Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-211
132 Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. is, amelyekben a feloszlatott párt vezetőségének valamelyik tagja szerepet játszik. m Jennél még soüKal szigorubo az 1931. évi jugoszláv törvény. J^nneK 13. S-a megtiltja a pártpolitikai egyesülést etnikai, vallási vagy regionális alapon. Jünnek eredménye az, hogy a magyarság politikailag országosan nem szervezkeühetik, hanem kénytelen, önállóságát ieladva, valamely más párthoz csatlakozni, jóllehet 5—6 magyar képviselőnek kellene lenni, mert hiszen Törökkanizsa meg Özenta és ennek vidéke a szerb statisztikai adatok szerint is olyan területek, amelyeken a magyarság túlnyomó nagy számban van. A képviselőtestületekbe egyszerűen kinevezik a tagokat. Van olyan nagy magyar község is, amelynek képviselőtestületi tagjai szerbek. Jellemző például a Duna-bánság. Itt 18% magyar lakos van, de a magyarságnak csak két képviselője van a képviselőtestületben. Az adókivető és adófelszólamlási bizottságokban vagy nincsen egy magyar sem, vagy pedig van néha véletlenül egy olyan magyar, aki teljesen jelentéktelen ember, akitől nem kell tartani. Kulturális téren ugyancsak nagy sérelmek vannak. Az Í929. évi szerb népiskolai törvény 45. §-a ígéri, hogy magyar tagozatú, illetőleg nemzetiségi kisebbségi tagozatú népiskolákat is fognak felállítani. Nézzük azonban csak a Dráva-, Száva- és Drina-bánságot, ahol körülbelül 90.000 magyar lakik. Ezek fiai számára egyetlen egy magyar tagozatú iskola sincsen. Nincsen magyar tanítóképzés sem. Jellemző például az is, hogy 1936-ban 300 tanerőt neveztek ki a népiskolához, de ezek között egyetlenegy magyar sincs. Itt megint az az érdekes, amit az előbb a csehországi helyzet jellemzésénél elmondottam, hogy a németeket mennyire favorizálják a magyarokkal szemben. Mi örülünk, ha ők is kapnak, de furcsa, hogy mi nem kapunk. A németek például 1931-ben tanítóképzőt és két polgári iskolát állíthattak fel. 1920-ban 698 magyar iskola volt még, — felekezeti iskola — de ők magániskolának nevezték és ezeket mind államosították vagy megszüntették. Ellenben a szerb nyelvű magániskolák ma is éppen úgy virágzanak, mint azelőtt. Gazdasági téren is nyomasztó a helyzet, mert a nagy agrárreform következtében ott is kisajátították a nagybirtokokat es állami ,kötvények kibocsátása útján történő kártalanítást ígértek, ellenben ma sem fizettek még kötvénynyel sem, jóllehet a törvény 1933 szeptemberében jelölte meg azt a dátumot, ameddig ezeket, a birtok értékének különben is alig néhány százalékát kitevő kötvénnyel fizetni lehet. Ez mind a mai napig nem történt meg. Itt is megvan az 50 kilométeres határzóna, amelyben nemzetiségi kisebbségi ember nem vehet ingatlant, hanem csakis délszláv származású. A szerbek sokszor felszólítják a vállalatokat, hogy jugoszláv származású munkásokat, illetőleg szakerőket alkalmazzanak és olyan rendeleteket adnak ki, amelyek ., a békeszerződésnek az egyenlő állampolgárságot vagy polgári egyenjogúságot biztosító szakaszait kijátsszak. A Sztojadinovics-kormány kétségkívül több jóindulatot mutat, mert most az útlevélügyet liberálisabban kezeli, szabadabb mozgást enged ; a magyar sajtó most már a kisebbségi kívánságoknak is némi hangot adhat: kultúregyesületeket engedélyeznek, alapszabályaikat azonban nem hagyják jóvá, hogy a hatóság bármikor megszüntethesse őket s 23 magyar kultúregyesület közül csak kettőnek van jóváhagyott alapszabálya. T. Haz! így végigpillantottunk a három szomszédállamnak azokon a ténykedésein, amelyek a párizsi békeszerződésben, de még a trianoni diktátumban biztosított jogainkat is megsértik. A tengernyi sérelem közül csak a főbbeket hangoztattam. Ügy viselkednek ezek az államok, mintha vak gyűlölettel nekik kellene reánk haragudniuk Trianon miatt, mintha mi raboltuk volna el az ő földjeiket. Jellemző, hogy 1933 tavaszán, amikor MacDonald Kómában volt és Mussolinival a négyhatalmi tervezetet kidolgozta, amely a revizió kérdését is felölelte volna, akkor ezek a szomszédállamok egyszerre hirtelen egy magasabb nemzetközi egységbe, kvázi nagyhatalomba tömörültek, amelynek külön egyesség-okmányát adták ki. Ennek első 'Szakasza az, hogy ez a szövetség arra való, hogy itt Közép- és KeletEurópában a biztos békét megszervezze. De milyen békét? Nyilvánvaló, hogy Magyarország ellenében az erőszak carthagói békéjét. S hangoztatták,' hogy ők ragaszkodnak a népszövetség alkotmányához, tőképpen azért, hegy semmi olyan módosítás a népszövetség alkotmányán ne történhessék, amely rést adhatna árrevíziónak. Es ha a területének egy negyedére szabdalt Magyarország ezt a szót: revizió, ki meri ejteni, már rögtön háborúval fenyegetőznek. Legjellemzőbbek például erre nézve Titulescunak 1934. decemberében a szerb konfliktus idején Genfben mondott szavai, — a szerb konfliktus okáról, a királygyilkosságról, most már Sztojadinovics maga is elismeri, hogy ahhoz a magyarságnak semmi köze nem volt, — amikor Titulescu a »revizió« szóra következőképen felelt a népszövetség fóruma előtt: »A kisantant államai Magyarország revíziós kívánságára határozott és végleges nem-mel válaszolnak. Aki tovább erőszakoja a kérdést, az nem a békét szolgálja, hanem a háborút készíti elő. Sőt egyenest a Népszövetségi Alapokmány 10. szakaszával áll ellentétben a revíziós propaganda, mert árt a népszövetségi • tagállamok épségének és politikai függetlenségének. Revizionizmus és terrorizmus 1 szoros összefügkésben áll. Aki revíziót akar, az terroral lép fel szomszédjaival szemben. Aki békét akar, az a határokat devalorizálja és spiritualizálja, bizalomtól áthatott légkört óhajt.« De kérdem, vájjon spiritualizálhatók-e úgy a határok, hogy a románok a mi magyar testvéreinket kiirtják, hogy ingatlanaikat elkobozzák, hogy egészen természetes állampolgári egyenlőségi jogaikból őket kiszorítják 1 ? (Antal István: Magánvagyonukból is kiszorítják!) Vájjon lehetséges-e a határok spiritualizálása, — milyen szép szó —- ilyen ideális átszellemesítése akkor, amikor éppen a Spiritus Hungaricusnak, a magyar szellemnek termékeit csak súlyos büntetés mellett lehet oda becsempészni? Azt kérdezem, vájjon bizalomtól áthatott légkör lehetséges-e olyan államok között,, amelyek közül az egyik mind hevesebben üldözi a magyarságot, amelynek a sajtója Szent-Bertalan éjszakájának borzalmaival fenyegeti meg ott a magyarságot, s Mussolininak azt üzeni, hogy ha sokat emlegeti a revíziót, akkor majd Erdély mezőin csak már a magyarok csontjait fogja összeszedhetni? Hát vájjon hogyan induljon meg a szuronyok kal őrzött határok spiritualizálása, ha 1,700.000 magyar állandó terror, a gazdasági és fizikai megsemmisítés félelme alatt nyög? Amikor a kisantant államai értekezletet
