Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1987 május 12-én, szerdán. 159 közeledést sem. Azokat a függő kérdéseket, amelyek közöttünk és bizonyos más államok között vannak, az utóbbiakkal való kölcsönös megegyezés alapján óhajtunk megoldani és készek vagyunk a dunamenti államokkal való együttműködésre vonatkozó minden javaslatot megvizsgálni, de csak azzal a feltétellel, ha azt egyfelől a teljes egyenjogúság alapján tehetjük meg (Elénk helyeslés és taps.) és ha másfelől: a magyar kisebbségek törvényes eszközökkel való védelme biztosíttatni fog. (Elénk helyeslés és taps.) Szükségesnek tartom erről a helyről újólag kihangsúlyozni, hogy a kisebbségek sorsának kielégítő rendezése nélkül Magyarország és a kisantant között normális viszony nem alakulhat ki. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Külpolitikánknak ezek az irányelvei és a más államokkal való együttműködés iránti készségünk azt hiszem, meggyőzően igazolják, hogy Magyarország konstruktív ibékepolitikát folytat és ennek ellenében a maga részéről nem kér mást, minthogy bizonyos természetszerű követelményei minden oldalról megfelelő elismerésre találjanak. (Elénk helyeslés és taps.) A kormánynak csak egészen vázlatosan felsorolt eme külpolitikai célkitűzései szempontjából kell megítélni azokat a különböző felszólalásokat is, amelyek a költségvetés általános vitája során hivatalos külpolitikánkkal kapcsolatban elhangzottak. Remélem, hogy ezek a kijelentéseim, amelyeket az imént tettem, megnyugvást fognak kelteni azokban a t. képviselőtársaimban is, akik, mint Sigray Antal gróf és Károlyi Viktor gróf t. képviselőtársaim, nyomatékkal sürgették katonai egyenjogúságunk 'helyreállítását, valamint Rupert Rezső és Sulyok Dezső t. képviselőtársaimat is, akik emlékeztetni óhajtották a kormányt a magyar kisebbségek súlyos helyzetére és a helyzet megjavulásának szükségességére. Ebben az utóbbi tekintetben iparkodom megnyugtatni Bethlen István gróf, Kornis Gyula és Mezey Lajos igen t. képviselőtársaimat is, hogy a magyar kisebbségek sorsának megjavítása, a magyar kormány meg nem szűnő gondoskodásának'tárgya és az lesz mindig a jövőben is. (Nagy taps.) Emlékeztetnem kell egyébként arra is, hogy a legutóbbi években a magyar kormány ismételten kénytelen volt a világ közvéleményének figyelmét ráirányítani erre a kérdésre, sürgette a nemzeti kisebbségek védelmének fontosságát és rámutatott a Népszövetség előtt is ennek a kérdésnek tarthatatlan kezelésére, (Ügy van! Úgy van!) a kisebbségvédelmi szerződések félretételére és arra a körülményre is, hogy a nemzeti kisebbségek kezelése egyes helyeken tulajdonképpen a teljes és még mindig egyre fokozódó elnyomással egyértelmű. (Úgy van! Ügy van!) A magam részéről koncedálom, hogy ez a helyzet nemcsak a kisebbségvédelmi szempontból létesített népszövetségi garanciát teszi teljesen illuzóriussá, hanem egyúttal a Duna-medencében való megbékélést is — amelyre volt szerencsém már az előbb rámutatni — annak legjelentősebb előfeltételétől fosztja meg. A kormány külpolitikáját tárgyaló felszólalásokkal és azokban foglalt kritikákkal kapcsolatban legyen szabad még egy megjegyzést tennem Apponyi György gróf és Rakovszky Tibor igen t. képviselőtársaim felszólalásaira, akik hiányolták azt, hogy a kormány nem tájékoztatja kellően az országot a külpolitikai helyzetről és a magyar kormány külpolitikájáról. Legyen szabad ezzel szemben rámutatnom arra, hogy a m. kir. külügyminiszter úr minden alkalmat felhasznált eddig is arräj hogy mind a képviselőház, mind a felsőház Külügyi bizottságaiban mindig az egész kérdéskomplexulsra kiterjedő és részletekig menő teljes felvilágosítást adjon. De legyen szabad ezen a helyen megemlékeznem arról is, hogy a magyar sajtó is elismerésreméltó módon, buzgalommal és mindig igen nagy objektivitással közölte a magyar közönséggel azt, hogy a külpolitikai kérdésekben mi a helyzet. Megtaláltuk a módját mindenkor annak is, hogy sajtóközleményekben la kormány álláspontját kifejezésre tudjuk juttatni. T. Ház! Engem senki sem vádolhat túlzott optimizmussal. Tisztában vagyok azokkal a rendkívül nagy nehézségekkel, amelyekkel különösen falusi népünk egy része kénytelen megküzdeni. Ezért iparkodunk olyan szociálpolitikát folytatni, amely hivatva van — mint előbb is említettem —- népünk egészségügyi, kulturális és szociális színvonalának emelésére. Ezt szolgálják a közmunkák, az egészségügyi, az anya- és csecsemővédő intézetek, a zöldkeresztakció, a különböző fertőző betegségek elleni védekezés, a védőoltások fejlesztése és a legkisebb ingatlantulajdonosok kórházi ápolási díjainak részbeni megváltása, amelyet éppen a mostani költségvetés tesz lehetővé, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) a tiszántúli szegény vidékek külön gócokként való elhatárolása és kezelése, amit a pénzügyminiszter úr expozéjában már a t. Háznak bejelentett, az Ofb.-tartozások rendezése és egy nagy akció, melyet társadalmi úton óhajtok megindítani: a falusi napközi otthonok felállítása. (Élénk helyelés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez utóbbi két célt szolgál; egyrészt azt, hogy a munkába menő anyák gyermekeiket jó helyen helyezhessék el, másrészt pedig azt, hogy a tejjel és némi táplálékkal való ellátás megszüntesse az iskolakötelezettség alatti korban lévő gyermekek elcsenevészesedesét. (Helyeslés és taps.) Bejelentettük még a mezőgazdasági munkások öregségi biztosítását is. Egyik ellenzéki t. képviselőtársam megtámadott azért, hogyan lehet az, hogy Szegeden ezt bejelentettem, a tíz nappal később beterjesztett költségvetésben pedig ennek nyomát sem találja. Erre az a válaszom, méltóztassék a törvényhozás technikájával kissé behatóbban foglalkozni és akkor erre a kérdésre is meg fogja találni a választ a t. képviselő úr. (Derültség.) A mezőgazdasági szociálpolitikai tanács felállítását, amit már a Házban egy interpellációra adott válaszomban bejelentettem, a jövő év elején meg fogjuk valósítani. Ennek a tanácsnak az lesz a hivatása, hogy a mezőgazdasági munkásság különböző életproblémáiban és fontos kérdéseiben javaslatokat tegyen a földmívelésügyi miniszternek és az érdekelt m inisztereknek. Legyen szabad az újabban annyira divatban lévő úgynevezett falukutatókról is néhány szót szólnom. (Halljuk! Halljuk!) Ezek között akadnak olyanok, akik tényleg tudományos eredményeket akarnak elérni és ezeknek működése ellen nem is lehet senkinek semmi kifogása. De vannak nagyon sokan olyanok, akik tudományos látszatok mezébe bujtatva, sokszor az igazságnak egyáltalán meg nem felelő olyan leírásokat adnak népünkről és annak helyzetéről, amelyek minden józan embert