Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. ülése 1937 április 28-án, szerdán. 305 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás: Tény, hogy ez az államilag támogatott parcellázás — nevezzük egyszerűen így, ha a »telepítés« szó olyan nagy izgalmat vált ki — folyik és a volumenje, — amely kisebb, mint az 1935. év előtti nyolc évi parcellázások átlaga, — valamint a struktúrája semmiben sem tér el az előbb említett parcellázásoknak a struktúrájától. Ez tehát azt jelenti, hogy a kormány telepítési politikája vagy általánosan: földbirtokpolitrkája nem halad azon az úton és nincsen olyan színvonalon, amelyet az ország megkívánna. (Dinnyés Lajos: Ezt diplomatikusan fejezte ki! — Hertelendy Miklós: Előbb az elárverezetteket kell visszatelepíteni! Azokat kell megmenteni! — Dinnyés Lajos: Az nem telepítés! — Hertelendy Miklós: Hozzátartozik! —Zaj. — Elnök csenget.). Nagyon sajnálom, de ennél a kérdésnél nem állhatok meg. Nem állhatok meg a kormány telepítési politikájának bírálatánál, mert tovább kell bírálnom a földbirtokpolitikát, amely e mellett húzódik meg és szörnyű képet mutat. Fel tudnék sorolni olyan nagybirtokokat, amelyeket eladnak és amelyek az igénylések ellenére ugyancsak nagybirtok formájában cserélnek gazdát. Nem fogok sokat felemlíteni, csak egyet, nem azért, mintha ez kitűnnék a többi közül, hanem csak azért, hogy egy példát említsek, mert hiszen a többi is hasonló szempontok szerint bonyolódik le. Gróf Festetics; Sándorné Gádoros és Nagyszénás községek határában levő 3500 katasztrális holdas birtoka eladásra került. (Mózes Sándor: Miért nem vették meg telepítésre?) A békésmegyei gazdasági felügyelőség felterjesztéssel élt a földmívelésügyi minisztériumhoz, illetőleg a telepítési osztályhoz, amelyben tekintettel arra, hogy a két község határában a kisbirtokosság nagyon elnyomott helyzetben van, kéri ennek a birtoknak telepítés céljaira való átvételét és az igénylőknek való juttatását. (Mózes Sándor: Békés megyéről van szó!) Az eredmény az lett,, hogy erre a felterjesztésre ezideig válasz nem érkezett, viszont köztudomású, hogy a fölmívelésügyi miniszter úr jóváhagyta ennek a 3500 holdas birtoknak adásvételi szerződését. A vevő a Magyar-Olasz Bank, a birtok pedig továbbra is egy tagban, bérleti formában Wolfinger kezében van. (Br. Berg Miksa: Ez a valódi nemzeti szocializmus! - Mózes Sándor: Miféle telepítés és földbirtokpolitika ez? — Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Tessék cáfolni! (vitéz Sebestyén Kálmán: Bizonyítani kell! — Mózes Sándor: Tessék megnézni a telekkönyvben! — Egy hang a középen: Pénz is kell hozzá! — Zaj. — Hertelendy Miklós közbeszól.) Elnök: Hertelendy Miklós képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! Matolcsy Mátyás: T. Ház! Érdekessége még ennek az, — ha méltóztatnak kételkedni ennek megtörténtében, akkor most nagyon könnyen meg méltóztatnak győződni ennek igazságáról — hogy olyan feltétel mellett mehetett végbe ez az adásvételi szerződés, hogyha a Magyar-Olasz Bank 60 katasztrális holdat a Vitézi Szék számára ingyen- lead, ennek ellenértékéül ezer holdat, a javát megtarthatja egy nagybirtok formájában, mondanom sem kell, hogy ennek az ezer holdnak bizonyos várományosa, Wolf inger bérlő. (Zaj.) ... És még egy érdekes momentum van itt. Az sem érdektelen, hogy ennek a birtoknak katasztrális holdankinti eladási ára 430 pengő volt és most, amikor magánparcellázási akciót indítanak, hozzám jönnek a gazdák s azt mondják, hogy már 700 pengőre van kihirdetve ennek a gádorosi birtoknak egy holdja. Tessék a differenciát kiszámítani: 300 pengő holdankint, tehát 3 és félezer holdnál egymillió pengő, véleményem szerint illegitim jövedelemre tesz szert ez a bank. Ez a kormány földbirtokpolitikája! Azt hiszem, nekem igazain van és az a meggyőződésem, hogy ez a birtokpolitika ennek" az országnak újra sírját ássa. Mert ez nem az egyedüli eset! Lehetne több ilyen példát említeni, amikor filmcsillagokat fogadnak diadalkapuval, amikor a magyar földnek ők lesznek^- új birtokosai. Ez semmiesetre sem földbirtokpolitika: az egyik oldalon a középbirtok porlódik és pusztul, a másik oldalon pedig a mammuitbirtokok mereven egy tagban maradnak és a kisbirtokok legegészségtelenebb formája, az egy-két holdas földszalagok száma pedig, amilyen iföldszalagoik már amúgy is nagyon nagy számban vannak, évről-évre növekszik. Valaki közbeszólott, hogy hiszen pénzre is van szükség- és hogy meg kell a földet fizetni. Teljes mértékben egy véleményen vagyok vele. De ha az előirányzott évi 2 millió pengő kevés, akkor, amikor államháztartásunk helyzete soha ilyen jó nem volt, (Ellenmondások.) — nem is lehetett, mert hiszen konjunkturális gazdasági helyzetben vagyunk — akkor az a vád merül fel, hogy a kormány nem is akar nagyobb összeget utalványozni erre a célra, hogy nehogy gyorsabb ütemet vegyen a telepítés munkája. Hiszen nem tudom megérteni, milyen szempont lehet az, amikor a kormánynak anyagi erő áll rendelkezésére, hogy ilyen birtokvá&árlások, amilyeneket felemlítettem, ilyen módon folyjanak le, a széles néprétegek kívánságai ellenére és az ő sérelmükre. (Farkasfalvi Farkas Géza: A dömpingsajtó kapjon valamivel kevesebbet!) Sajnos, az én szerepem ma az, hogy a miniszterelnök úr szegedi beszédének kitételei és a kormány reálpolitikája, a költségvetés között a párhuzamot! megvonjam. Megteszem ezt azért, mert meggyőződésem, hogy segítünk azzal, ha szembenézünk a helyzettel, ö r

azt mondotta szegedi beszédében, hogy a nagytőkét a mai gazdasági viszonyokhoz képest indokoltan, fokozottabb mértékben kell az igaz ságosság és arányosság szem előtt tartásával a közteherviselésbe bekapcsolni ós a társulati adókulcs emelésének érvényesülését gátló praktikákat ellensúlyozni.* Elliangziik ez hivatalosan ugyanakkor, amikor ha kezünkbe vesszük a néhány nappal azelőtt 'beterjesztett költségvetést, abban nyomát sem találjuk ezeknek a szempontoknak. Ez a iminiszterekiöíki nyilatkozat ugyanis azt az adóreform-princípiumot foglalja magában, hogy az antiszociális fogyasztási és forgalmi adók helyett — ahogy ő mondja — a nagy tőkéket kell a közteherviselésbe bekapcsolni, ezzel szemben pedig azt láthatjuk, hogy — amire ő céloz — a társulati adó 15 millióval van bejegyezve a 12 és fél millióval szemben, de korántsem, hogy már 1931-ben, a válság mély hajnalán 15 és fél millió pengő volt a társulati adó, nehogy azt higyjük tehát, hogy most valami rendkívüli emelkedés történt. Semimi, csak a^ válság előtti időknek állapotát jelenti ez a szám. Hogy mennyire antiszociális és hogy