtek is a dolgok-