Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-194
66 Az országgyűlés képviselőházának 19h jük. Pest vármegyében és a székesfővárosnál is: az elintézés elvi alapján állunk. A t. kormányzat sem akarhatja fenntartani ezt a mai nem is felemás, hanem egészen furcsa rendszert, amely 'ha nem lett volna elég józanság a politikai vezetőkben, már valóságos kis háborúságra vezetett volna. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a jelentéssel kapcsolatosan felhívjam a t. belügyi kormányzat figyelmét egy olyan kérdésre, amelyre már bátor voltam a főváros vezetőségének ^ figyelmét felhívni: jó munka a tisztviselő részéről csak akkor kívánható, ha a tisztviselők nem kapcsoltatnak bele túlságosan, a; politikába. Azok a tisztviselők, akik karrierjüket a városházán és az országbiam politika!] működésük útján akarják megcsinálni, rendszerint kötelességüket nem jól telesítik hivatalukban. Óva intek innen is ebibein a tekintetben 1 . Nem először mondom ezt. A főváros közigazgatási (bizottságában felszólaltam ebben a kérdésben, de minthogy a fővárossal kapcsolatos jelentésről van szó, itt is megemlítem, hogy a fiatal tisztviselő urak a városházán túlságosan sokat foglalkoznak politikával. Ez alatt ne azt méltóztassék érteni, íhogy én a tisztviselőktől el akarnám vitatni azt a jogot, hogy valamelyik politikai irányhoz, vagy pártihoz tartozzanak. En ugyan még azt a jogot is elvitatnám a imindenfcinek szolgálatában álló ós mindenki által fizetett köztisztviselőtől, hogy Ő a polgárság tömegeivel szemben esetleg egy gyűlölködő irányzathoz csatlakozzék, — de teljes lehetetlenség, hogy a székesfővárosban, sajnos, a fiatal tisztviselők egy része, az üzemeknél is, nagymértékben politizál. Legutóbb is volt szerencsénk látni, hogy az egyik felszólalás alkalmával egyszerre megjelentek a főváros ifjú tisztviselői a karzatokon, ellepték a karzatokat. A másik oldalon szintén szóvátettük, hogy plakátokat engedély nélkül vittek ki kiragasztásra a székesfőváros egyik tisztviselőjének szobájából. Ezek mind olyan kérdések, amelyek felett nemcsak gondolkodni kell, hanem amelyekben cselekedni is kell. Mindig az apró dolgokról lesznek a nagy dolgok. Méltóztassék megnézni a jelenlegi romániai helyzetet. Ha ott az első időkben erélyesen léptek volna fel azokkal szemben, akik később az állam közrendjét és biztonságát tették kérdésessé, abban az esetben a helyzet nem jutott volna idáig. Igenis a főváros kistisztviselőinek, — aikik közt, természetes dolog, vannak karrieristák, akik azt hiszik, hogy amit tollal és munkával nem lehet elérni, azt majd el lehet érni szélsőséges politikai állásfoglalással — végre teljes mértékiben tudatára kell jutniok annak, hogy egy tisztviselőnek hivatalában az a feladata, hogy kötelességét teljesítse, dolgozzék, a feleket kiszolgálja azért a pénzért, amelyet kap, nem pedig az, hogy politikával foglalkozzék. (Rupert Rezső: Vissza kell állítani a választási rendszert! Függjenek teljesen az autonómiától!) Nem tudom, hogy politikai szempontból ez jobbat, vagy rosszabbat jelentene-e? A másik kérdés, amelyet bátor vagyok megemlíteni, a főváros és az állam egymáshoz való viszonyának kérdése. Ha Budapest székesfőváros követeléseit az állam kiegyenlíti és a kérdések az állam és a főváros közt tisztáztatnak, abban az esetben remélem, könnyebben fog sikerülni elintézni a pestkörnyéki kérdéseket is. Itt engedjék meg, hogy a t. belügyi kormányzat figyelmébe ajánljam azt a kérdést, ülése 1937 március 4-én, csütörtökön. amely ma nem annyira Budapest perifériáit, mint inkább a kornyéket érdekli: a parcellázások kérdését. A múltkor itt a képviselőházban bátor voltam felszólalni és felhívtam a Ház figyelmét arra, hogy lelketlen spekulánsok embereket arra csábítanak, hogy telkeket vegyenek, amely telkiekhez természetszerűen hozzátartoznék a megfelelő út, a víz megfelelő levezetése a közművek és a világítás. Ezeken a területeken sem út, sem víz, sem világítás nincsen. Most, amikor esőzések vannak, még roszszabb a helyzet. Tegnap délután volt nálam Pestszentlőrincről egy küldöttség. Pestszentlőrincen 1927-ben parcelláztak, — nem a Szemere-telepről van szó, nem akarom, hogy félreértések keletkezzenek — s itt ilyenkor nyakig vannak a házakban a vízben és nem tudnak megfelelő életet folytatni. A bútorok valósággal árvíznek vannak kitéve. Budapest székesfőváros és a környék kérdései nemcsak azért érdekelnek 'bennünket, mert mind a főváros, mind pedig a vele szervesen összefüggő környék teljesen a szívünkhöz nőtt, hanem azért is, mert — valljuk meg őszintén — véigeredmónyiben, aki idegen ide jön ebbe az országba, az ilegelsősorban iaz ország fővárosába jön, mivel a főváros ennek az országnak a kirakata. Aki itt a fővárosiban gyönyörűséget és szépet talál, az szépet és jót fog mondani kint az egész országról is. Ez ránk nézve nemcsak a propaganda szempontjáhól jelentő, hanem janyagi szempontból is. Méltóztassanak megnézni: vannak Európában országok, amelyeknek valutáris viszonyai azért kitűnőek, 'mert idegenforgalom útján kerül hozzájuk az idegen valuta. Méltóztassanak még azt is tekintetbe venni, hogy egy város és egy ország számára a legbiztosabb és a legolcsóbb valutaszerzési mód az idegenforgalom, mert ezért isemnii ellenértéket sem kell adni, (Bródy ErnŐ: Aat hozzák! Az itt marad!) az a pénz teljes mértékben ittmarad az elfogyasztott áruért, lakásért, élelemért és mulatságért. (Bródy Ernő: Szájharmonikáért nem 'kell húzat adni!) Az idegenforgalom emelése tehát magyarul azt jelenti, hogy a székesfővárosi minél szebbé, miinél gyönyörűbbé tótele országos 'érdek. (Bródy Ernő: Ügy van!) A legnagyohlb érdeke ennek az országnak, hogy a fővárosért neosak a főváros polgárai, hanem az egész ország mlinden egyes polgára is rajongjon és hogy érte mindenki hajlandó legyen áldozni. Ezzel a jelentéssel kapcsolatban azt kell kiérnem, hogy kiét kérdést méltóztassanak végre likvidálni. Az egyik kérdés Budapest székesfővárosnak a vidékkel való szemlbeállítottsága. (Bródy Ernő: El keli tüntetni!) Ennek a világon 1 semmi értelme sines v (Bródy Ernő: Ügy van!) Budapestről mlint vízfejű fővárosról <beszélnek még mindig egyes helyelken és még mindig úgy 'beszélnek róla, mintha idegen 'test, corpus separatum lenne az ország testében. (Malasits Géza: A huták nem halnak; ki soha!) Sajnos, hogy inkább az okosakra jár állandóan a vész! A másik klérdés, amelyet likvidálni kell, Budapest székesfővárosnafc és környékének egymással való szemheállítottsága kérdése. Ha gondolkozom magamlban, hogy tulajdonképpen mi az oka annak, hogy ezt a kérdést nem oldották meg, — és 'gondolkoztam ezen^ hosszú éveken keresztül és mindig ennek a kérdésnek a napirendre tűzése mellett .Voltam — sohasem tudtam magamnak erre a kérdésre semmtüyen formában választ adni. Azért nem tudtam*
