Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

110 Az országgyűlés képviselőházának zetnek közérdekével, addig természetesen ilyen reformok létre nem jöhetnek. Ennélfogva a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »A képviselőház kimondja, hogy az úgyne­vezett közjogi reformok közül az. igazi de­mokratikus parlamentarizmust megvalósító választói jog és tiszta választási rend megal­kotását tartja a legelső feladatnak s azután ez alapon új képviselőház összehívását, mert a további reformoknak csak az kölcsönözhet igazi erkölcsi -súlyt és tekintélyt, valóban alkotmá­nyos eredetet és jelleget, ha azokat igazi nép­akaraton nyugvó parlament alkotja meg.« Alkotmányjogi és logikai szempontból is képtelenség, hogy előbb jöjjenek más reformok s beálljon egy filius ante patrem helyzet, hogy amikor a nép volna hivatva arra, 'hogy pél­dául a felsőház intézményét a maga ízlése sze­rint reformálja, vagy az államfői jogok tekin­tetében állástfoglaljon, ettől a népet elzárják. Ezt a mi államfőnk nem követeli, a mi állam­főnk tekintélye is azt követeli, hogy egy széles alapon nyugvó parlament határozzon az ő jo­gainak kérdésében. Neki nem kell félni, hogy ennek az országnak népe az ő nagy érdekeit és az ő egyéniségét nem fogja úgy megítélni, hogy egy igazán a népakaraton nyugvó par­lament is meg ne adja neki azokat a jogokat, amelyeket megérdemel és amelyeknek meg­adása esetleg nemzeti érdek is lenne. Módot kell ennek a parlamentnek adni arra is, hogy a felsőház kérdésében az igazi nép­képviselet foglaljon állást, mert mi nem va­gyunk uralkodók, vagy istenek, akik a nép­nek jogaiból engedhetünk. Nem vagyunk jo­gosultak arra, hogy a nép jogairól lemond­junk és a felsőház jogkörét kiszélesítsük, úgy, hogy a rosszul reformált felsőház a reformja­vaslatokat sorra elbuktathassa. T. Képviselőház! Kossuth Lajos annakide­jén superlative absurdissimum-nak nevezte a felsőházat. Szerinte nincs rá szükség mai alak­jában, legfeljebb úgy, mint szenátusnak, akkor, ha azt is a nép választhatja. Ennélfogva a leg­fontosabb az, hogy mire ez a kérdés elénk ke­rül, itt már a népakaraton alakuló parlament legyen, mert csak ez jogosult és csak ez tud ebben a kérdésben is állást foglalni. Ez tudja azt a kossuthi elvet szem előtt tartani és asze­rint cselekedni, hogy iá született törvényhozó tulajdonképpen deriziója a józan észnek, a ki­nevezett törvényhozó pedig deriziója az alkot­mányosságnak. A kormány tartozik az állam­főnek és a leendő felsőháznak is azzal, hogy ne zárja el azt a lehetőséget, hogy a mindezekre vonatkozó reformok szélesebb alapon, nagyobb tekintélyen nyugvó képviselőház döntésein nyugodhassanak, illetve menjenek keresztül. Most még a külpolitkát szeretném röviden érinteni. (Dinnyés Lajos: Két perc van rá! f— Zaj a baloldalon.) Nem kifogásolhatom a t. kormány külpolitikáját olyan értelemben, hogy ilyen vagy amolyan irányban halad. En­gem túlságosan nem örvendeztet meg a Berlin­római tengely. Ezzel a külpolitikával szemben csak egy vígasztalásom van, hogy a t. kormány mindig azt hangoztatja, hogy ezt mind a béke érdekében teszi és emellett még azt hangoz­tatja, hogy habár ezzel a tengellyel jóbarátság­ban vagyunk, azért mégis mindent megteszünk és meg kell tennünk arra nézve,, hogy Anglia és Franciaország barátságát el ne veszítsük. (Fricke Valér: Sohasem voltak barátaink!) Ha a t. kormány ezt komolyan veszi, ak­kor én egyéb irányban külpolitikájával nem Ê10. ülése 19S7 május 11-én, kedden, törődöm. Sok más irányban is kellett volna és lehetett volna kormányunknak külpolitikát folytatnia. Hálás feladat jutott volna például neki akkor, amikor a spanyol testvérháború kezdődött, hogy a Népszövetség elé ment volna egy oly javaslattal, hogy egész Európa avat­kozzék be, ne legyen vérontás, kisgyermekek, ártatlan asszonyok legyilkolása, Európa szé­gyenletesen elfeledkezett erről, nem követett el semmit, hogy megakadályozza vagy legalább megszüntesse a véres testvérharcot. Magyar­országnak nagy erkölcsi díszére és hasznára vált volna, ha a kormány ebben az irányban javaslatot terjesztett volna a Népszövetség elé, amire^ őt az egyezségokmány fel is jogosítja. Legalább szép kísérlet lett volna. Látták volna, hogy egy kicsi, de nemes és éppen azért nagy nemzet, ime megmutatja azt a helyes ut n t, ame­lyen ezt a kérdést el lehet és kellett volna már régen intézni; Európa hatalmával és erejével kellett volna elérni azt, hogy a spanyol nemzet egy biztosított rendben — plebiseitum útján — maga döntsön újra a maga sorsáról. Bethlen István többek között arról panasz­kodott itt, hogy mit jelent a kisebbségi kérdés, hogy ránk nézve milyen gyászos, szörnyű tra­gikum ez. Ebben az irányban is sokat lehetne tenni a Népszövetségen keresztül. Méltóztas­sék a kormánynak a népszövetségi alkotmány­ban előírt jogával élni. Hogy ebben az irány­ban a figyelmet felhívjam, bátor vagyok be­nyújtani a következő határozati javaslatot (ol­vassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az Egyezségokmányban gyökerező jogá­nál fogva terjesszen elő a Népszövetségnél ja­vaslatot oly nemzetközi jogrend megvalósítása iránt, amely a Népszövetség hatalmával és kár­térítési szankciók mellett minden államban ki­kényszeríti a nemzetiségi és vallási kisebbsé­gek teljes állampolgári egyenlőségét úgy poli­tikai, mint jogi, erkölcsi, kulturális és gaz­dosági téren.« Akkor nemcsak nálunk lesz fe­lekezeti béke, hanem a megszállott területen lévő magyarságnak is eljön a megnyugvása, mert ha lehet a fehér foszfor ellen nemzetközi egyezményt kötni, akkor e sokkal veszedelme­sebb fehér foszfor ellen még inkább kell nem­zetközi intézkedést tenni. (Elnök csenget.) T. Képviselőház! Köszönöm szíves türel­müket és figvelmüket, hcgv ilyen késői időben meghallgattak. Még szerettem volna beszélni arról is, hogy az adózásnak lelki forrásai is vannak, kellenek lenni, de a kormány eze­ket a lelki forrásokat kiapasztotta. Mindezeket és egyebeket most már csak a részleteknél fo­gom előadni. A költségvetést nem fogadom el. (Hehieslés a baloldalon.) Elnök: A napirend tárgyalására megálla­pított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap, szerdán délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűz­zük ki az 1937/38. évi állami költségvetés foly­tatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat el­fogadni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Következik az indítvány- és interpellációs­könyvek felolvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az indítványkönyvet felolvasni. Esztergályos János jegyző: Az indítvány­könyvben újabb bejegyzés nincsen. Elnök: Következik az interpellációskönyv felolvasása. Esztergályos János jegyző (olvassa):

Next

/
Thumbnails
Contents