Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-211
130 Az országgyűlés képviselőházának emlegetni a 'békeszerződések szentségét. Ezek igenis mindig szentek akkor, lia javukra szólnak; ellenben figyelembe nem veszik, (könnyű lelkiismertettel áthágják ezeket a szerződéseket, mihelyt másojk jogaira vonatkozó kötelességekről van szó. Hát hogyan teljesítették kötelezettségeiket! Elsősorban Románia? Bethlen István grófnak, Erdély nagy tanujának tegnapi megrázó szavait fogom itt mintegy igazolni a részletekkel. At. Ház előtt ezek a resale tök nagyi^észben jol ismertek, ha azonban így rjendsizerbe foglalóim őiket, akkor sóikkal [megdöbbentőbb a kép és még imkábib indít bennünket arca, hogy elszakított testvéreink ügyeivel foglalkozzunk. Románia 1923nban aíkotojtt egy alkotmányjogi törvényt és ennek, egyik paragrafusában lemlegette .azt, hogy imajd külön törvény szabályozza a [kisebbségeik ügyét, amelyre vonatkozólag- Románia a párizsi kisebbségi szerződést ^megkötötte. Azonban (máig ilyen külön törjvény nem intézkedik, ellenben egy sereg olyan törvényt hoztak, ,amelyek szögesen ellenkeznek ezekkel a párizsi kisebbségi -szerződésben megállapított jogokkal. Ilyen ,az 1924-es román állampolgári törvény, ilyen az 1929-es közigazgatási törvény, amelynek 76. és 198. §-ai a kisebbségi felekezeteket egészen másképpen bírálják el, fmánt az államvallást. Ilyen az ő hírhedt agrártörvényük, azi 1924-es népiskolai törvényük, amely a kultúrzónát alkotta meg. (Hertelendy Miklós: A nyugdíjtörvény!) Nézzük az agrárreform-törvényt. Ezi nemcsak a magyar állampolgárságú földbirtokosokat irtotta ki, hanem a román állampolgárságú magyar földbirtokosokat is koldusbotra juttatta. De nemcsak a mag*ánemberéket, hanem a testületeik magánvagyonát is ugyanilyen elbírálásban részesítette, mert ibiszen elkobozta a esíki közbirtokossági vagyont, elvette a kolozsvári Nemzeti Színháznak, a tanítók házának; vagyonát, egyéb alapítványokat, elvette a római katolikus, státus 23.000 holdnál nagyobb birtokát, a református egyház 24.000 holdnál több vagyonát, elvette a pianisták, a minoriták ós premontreiek iskolai (épületeit, — hiszen közismertek ezek az ügyek; — az unitáriusoktól 1400 holdat vett el, amiből középiskolai tanulókat tartották el a magyar világban. De ez a gyűlölettől elvakult mozgalom itt sem állt meg. Gondoljunk Goga Oktávián kisajátítási törvényjavaslatára, — még nem törvény, hangsúlyozom — amely azt akarta törvénybe iktatni, hogy 100 kilométeres határzónán -belül minden kisebbségi embertől elvehető a 25 holdnál nagyobb foirtok és érte kötvényekkel fizet az állam. Hogy a kötvény mit jelent, azt nagyon jól tudjuk. (Egy hang jobb felől: Komr niunizmus!) Azután bárhol Románia területén 50 holdnál nagyobb birtokot nem-román polgártól az állam napi áron bármikor kisajátíthat és megvehet. Ha ez a javaslat valóban törvénnyé válnék, ez az európai civilizáció és jogrend csúfos, vakmerő megsértése volna, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) amellyel valóiban a világ minden fóruma elé kellene mennünk, hogy bevádoljuk őket. De ellenkezik ez a kisebbségi szerződés 2., 8. és 10. §-ával, valamint a trianoni úgynevezett békeszerződés 63. és 250. i§-ával is. Szabad vallásgyakorlatot biztosított a párizsi kisebbségi szerződés 2. §-a a romániai kisebbségeknek, az 1928. évi vallásügyi törvény azonban mintegy rendőri ellenőrzés és felügyelet alá helyezte a kisebbségi egyházakat, előre megállapította azt, 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. hogy miről szabad nekik gyűléseiken tárgyalniuk es állami jóváhagyást kívánt tisztán Deiső egyházi ügyekben is ugyanakkor, amikor ezt nem kívánja meg a román görögkeleti és görögkatolikus vallásoknál. De az állampolgári jog el nem ismeréséből is hajmeresztő sérelmek támadtak. A kisebbségi szerződés 3. §-a kimondotta, hogy mindazok, akik a kisebbségi szerződés életbelépésekor Romániában laknak, román állampolgárok, az 1924 es román állampolgársági törvény azonban ezzel szemben azt állapította meg, hogy csakis azok román állampolgárok, akik 1918. november 18-án ott laktak Erdélyben, de odavaló illetőségi bizonyítványt tudnak felmutatni, ami mind olyan teljesíthetetlen alakiságokat követel meg, (Rupert Rezső: Mert egyszerűen nem adnak!) hogy ezeket a papirosokat egyáltalában nem lehet megszerezni. Már most mi a célja annak, hogy az állampolgársági törvényt nem hajtják végre? A kisebbség megfélemlítése és létfeltételeiben való megtámadása. Tudniillik az ilyen kisebbségi állampolgár, .helyesebben az olyan ember, akinek nem ismerik el az állampolgárságát, nem kap útlevelet, elbocsátható a hivatalból, bármikor kiutasítható. De ha meg is szerzi jogérvényesen az állampolgárságot, akkor sem lehet biztonságban, mert igen sok eset van, amikor egyszerűen egy tollvonással hatálytalanítják az állampolgárságot. (Hertelendy Miklós: Nyelvvizsgák!) Olyan magyarokat, akik Erdélyben születtek, ott ingatlanuk, házuk, földjük van, sokszor szó nélkül áttesznek a határon. Iparkodnak a mi véreinket a szabadfoglalkozások köriéből is kiüldözni. Most nemrégiben, pár nappal ezelőtt történt, hogy a bukaresti ügyvédi kamara elhatározta, hogy kisebbségi ember nem lehteit a kamara tagja, de ugyanilyen módon a kerteskedeJmi és ipari kamarákból is kiüldözik őket. A legfurcsább azonban az a törvényjavaslat, amely , most mint munkavédelmi törvényjavaslat fekszik a román törvényhozás asztalán. Ez tudniillik azt fogja kimondani, hogy minden vállalat, üzenn köteles 75%-ban román nemzetiségű állampolgárt alkalmazni és csak egy 25%-os margót enged a nemzeti kisebbségeknek. Tehát mii ez a román munkavédelem 1 ? Ez abban áll, hogy a kisleibbségek százezreinek kezéből kiüti az állam a szerszámot, a gépek vagy íróasztalok mellől ezerszámra elkergeti őket, az állam kiveszi a szájukból a kenyeret és as utcára dobja őket. Ez a román tmunkavédelem! (Rupert Rezső: Hitvány Európa tűri az ilyeneket!) De most nézzük', hogy vájjon kulturális téren megtartja-e a román állaim, a nemzeti kisebbségi szerződést? Először is a kisebbségi szerződésnek 9. és 10. $-<& megadja a jogot a kisebbségeiknek az iskolaállításrá és az anyanyelven való népiskolai oktatásra, azonban az egész román népiskolai törvény, egyszersimind a közoktatásügyi intézkedések egész sora nem tesz egyebet, mint ihiogy a magyarság elroimánosítását célozza. Székelyföldön, ahol 90—95%ban csak magyaroik laknak, az állam román iskolákat állít fel, jóllehet ott kisebbségi felekezeti iskolák vannak. De kinek! a, pénzen állítja fel? Ugyancsak ezeknek a magyar községeknek a pénzén, hozva oda a kultúrzónatörvény értelmében vad idegen, ó^királyságbeli, (magyarul nem is tudó tanítókat, úgyhogy a kisebbségek kétszeresen vannak megterhelve az iskolai adókkal <és ilyen kötelezettségekkel. Csak egy adatot mondok erre. Erdélynek 49
