Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

154 Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. gozni. (Kéthly Anna: Es kevesebb balesetet szenved el.) Most már csak távirati stílusban szeretném néhány dologra felhívni a miniszter úrnak, mint kereskedelemügyi miniszternek a figyelmét és ez, a vasárnapi munkszünet kérdése, amelyért már 10 év óta folytatunk ostromot, de eredmén

ytelenüL Hát mikor csinálják meg, !na. nem a keresztény és nemzeti irányzat idején? Ettől lehet ezt leginkább elvárni. Háromnégy esztendővel ezelőtt a hercegprímás úr is a vasárnapi munkaszünet mellé állott és mégsem valósult meg. Valamikor Angliában azt mondották: szenteljétek meg- a vasárnapot és Angliában megvan a teljes vasárnapi munkaszünet. (Ügy van! a halközépen.) En is azt kérem, tessék ezt megcsinálni, mert az a meggyőződésem, hogy ebből sem a kereskedelemnek, sem a közgazdasági élet egyéb ágainak semmi kára nem lesz. Ez tisztára megszokás dolga. Meg fogják szokni, bele fognak illeszkedni és akinek vásárolni valója van, megvásárolja szombaton. Régi követelésünk az is, hogy korábban állapítsák meg az élelmiszerüzletek esti záróráját is. Régebben volt errevonatkozólag valami részmegoldás, pl. a pestkörnyéki munkások és munkaadók minden évben megállapodtak és ennek folytán külön kiadtak egy rendeletet, amely ad ihoe szabályozta a zárórát. Az idén azonban még ezt a rendeletet sem adták ki, mert úgy tudom, hogy egy, vagy két munkaadó megfellebezte, pedig sokan hozzájárultak. Amidőn érdeklődtem a minisztériumban a rendelet kiadása iránt, azt mondották, hogy a minisztérium nem lelkesedik az élelmiszerüzletek 7 órai zárórája iránt- (Farkas István: Csak a saját szabadsága iránt lelkesedik., — Kéthly Anna: Ugy van! Ez az igazság!) A most felsorolt kívánságok megvalósítása végett leszek bátor két javaslatot beterjeszteni. Az első határozati javaslatom a következőképpen szól, (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az egész országra kiterjedő vasárnapi munkaszünet intézményes biztosításáról terjesszen törvényjavaslatot a Ház elé.« Második határozati javaslatom a következőképpen szól (olvassa): »Utasítsa a képviselőházi a kormányt, terjesszen be törvényjavaslatot az élei mi szer üzemek zárórájának egyöntetű országos rendezéséről, amely elrendeli az élelmiszerüzletek esti 7 órai üzletzárását. Adjon ki a kormányt rendelkezést az érvényben lévő üzleti zárórák szigorú betartására.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Érinteni akartam még a cukorkérdést is, ezt az igen sokat vitatott kérdést. A magam részéről nem tudom megérteni, hogy milyen nagy nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy a magyar munkával, magyar földből kitermelt cukrot kilenc filléres dömping áron szállítsuk ki az országból, ugyanakkor pedig ha idehaza a. jövő magyar nemzedéknek, a kicsi magyar gyermekeknek, a magyar anyáknak, a magyar öregeknek és betegeknek ha cukortáplálékra van szükségük, kénytelenek a cukorért 1 pengő 30 fillért leszurkolni, (Farkas István: Szégyen, gyalázat! —• Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) úgyhogy valósággal nagy csempészés folyik Ausztriából vissza, mert a Magyarországból olcsó áron kivitt cukrot ott érdemes megvásárolni, érdemes becsempészni és itt drágábban árusítani. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter a teremből távozik. — Malasits Géza: Megy a miniszter úr, mert fél, hogy meghasad a szíve. — Zaj. — Elnök csenget. — Hertelendy Miklós: Ürülök annak a reformeredménynek, hogy Propper képviselő úr a hercegprímás jelszavait citálja. — Buehinger Manó: Éppen ellenkezőleg, a hercegprímás citálja a mi jelszavainkat. — Derültség a jobboldalon és a középen.) Hertelendy képviselő úr ebben valami kivetendőt talál? (Hertelendy Miklós: Nem, csak örülök ennek a reformeredménynek.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: Csak azt állapítottam meg,, hogy nem egyedül állunk ebben a kérdésben és ezzel a követeléssel, viszont azt már leszegeztük, hogy mi a vasárnapi munkaszünetért már fél évszázad óta küzdünk és az ipari munkásságra vonatkozó első törvényt az ipari munkásság verekedte ki magának. T. Képviselőház! A cukorkérdésben én most kapcsolódom Mocsáry képviselőtársam okfejtéséhez. Hertelendy képviselő úr most egy másik reformeredményen örvendhet, mert egy kormánypárti képviselőre, Mocsáry Dánielre hivatkozom, ha meg méltóztatik engedni. (Hertelendy Miklós: Hogyne!) Igen? Köszönöm szépen. — Mocsáry képviselő úr ma délelőtt a cukorkérdést tette szóvá. Remélem, hogy az ő okfejtését a kormánypárt magáévá fogja tenni, a kormánypárt álláspontját a kormány fogja magáévá tenni és a cujkorkérdésben jelentékeny változás lesz. Hogy erre alkalmat adjak, beterjesztem a következő határozati javaslatot (olvassa): »Utasítja a képviselőház a kormányt, hogy a cukor kincstári részesedésének eltörléséről sürgősen, még az 1937/38. költségvetési év alatt tegye meg a szükséges intézkedéseket.« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Töröljük el!) T. Képviselőház! Sajnos, kifogytam az időből, pedig még sok mondanivalóm volna. Ezeket a problémákat szerettem volna bővebben fejtegetni és ha módom lesz, az egyes tárcák tárgyalásánál vissza fogok ezekre térni. Miután, sajnos, nem vagyunk abban a hely-, zetben, hogy a kormány iránt bizalommal viseltethessünk s hogy valamit olyat láthassunk a kormány ténykedéseiben, ami a közjót szolgálja, ezért a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Mezey Lajos képviselő urat illeti a szó. Mezey Lajos: T. Képviselőház! Propper Sándor t. képviselőtársam fejtegetéseit hallgatva, Jeffersonnak, a nagy amerikai demokratának egyik megállapítása jutott eszembe. Henderson azt mondotta ugyanis, hogy nincs veszélyesebb tan, mint a mindenkori kormányokat akként beállítani, a tömegek előtt, hogy azok a tömegek ellenségei. Ha a mai kormányzatot szociálpolitikai és közgazdaságpolitikai szempontból tesszük vizsgálat tárgyává, akkor tárgyilagosan megállapítható, hogy 1867-től kezdve a mai napig alig volt kormány, amely a magyar életet a tőle telhető ós rendelkezésére álló anyagi eszközök felhasználásával szociális tartalommal nálánál inkább kívánta volna telíteni. Azok a kifogások tehát, amelyeket a költségvetéssel szemben Propper Sándor igen t. képviselőtársam ebben a tekintetben felhozott, tárgyi szempontból nem állhat helyt. (Propper Sándor: Halljuk! Halljuk!) Ha vizsgálat tárgyává tesszük azt, hogy egyrészt szociális téren megtörténtek az intéz-