Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

12 Az országgyűlés képviselőházának áradása indul meg. íme, így fest egy pálya, amelyről a közelmultban Béldi képviselőtársunk interpellált. Volt szíves ezt az interpellációját nekem is megküldeni. Különösen szimptomatikus jelentőségűnek tartom interpellációjának két pontját. Az egyik helyen Béldi ezt mondja (olvassa): »Véleményem szerint a keresztény fiatalság addig nem is fog nagyobb tömegekben,ezekre a pályákra tódulni, illetőleg mindig csak átmeneti állapotnak, mindig csak kényszerhelyzetnek fogja tekinteni az ezeken a pályákon való működést, ameddig ezeket a pályákat az ő szemében nem teszik kívánatossá és vonzóvá«. Helyben vagyunk, különösen helyben vagyunk, amikor a nyugdíj kérdésében is nyilatkozik a képviselő úr, mond-, ván: »A munkabérkérdés legfontosabb tétele azonban a magántisztviselői pályán a nyugdíjkérdés. Merem állítani, hogy a köztisztviselői pálya nagy vonzóerejét majdnem kizárólag a biztosított öregkor, a nyugdíj jelenti«. Igen t» Ház! Engedjék meg, hogy ez a társadalmi^ réteg, amely a magántisztviselői pályára készült, amely hivatásszerűen került ide, amely tehát nem foglalta el ezt a pályát mások elől, hogy ez a társadalmi réteg, amelyet most felekezeti statisztikákkal rémítgetnek, ez a társadalmi réteg, ahol most helyeseréről és egyebekről van szó, a maga érdekében, a maga becsülete, a maga helytállása, a neki való igazságszolgáltatás okán és jegeimén követelje azt, hogy adjanak neki nagyobb falat kenyeret, hogy biztosítsák számára az élet, az exisztencia relatív biztonságát, amíg dolgozik és nyugdíjellátását, öregségi ellátását arra az időre, amikor már nem tud dolgozni. En nem kifogásolom azt, hogy a kormány nemzeti önállósítási alapot akar kreálni, noha meglehetősen labilisnak és bizonytalannak látom, hogyan, miképpen fognak abból majd folyósítani protekciómentesen — ahogy a pénzügyminiszter úr mosolyogva jelentette ki (Propper Sándor: Mosolygott a saját naivitásán!) —- segélyeket, de viszont rá kell mutatni az igazságosság okán arra, hogy törvényben vállalt kötelezettségeket kell teljesíteni azokkal szemben, akiknek már van valamelyes társadalombiztosításuk. Hisz az; éltbe léptetett 1928. évi XL. te.-ben, a magánalkalmazottak rokkantság, özvegység és árvaság esetére való biztosításában a kormányzat vállalta azt, hogy nem az adminisztrációs költségekhez. — ez egy külön tétel — hanem a szolgáltatásokhoz való hozzájárulásként ad négymillió pengőt évente, amely négymillió pengő évi öt százalékkal növekszik és 50 év multán, az 1983/84-es költségvetésben állandósul (Propper Sándor: Kormány adta, kormány visszavette!) évi 14 millió pengővel. A biztosítási matematikusok kiszámították, hogy a szolgáltatásokhoz erre az összegre, ehhez a hozzájárulásra szükség van. Kérdem, akkor miért teszi túl magát ezen a kormány e^y egyszerű kézlegyintéssel, s miért radírozza ki a költségvetésből immár negyedik esztendeje ezt a törvényben vállalt becsületbeli tartozást? Hát először nem azt kell-e megfizetni, amit a kormány ünnepélyesen és törvényesen vállalt. — amellett tessék önállósítási alapokat kreálni — de én, aki a Mabi. önkormányzati testületének legfőbb fórumában hatodik esztendeje veszek részt, féltem ennek az intézetnek szolgáltatásait, féltem elsősorban azért, mert az állami hozzájárulás hiánya bajokra vezet. (Ügy van! Ügy <van! a szélsőbaloldalon,) T. Ház! A közelmultban Csehszlovákiában 209. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. járván, pozsonyi, kassai és egyéb kollégákkal összeülve, kiszámítgattuk együtt, 'hogy az az öregségi ellátási összeg, amit ők ott kapni fognak — mert a cseh állam sietett legelső intézkedései során az 1907-es osztrák biztosítási törvényt átvenni és átültetni saját országuk szociális talajába, — körülbelül háromszorosa annak, amit itt nálunk kapni lehet. Kiszámítottam, hogy nekem körülbelül 112 évesnek kell lennem — legalább, mint Mabi-tagnak, — ahhoz, hogy 100 pengő, mondd 100, pengő havi ellátási Összeget kaphassak. (Friedrich István: Isten éltesse sokáig! — Béldi Béla: Matuzsálemek szövetkezete!) A magyar elbánás és az előbbi elbánás közötti nagy^ differencia abból ered, hogy az állami hozzájárulás összege nálunk havonta és személyenként mondd 10 pengőt, vagyis évente 120 pengő, Csehszlovákiában pedig ennek ötszöröse. Joggal lehet tehát mondani, hogyha szolgáltatás maga a magyarországinak háromszorosa. Béldi képviselőtársunk azonban itt >a magyar életnek mégis egyik döntően nagyfontosságú kérdését érintette akkor, amikor az; "

r egzisztencia, biztonságát állította (követelésének homlokterébe. Csakhogy az exisztencia, az élet biztonsága nem lehet specialitás kérdése, ia magyar társadalom egy bizonyos rétegének. (Ügy man! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas» István: Ennek általánosnak kell lennie!) En, mint szocialista és mint a gazdasági Összefüggések ismerője, hozzáteszem, hogy abszolút biztonság, abszolút életbiztonság, a megélhetésnek, a keresetnek, az előmenetelnek (biztosítása kapitalista társadalmon belül, agyrém, képzelődés, erről beszélni nem lehet. (Felkiáltások balfelől: Másutt sincs abszolút biztonság! — Csoór Lajos közbeszól.) En most az adott társadalomról ibeszélek. Nem tudom, megérjük-e az újiat. ha igen, akkor majd arról is vitatkozunk. Más az, ha. a közhatalom szilárd és biztos várában ül valaki, és ázzál a mentalitással ítéli meg a kérdéseket, amelyet a köztisztiviselői állás relatív biztonsága ad, vagy pedig valaki a gazdasági élet viharos tengerén hányódó hajón van, ott is a fedélzet mélyén, esetleg a fűtésnél, esetleg a kazánok mellett. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Das Wasser hat keine Balken, mondja a német és ez különösen fokozottan áll a gazdasági válságnak arra a viharos korszakára, amely mögöttünk van nem tudom, hogy végérvényesen-e és nem tudom, hogy már teljesen elmúltnak tekinthető-e, A hullámok egy kicsit elcsendesedtek, az áradás vadvizei egy kicsit visszahúzódtak, a felszínen azonban még úszkál a rengeteg sok hajóroncs, a rengeteg elsodort hulla, s a talaj még süppedékes és bizonytalan. Mi lehet a teendő az átmeneti enyhülésnek, az átmeneti és bizonytalan javulásnak ebben a mostani korszakában? Várjuk még tétlenül az újabb áradásnak talán az eddiginél is szörnyűbb hullámait? Nem! Kezdjünk hozzá a gazdasági és szociális gátépítő munkához, (Helyeslés a szélsőbalodalon.) próbájuk meg lerakni a jobb, szebb és igazságosabb jövő alapját. Emlékezzünk a legnagyobb, az egyetlen magyar reformernek, Széchenyinek mondására: »Vétkesek és betegek voltunk és vagyunk és bajainkon kisebb kezdemény nem, csak lelki megtisztulás, belső átalakulás segíthet.« Ügy érzem, itt a tizenkettedik órája, hogy erre az útra térjünk és ha a jeleket nézem, ha a jeleket vizsgálom, úgy látom, hogy talán-talán valami készség, valami hajlandóság, valami józanodás mutatkozik ebben az