Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-195
88 Az országgyűlés képviselőházának 19 5. ülése 1937 március 5-én, pénteken. is &gy egész törvényhatóság területére kitérje dőlegtörvényesen megalakult és ilyen módon (működő mezőgazdasági egyesületek és mezőgazdasági munkásegyletek elnöke és egy-egy vezető tisztviselője arra az időre, amíg tisztüket betöltik. Rendes tagjai továbbá a mezőgazdasági kamarának ama gazdasági szövetkezetek vidéki központjának elnöke és egy-egy vezető tisztviselője, amely szövetkezeti központokat a földmívelésügyi miniszter az illetékes mezőgazdasági kamara meghallgatásával kijelölt. Rendes^ tagja továbbá a kamarának a kannára területén lévő és vidéki központba nem tanisp.lt gazdasági szövetkezetek azonos célokat szolgáló csoportjainak két-két képviselője, akiket az említett .szövetkezeteknek a földmívelésügyi miniszter részéről megállapított csoportjai tagjaik sorából választana,k«. T. Ház! A törvénynek ez a rendelkezése nem volt helyes, mert ez arra vezetett, hogy az^ ilyen kiküldöttek száma a választott tagok számához arányítva igen magas volt. Ha megnézzük^ például a vidéki kamarák tagjainak névsorát, akkor azt látjuk, hogy a hivatalból delegált tagok körülbelül 21—25 százalékát teszik ki az összes tagoknak. Még kirívóbb a helyzet az Országos Mezőgazdasági Kamaránál, ahol ha végignézzük a tagok névjegyzékét, azt látjuk, hogy a 127 tag közül 52 a hivatalból beküldőitek .száma, tehát több, mint 40 százaléka az összes tagok számának, akik tehát hivatalból és nem választás útján az alsóbb tagozatokból kerültek be. Ha pedig megnézzük az Országos Mezőgazdasági Kamara egyes ^bizottságainak névsorát, még kedvezőtlenebb eredményre jutunk, mert azt látjuk, hogy igen sok esetben az egyes bizottságok tagjainak 50 százaléka a hivatalból delegált tagokból kerül ki. Ez natm volt helyes azért sem, mert az igazi érdekképviseleti ^elv áttörését jelentette. Nem lehet helyes azért sem, mert lehetetlenség, hogy a hivatalból delegáltak majdnem ugyanolyan arányszámban foglaljanak helyet az egyes bizottságokban, mint a választott, tehát az alsó kategóriából, a mezőgazdasági érdekképviseletek alsó tagozatából delegált tagok. Ezt a helyzetet kívánja a törvényjavaslat megváltoztatni, amikor bizonyos különbséget tesz azon egyesületek között, amelyek tagokat továbbra is delegálhatnak és azok között, amelyek ezentúl összeállva, közösen választják meg a maguk egy-kettő kitevő tagjait. Á helyzetet tehát úgy kívánja megoldani a törvényjavaslat, hogy azt általános célú mezőgazdasági egyesületek továbbra is megtartják tagküldési jogukat, tehát ezek továbbra is két tagot fognak delegálni, azok a mezőgazdasági egyesületek pedig, amelyek csak a mezőgazdaság bizonyos ágaira terjesztik ki munkásságaikat, tehát amelyek egyes speciális mezőgazdasági ág továbbfejlesztésére vagy megoldására alakultak, összesen fognak két tagot delegálni, illetőleg választani. Hogy melyek azok az egyesületek, amelyek ilyen módon tagokat delegálhatnak, azt a törvényjavaslat értelmében az illetékes vidéki mezőgazdasági kamara és az Országos Mezőgazdasági Kamara véleménye alapján, a földmívelésügyi miniszter fogja kijelölni. T. Ház! Ennél a kérdésnél, amikor a mezőgazdasági egyesületekről beszélünk, kitűnik, hogy ebben az országban igen sok a mezőgazdasági egyesület. A mezőgazdasági egyesületeknek olyan nagy számával állunk szemben, K ami nem kívánatos és ami ne ma magyar mezőgaz1 daság, illetőleg a gazdaközönség egységének megteremtésére, hanem a mezőgazdaság egységének megbontására vezet. Rengeteg ebben az országban a hasonló célú, de különböző utakon haladó mezőgazdasági egyesületek száma. Ezeket a hasonló célú, különböző utakon haladó mezőgazdasági egyesületeket megszüntetni elsőrangií törvényhozási, illetőleg kormányfeladatnak tartom. Számtalan olyan mezőgazdasági egyesületünk van, amelyet egyes emberek hiúsága, érvényesülési vágya, illetőleg üzleti kapcsolatai hoztak létre. Ismerem ez egyesületek nagy részének működését. Természetesen kivétel az a kevésszámú egyesület, amely tényleg megfelelő és hasznos munkát fejt ki, míg a többi egyesületek nagy részének munkássága abban merül ki, hogy úgy a kormányzattól, mint a községektől, magánosoktól, sőt vállalatoktól is fenntartásukhoz különböző segélyeket szerezzenek. Ezeknek az e^vesületeknek fenntartása nem közérdek, ezeket az egyesületeket igenis meg kell szüntetni. Erre nem is kell Külön törvényhozási intézkedés, hiszen a kormánynak nemcsak joga, hanem kötelessége is az egyesületek felett a felügyeleti jogot gyakorolni. Méltóztassanak tehát megszüntetni azokat az egyesületeket, amelyek semmiféle közérdekű munkát nem fejtenek ki, amelyeknek bevételei rejtelmesek, amelyeknek tagjuk úgyszólván nincsen, csak tisztikaruk és az egyes emberek hiúsága vagy érvényesülési vágya hozta létre őket. Az ilyen egyesületekre a mezőgazdaságnak szüksége nincsen, az ilven egyesületek esak az érdekképviseleti gondolatot destruálják és diszkreditálják. A törvényjavaslat a továbbiak során biztosítja a Vitézi Rend képviseletét is a kamarai szervezet minden egyes tagozatában, így például a községi mezőgazdasági bizottságban, a községbeli vitézek őrmestere, a járási mező-', gazdasági bizottságban a járási vitézi hadjfl nagy. a vármegyei mezőgazdasági bizottságba^^ a vármegyei vitézi szók kiküldöttei és a mező gazdasági kamarában szintén a vitézi székeknek azon kiküldöttjei foglalnak helyet, akik az illető mezőgazdasági kamarában fejtenek ki működést. (Méizler Károly: Országgyűlési képviselő nem? Az is jó lenne!) Országgyűlési képviselő tagjai is lehetnek a mezőgazdasági kamarának, ha maguk is mezőgazdasággal foglalkoznak, illetőleg ha földbirtokaik vannak, nem kívánatos azonban, hogy olyan képviselő foglaljon helyet a mezőgazdasági kamarában, illetőleg a mezőgazdasági bizottságban, aki végeredményben semmiféle összefüggésben nincsen a mezőgazdasággal. (Igaz! Ügy van! jobbfelől. Zaj a baloldalon.) A törvény megadja a lehetőséget, hogy olyan kiváló országgyűlési képviselő, vagy más is, aki mezőgazdasággal foglalkozik és ott érdemeket szerzett, mint örökös tiszteletbeli tag, a kamara tagjai sorában helyet foglaljon. (Meizler Károly: Darányi Ignác ügyvéd volt, és azt hiszem, elég jó földmívelésügyi miniszter volt!) Ez kétségtelen, de én nem tudom elképzelni, hogy az ügyvédi kamara valami nagy örömmel fogadná azt a tervet, hogy mi, magyar gazdák is helyet foglaljunk az ügyvédi kamarában. Végeredményében a kamarai élet, az érdekképviseleti szervezet megbontására vezethetne az, ha más foglalkozási ágak az érdekképviseletben befolyást tudnának gyakorolni. (Jurcsek Béla: Az ügyvédi kamarákba mehetnek a gazdák? — Meizler Károly: Az megint más! — Jurcsek Béla: Miért más! *-r Soltész János: Képviselőkről
