Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 21 táborban, egységesen van megszervezve, de egy kis nemzetet, amelynek mindig a védelmi harcra kell gondolnia, esetleg a politikai guerilla-harcra is, az ilyen parancsuralom csak gyöngébbé tenne. A magyar nemzetet, — mindnyájan tudjuk — a múltban sok megpróbáltatás érte. Nem kell-e mindenkinek, aki a magyar történetet ismeri, arra a meggyőződésre jutnia, hogy ezeket a megpróbáltatásokat nem tudtuk volna kiállani, ha a magyar nemzet parancsuralmi alapon úgy lett volna megszervezve, hogy a központi akarat soha semmiféle ellenállásba nem ütközhetett volna? Hogy f ezekben a megpróbáltatásokban meg tudtuk őrizni a magyar nemzet függetlenségét, azt csakis annak köszönhetjük, hogy Magyarországon sohasem veszett ki a szabadság szelleme és hogy'akkor, amikor nemzeti érdekek forogtak kockán, itt mindig akadtak olyanok, akik bátran szembe tudtak szállni a hatalommal is. Ezekre a tulajdonságokra nekünk a jövőben is szükségünk lehet, hiszen azok a veszedelmek, amelyek bennünket érhetnek, semmivel sem kisebbek, mint amilyenek a^multban voltak. Nemzetünk ellen elkövetett bűn volna tehát olyan utakra lépni, amelyeken a minden magyar ember lelkében élő szabadságszeretet és önálló gondolkozásra való hajlamot elfojtanók. (Ügy van! a baloldalon.) A másik kérdés, amelyet Magyarország függetlenségének megóvása érdekében nézeteim szerint előbb-utóbb meg kell oldanunk, mai ideiglenes • alkotmányunknak végleges alkotmánnyal való felcserélése, azaz

1 röviden szólva, a magyar királykérdés megoldása. Tisztában vagyok azzal, hogy ehhez a kérdéshez ma hozzányúlni nem lehet,, mert ezzel éppen azokat az érdekeket veszélyeztetnők, amelyéknek megóvására én és sokan mások is a királykérdés mielőbbi megoldását kívánatosnak és szükségesnek tartjuk. Magyarország olyan szerenesés volt, hogy amikor a forradalmi időszak végetért és még életben ]evő utolsó koronás királyunknak Magyarországra való visszatérését a győztes hatalmak megakadályozták, az államfői tisztség itt egy olyan férfiú kezébe került, aki előtt mindenkinek a legnagyobb hódolattal és a legnagyobb tisztelettel kell meghajolnia. Ezt nem fogja tagadni senki sem. r azok sem. akik — mint én is — a királykérdés mielőbbi megoldását mindig az ország egyik legelsőrendűbb érdekének tartottuk. Mi a Gondviselés kegyét éreztük akkor, amikor a legfőbb hatalom Magyarországon olyan erős kezekbe került, amelyek gondoskodni tudtak arról, hogy ebben a porbasujtott országban helyreálljon a rend és a nyugalom, úgyhogy meg voltunk kímélve azoktól a megpróbáltatásoktól és azoktól a sokszor véres eseményektől, amelyek a velünk szomszédos államok majdnem mindegyikében koronkint előfordultak. De, t. Ház, nem bízhatjuk egyedül a Gondviselés kegyére, vájjon a jövőben mindig hajlandó lesz-e minket megvédeni azoktól a hátrányoktól és bonyodalmaktól, amelyekkel alkotmányunk ideiglenessége együttjár. Éppen arra az exponált helyzetre való tekintettel, amelyben Magyarország itt, Európa szívében él, tartanunk kell attól, hogy ha ideiglenes alkotmányunk és jelenlegi berendezéseink továbbra is fennmaradnak és ha ezek az intézmények azt a kötelességet róják reánk, hogy időről-időre magunk gondoskodjunk az államfői tisztség betöltéséről, akkor ennél az aktusnál mindenféle idegén befolyások fognak ér1. ülése 1937 május 12-én, szerdán. 139 vényesülésre törekedni. Eljöhet az az idő, amikor itt a legkülönbözőbb idegen hatalmak igyekezni fognak pénzzel, ravasz fondorlattal vagy erőszakos nyomással odahatn'i, hogy az ő saját érdekeinek valamelyik — ma talán még meg sem született — képviselője .jusson a legfőbb hatalom birtokába. A történelem ieren számos példát nyújt arra, hogy az ilyen kísérletek néha sikerrel járnak, hiszen — hogy egyebet ne említsek — Lengyelország bukását annakidején ilyesféle állapotok idézték elő. Nekünk tehát mindent el kell követnünk arra, hogy Magyarországon ilyen helyzet ne állhasson elő, azt pedig másképpen, mint az örökös királyság intézményének tényleges helyreállításával, nem tudjuk elérni. Nekem minden ok közül,, amelyet a királyság helyreállítása érdekében felhozhatunk, egyik sem látszik fontosabbnak, mint az, hogy a királyi hatalom helyreállítása egyszersmindenkorra kiemeli ezt a kérdést ia pártviszályok, a napi politika harcaiból és elhárítja azokat a veszélyeket, amelyek bennünket az oldalról érhetnek. Nemzeti függetlenségünk és önállóságunk egyik legerősebb bástyáját, sőt — majdnem azt szeretném mondani — egyik nélkülözhetetlen előfeltételét látom abban •. hogy ez a kérdés mielőbb megodódjék. Nem véletlen, t. Ház, hogy mindazok az országok, amelyek az utónbi évtizedek foiyaman Üiurópa délkeletén alakultak, az öröKös Királyságot választották államformájuknak. Azok is azért tették azt, mert a legíoob állami hatalom birtoklását nem akartat egy pillanatra sem bizonytalanságban hagyni. Azért tették, mert nem akarták, hogy az államfői tiszt koronként való betöltésénél ezen a terén idegen befolyások érvényesülhessenek. Egészen hasonló a mi helyzetünk is és ez az egészei: hasonló helyzet minket is erre az útra kényszerít. Ámde mi némi tekintetben más helyzetben vagyunk, mint ezek az országok. Azok a dinasztiák, amelyek ezekben a tőlünk keletre fekvő államokban pusztán csak a politikai eszélyesség alapján kerültek trónra, ritkán bizonyultak azonnal állandóknak, a forradalmak, a felfordulások ezekben az országokban gyakran felváltották egymást. Ez természetes is, mert a királyság olyan intézmény, amelynek idő kell ahhoz, hogy gyökeret verjen. Az a bizonyom misztikum, amely a koronát és a királyi hatalmat körülveszi és amely annak hatékonyságát jelentékenyen fokozza, ezekkel az új, idegenből átplántált dinasztiákkal kapcsolatban nem tudott mindig kifejlődni. Mi nem vagyunk kénytelenek ilyen szurro! gátumokkal megelégedni, hiszen nekünk van | régi uralkodóházunk, amelynek fényét és dicső! ségét emeli az a körülmény, hogy Szent István J koronáját több mint négy évszázadon keresztül ennek az uralkodóháznak a tagjai viseltek és ez az uralkodóház ez idő alatt a magyar nemzettel összeforrt. Mert hiszen, ha a multj ban a magyar nemzet olykor-olykor ellentétbe i is került az uralkodóházzal, — mint ahogyan j különben a különböző koreszmék hatása alatt | hasonló ellentétek minden országban, a népek i és nemzeti dinasztiák között is ismételten és | sűrűn előfordultak — mégsem tagadhatjuk, I hogy Magyarország ennek az uralkodóháznak i idejében lett azzá, aminek ma látjuk és hogy az ő uralkodásuk alatt tudtuk annyiraamennyire kiheverni azokat a csapásokat, amelyekkel a török hódoltság kora reánk nézve járt. Azt hiszem, nekünk meg kell értetnünk 20*