Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

200 Az országgyűlés képviselőházának 21, hogy mindenegyes bíró annyit tudjon, mint a jó Isten: mindent. (Petainek József: Ezt nem is kívántam! — Horváth Zoltán: Sofort szakértelmet kívánt!) Ha nem tetszik megkívánni, mii tetszik megkívánni? Mert a bírónak csak arra vonatkozólag kell szakértelmének lennie, hogy a szakértői véleményt tudja mérlegelni, de olyan bíró az égen és a földön még nem született, amilyent a képviselőtársam kíván. (Petainek József: Ez ügyvédi kérdés és nem bírói kérdés!) Nem azt tetszik kívánni, hogy az ügyvédek legyenek technikusok, hanem azt, hogy a bírák, mielőtt bírák lesznek, előzőleg technikai képzettséget sajátítsanak el, a technikát, az orvosi egyetemet és az összes fakultásokat végigjárják és mire végigjárták, 94 éves korukban törvényszéki jegyzők legyenek. (Petaineik József: Elméleti megoldásnak tekintettem, úgyhogy ez már egy kis rabulisztika!) Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatosan beszéljek a bírák általános helyzetéről. A magyar bírói kartól mindent megkívánunk, a 'bíráknak technikai és orvosi tudással, az agrárkérdésekben való tájékozottsággal és építészmérnöki tudással kell rendelkezniük, csak fizetést nem adnak neki, legalább is nem olyan fizetést adnak, amely mellett módjukban volna megfelelő szakértelmet bíró korukban is elsajátítaniuk. Szerettem volna a pénzügyminiszter urat arra megkérni^ amire Rassay Károly hivatkozott felszólalásában, hogy méltóztassék gondolkozni arról, miként lehetne valami módon az állami tisztviselők fizetését, ha fokozatosan is, az 1931-es viszonylatra visszaállítani 1 Kívánatos a jól fizetett köztisztviselő azért, mert a jól fizetett köztisztviselő nem hajlamos • a panamára, (Ügy van! jobbfelol.) ellenben az olyan tisztviselő, akinek otthon sír a családja, aki a gyermekének nem tud cipőt vásárolni, aki a gyermekét nem tudja iskolába küldeni, mert annak nincs ruhája, aki a középiskolai tandíjat nem tudja megfizetni a gyereke után, mindig ki van téve az élet különféle kísértéseinek. Ezért én ^az igazságügyi kormányzat figyelmét legelső sorb an arra szeretném felhívni, hogy méltóztassék a bírákat és ügyészeket kiszabadítani abból a szerencsétlen gazdasági helyzetből, amelyben ma élnek, kiszabadítani azért, mert ezt az általános jogszolgáltatási és az általános nemzeti érdek megköveteli. Méltóztassék megengedni, hogy egy másik kérdésről is beszéljek, amely ezzel kapcsolatos, az általános ügy védnyam orról. Tegnap az egyik t. képviselőtársam beszélt arról, hogy azok között a bizonyos erős vállaik között, amelyekre a pénzügyminiszter úr át akarja hárítani az adókat a kisebb vállakról, ott vannak az ügyvédek is. En mindenegyes képviselőtársamnak^ aki még ma is abban a gondolatvilágban él, amelyben élt a képviselőház az utóbbi 15 esztendőben, amikor egymásután hozta a különféle ügyvédellenes törvényeket, egyet ajánlok szíves figyelmébe: méltóztassék úgy déli időben megjelenni a budapesti ügyvédi kamarában az ebédeltetési akción és megnézni azt, hogy nemrégiben előkelő és hatalmas szerepet játszó budapesti ügyvédek közül és azok özvegyei közül hányan járnak erre az ebédeltetési akcióra, vagy szeméremből hány viteti magának haza az ingyenebédet, vagy azt, amelyért egy pengőt kell fizetnie; ebben az esetben azok az igen t. képviselőtársaim, akik állandóan csak egynéhány ügyvédet látnak a szemük előtt, meg fognák eny2. ülése 1937 május 13-án, csütörtvkön. hűlni és gondolni fognak azokra az ügyvédtömegekre is, amelyek nem tudják megkeresni a létminimumot. Magyarországom nemcsak kubikos-kérdés van, nemcsak a csongrádmegyei és békésmegyei kubikosoknak napi éleiméről nem lehet állandóan gondoskodni, hanem intelligenciakubikos-kérdés is van Itt, annak az intelligenciának a kérdése, amely mindenféle diplomákkal felszerelve, a legnagyobb tudással felszerelve lépett az életbe, (Rassay Károly: Ügy kell neki, miért tanult! Lett volna védett birtokos!) s letette az ügyvédi vizsgát; itt áll a képzett, kitűnő ember munkaerejének teljében egész nap várva a lehetőséget arra, hogy dolgozhassák. Kell már ezekről az emberekről is beszélni, mert ha az egyik oldalon folytonosan beszélünk az Ádob.-istákról, akik most szerezték meg a diplomát és elhelyezkedni nem tudnak, kell beszélni azokról a diplomásokról is, akik évekkel ezelőtt szerezték meg diplomájukat s szabad pályára mentek. Mert ma Magyarországon egy embert ért katasztrófa, azt, aki nem akarja magát állam vagy magánvállalat által eltartatni, aki szabad pályán maga akarja megkeresni a maga kenyerét, mint szabad és független ember. Ezeknek az embereknek sorsa katasztrofális, akár ügyvéd az illető, akár orvos, akár mérnök, mert ezek a maguk kenyerét rettenetesen keservesen tudják megkeresni. (Horváth Zoltán: Sehogyan sem!) Most méltóztassék megengedni, hogy az igazságügyi tárca kérdésével kapcsolatban rátérjek arra a témára, amely az egész költségvetési vita alatt a legérdekesebb volt. Itt áll a nemzeti egység pártjának egész élharcos gárdája (Gr. Festetics Domonkos: Hol1) és követelték az új törvényeket. Törvényt követeltek mindenre. (Gr. Festetics Domonkos: No és? Már ez sem tetszik?) T. képviselőtársam, úgy követeltek mindenre törvényeket, mintha előzőleg a tegnapi napig egy átkos liberális rezsim állott volna ennek az országnak élén, mintha t. képviselőtársaim vagy távol álltak volna az állami ügyek vitelétől, vagy pedig itt ették volna az ellenzék keserű kenyerét (Gr. Festetics Domonkos: Egészen jó színben vannak! Egyik vastagabb, mint a másik!) és szemben álltak volna minden rezsimmel, és innen követelték volna azt, amit ma követelnek. Ma felállott itt Antal István volt igazságügyi államtitkár úr és a maga részéről követelte, hogy az igazságügyi kormányzat hozzon törvényeket erre, meg arra, (Zaj.) Bocsánatot kérek, ez éppen olyan helyzet, mintha én az ügyvédi irodámat otthagyva, az utódommal szemben fellépnék, hogy valami új irányban vezesse azt az ügyvédi irodát. Itt a volt igazságügyi államtitkár úr. (Rassay Károly: Ez igazságtalan dolog! Neki nem volt alkalma törvényt csinálni! Nem azért tették oda! Ezért ne bántsuk! — Horváth Zoltán: Még akkor nem volt az Okh.-nál üres állás! Oda kellett tenni!) Lehet, hogy az igazságügyminisztériumban nem volt módjában törvényeket előkészíteni, de Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak legközvetlenebb környezetében módjában volt neki törvényeket sugalmazni. (Horváth Zoltán: ö volt az éeeszgéber!) De ha nem volt módjában, azért az elmaradt törvényeket ebben az országban mindenki reklamálhatja, csak azok a képviselő urak nem, akik a kormánypárthoz tartoznak s akik ezeknek a törvényeknek meg nem hozataláért a maguk részéről szintén felelős-