Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

Az - országgyűlés képviseloházéüak u

2l 2. ülése 1937 május ' l$-œn; csuíörbökört. : 187 nem, hogy a csakugyan folyón változó gazdasági fejlődés igenis szükségessé; -teszi, új törvények alkotását. így szükséges vplna""új törvények alkotása a bírói 'szakképzettség terén is. 'A bírói szakképzettség jogi tekintetében

1 természetesen nem szorul •kiegészítésre. Műszaki szempontból azonban kétségtelenül szükséges, hogy a bírói szakértőt vegyen maga mellé, — erre a polgári perrendtartás módot is ad — a gyakorlati életben" azonban azt látjuk, hogy ezek a szák értői vélemények nem egységesek. Nem arról beszélek, hogy az egyik szakértő számításaiban 50.000—60.000 pengős összeget hoz ki, a másik ezzel szemben csak 15.000 vagy 20.000 pengős összeget, ezek az ellentétek talán túlságosan nem szembeötlők, de igenis meg lehet állapítani, hogy akárhányszor a szakértői vélemények között nincs olyan összhang, hogy azokon a bíró elindulhatna. Ezért volna szükség szakértői kérdésekben egy felülvizsgálati fórumra, egy úgyneyezett műszaki tanácsra, amelyet jobban szeretnénk inkább mérnöki tanácsnak nevezni. Azt hallom, hogy az igazságügyminiszter úr foglalkozik is ennek a kérdésnek a megoldásával. Egy másik kérésem az, hogy egy bizonyos fokig a műszaki bíráskodást is be kellene hozni. Nem minden műszaki vonatkozású perre vonatkozólag kérem ezt, azonban a nagyobb műszaki tudást, a nagyobb műszaki substratumot igénylő perekben igenis szükség volna bizonyos fokig szakbíróságra. De hiszen ez ' nem is új gondolat. Tudjuk jól, hogy a királyi ítélőtábláknál haszonbérleti ügyekben ez bizonyos fokig be van vezetve, de ezenkívül is áz energiagazdálkodásról, a villamosenergia fejlesztéséről szóló 1931:XVL te. is módot ad erre Szükség volna tehát arra, hogy ezen a nyomon elindulva bizonyos ügyekben és bizonyos fokokon, mondjuk például az első vagy a második fokon — a harmadik fokon erre már egyáltalán nem . volna szükség, hiszen ott már csupán jogkérdésről van szó — a szakbíróságokat bevezessük. Ismét egy további kérdés az, hogy ha már az ügyvédnek, az orvosnak megvan az a^pri, vilégiuma, hogy munkabérét, munkadíját a maga lakhelyén perelhesse, nem kellene-e a mérnöknek is megadni azt a jogot, hogy a maga tiszteletdíja, munkabére iránti perét a lakhelyén lévő bíróságnál indíthassa meg. T. Ház! Ezen kérdések felvetése után az igazságügyi tárca tételeire áttérve, azt kell mondanom, hogy az évek folyamán sikerült bizonyos, ha nem is nagyon jelentős megtakarításokat elérni. A jelenlegi költségvetésnél például egymilliópengős megtakarítás mutatkozik a kiadásoknál- Nem vonjuk kétségbe, hogy ezek talán szükségesek voltak, de ami a tagosításokra felvett 500.000 pengőt illeti, ennél egy kiadástöbbletet egyáltalán nem kifogásolnék Figyelmébe kell azonban ajánlanom az igazságügyminiszter úrnak azt a gondolatot, hogy nem volna-e szükség a felsőbírói állások bizonyos redukciójára. Igaz ugyan, hogy áz elmúlt évek folyamán felsőbíróságaink nem tudták idejében feldolgozni a hozzájuk érkező egyre torlódó és restanciában maradó anyagot, má már azonban — hála Istennek — nem így áll a helyzet. Ma már királyi ítélőtábláink is öt-hathetes terminusokkal dolgoznak, úgy, hogy a restanciák feldolgozottaknak tekinthetők és így felmerülhet a gondolat, nem volna-e helyes, hogy ha .felsőbíróságaink létszáma tekintetében a régi nagymagyarórszági állapotokat igyekeznénk egy kissé helyreállítani. Meg kell ugyanis jegyeznem, hogy CsonkaMagyarország jelenlegi 1660 bírója és ügyésze között 164 kúriai bíró és velük egyenrangú állású bíró és ügyész van, ami 12-vel több hasonló állást jelent, mint amennyi ,

;

. NagyMagyarországon volt. Már pedig kétségtelen, hogy nem az ország esonkaságával és elmaradottságával, hanem inkább a népsűrűséggel kellene arányba hozni a felsőbírói állások számát, de még ha a népsűrűséggel hozzuk is arányba a felsőbírói állások számát, akkor is túlságosan soknak látszik az, hogy CsonkaMagyarország felsőbírói és ügyészi állásainak száma 12-vel több legyen, mint Nagy

J

Magyarország hasonló állásainak száma volt. Áttérek most egy másik kérdésre, amelyet egy interpelláció kapcsán már bátor voltam idehozni a Ház elé és ez az, hogy még ma is olyan rendeletekkel kormányoz, a kormány, amelyekre vonatkozólag nincs meg a törvényhozási felhatalmazása. így például a közigazgatási bíróság ismeretes ítélete kapcsán szólottam arról, hogy a sajtótörvényünk rendelkezése szerint kellő bejelentés és pénzügyi garancia mellett bárki adhat ki lapokat, de ezt egy újabb miniszteriális rendelet lehetetlenné teszi már, pedig erről a rendeletről a közigazgatási bíróság megállapította, hogy nincsen törvényes alapja. Akkor az igazságügyminiszter úr válaszolt interpellációmra, ezt a választ azonban nem tarthatom véglegesnek és nem vehetem tudomásul azért sem, mert válaszában, illetőleg a választ megelőző sajtókommünikékben arról volt szó, hogy ez a kérdés a sajtótörvény kapcsán amúgyis megoldást nyer. Mivel azonban a sajtótörvényt még nem látjuk a Ház előtt és azt sem tudjuk, hogy ennek előmunkálatai mennyire haladtak előre, ezért ezt a kérdést ismét ide kell hoznom, mégpedig távolról sem politikai szempontból, hanem éppen azoktól a gondolatoktól is vezettetve, melyeket Dulin igen t. képviselőtársam felhozott. Kétségtelenül lehetetlen az, hogy elburjánozzanak időszaki lapok, hetilapok és folyóiratok — pedig különösen most a közigazgatási bíróság ítélete után megvan erre a lehetőség — és még kauciót sem kell letenniök. Tudjuk jól, hogy a sajtótörvény bizonyos kauciót ír elő, a kaució összege azonban nincs valorizálva, tehát ma az a helyzet, hogy ~-kz ismeretes közigazgatási bírósági r döntés óta lapindításhoz semmiféle engedélyre nincs szükség. Itt vannak ezek a bizonyos támadó es zsaroló újságok, amelyeknek exisztenciája..a zsarolásra van felépítve, — családi vonatkozású kellemetlen ügyeket teregetnek ki, amelyeknek szellőztetése egyáltalán nem közérdek, sőt mondhatnám a közérdekkel ellentétes (Vázsonyi János: És sokszor nem is igaz!) — amelyek csak immorális célokat szolgálnak, hiszen csupán anyagi előnyt jelentenek az időszaki bulvárlapoknak, amelyekre egyáltalán nincs szükség. Amikor az egyik oldalon ilyen korlátlanul szabadjára engedjük a lapindítást, miért ne adjuk meg a másik oldalon a lapengedélyt azoknak, akik ezt esetleg megérdemlik. Éppen ezért szükséges ennek & kérdésnek megfelelő törvényi szabályozása, s azért hozom ezt a kérdést most ide, hogy az igazságugyminiszter úrnak módjában legyen erről a kérdésről nyilatkoznia. • T. Ház! Az általános vita során megne-