Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-194

Az országgyűlés képviselőházának 19k. Ott voltak ilyen kellákok!) Arra is hivatkozott i Éber Antal képviselő úr, hogy a kisipart és a kiskereskedelmet sérelem érte. Hát éppen a kisipar és a kiskereskedelem megvédése érdekében kellett bizonyos védővámokat behozni, mert sokbal olcsóbban termelnek az iparosok a vidéken, — ez Kispestre és Újpestre is vonatkozik — mint ahogy tudnak termelni itt, mert kisebbek a munkabérek. (Dinnyés Lajos közbeszól.) Talán megvárom, miig a képviselő úr befejezi, mert így nem tudom folytatni. (Derültség.) Ha a budapesti kisiparos és kiskereskedő kénytelen ezzel a konkurrenoiával is számolni,, akkor a budapesti ipar teljesen tönkremegy. Természetesen az országnak sem lehet érdeke, hogy az iparosok és kereskedők Budapesten tönkremenjenek. Ezekkel a vámokkal tehát nagyon csínján 'kell,ibánni ós nem lehet azt mondani, hogy a főváros állam az államban. A főváros nem ajkar államot teremteni az államban, a főváros beleilleszkedik az állam rendjébe, mert bele is kell illeszkednie, tudja azonban a maga kötelességét, tudja, hogy ifenn kell tartania iparát és kereskedelmét, mert ennek köszönheti a főváros világvárosi jellegét. (Müller Antal: Igaz! Igaz!) Ezt nem lehet semmiképpen sem elvitatni- Ha tehát a maga iparosait és kereskedőit védi, akikor csak a kötelességét teljesíti. Éber Antal igen t. képviselőtársam arra is hivatkozott, hogy például Olaszországban nincsenek ilyen vámok. Elismerem. Ha mi is 41 milliós nemzet leszünk és nekünk is olyan jól fog menni, akkor talán a főváros is nélkülözni tudja ezt a 6*3 milliót. (Müller Antal: Az állam is építse le, meg a többi városok is! — Dinnyés Lajos: Mindenki! — Zaj.) Arra is hivatkozott Éber Antal t, képviselőtársam, hogy tranzitáruk után is vámot szedünk. Tévedés. Mi az után nem szedünk vámot, amit csak átvisznek a fővároson. (Éber Antaí: Nem térítik vissza!) De visszatérítjük, csak akkor nem térítjük viszsza, ha az illető kirakja a szállított árut és úgy akarja átvinni a főváros területén és így nem lehet ellenőrizni, hogy vájjon azt viszi-e ki tovább. (Éber Antal: Nagy tévedés! Nem térítik vissza!) , Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Usetty Béla: Mélyen t. Ház! Sajnálom, hogy nem tudok a Községi Élelmiszerüzem kérdésével foglalkozni. (Dinnyés Lajos: Meghosszabbítjuk a beszédidőt! — Felkiáltások: Nem lehet! — Dinnyés Lajos: Eossz a házszabály!) Helyeslem azt az álláspontot, amelyet Éber Antal képviselő úr ebben a kérdésben vallott. Éber igen t. képviselőtársam fenntartotta álláspontját,, én is fenntartom a múltban elfoglalt álláspontomat. Én sem vagyok nagy híve annak, hogy a Községi Élelmiszerüzem terjeszkedjék, növekedjék, mert ezzel a kisiparnak nagy károkat okoz. A jelentést egyébként tudomásul veszem. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik Bródy Ernő képviselő úri Bródy Ernő: T. Képviselőház! Már a bizottságban is kijelentettem és itt csak mégis'; métlem, hogy a belügyi államtitkár urat, aki ennél a vitánál a belügyi tárcát képviseli, nem tudom felelőssé tenni mindazokért, amik történtek, mert sem személy szerint, sem tárca szerint sem ő, sem a belügyminiszter úr azokban semmiféle minőségben nem vett részt. Mindazok, akik résztvettek — mint már a bizottságban is kijelentettem — a mulandóságnak szomorú képét varázsolják elénk, mert mindazok, akik kezdeményezték és végrehajülése 1937 március 4-én, csütörtökön. 55 tották, részint fizikailag, részint aktíve a politikai élet .színpadáról lekerültek. (Petrovácz Gyula: Sorstragédia!) Ez intő jel lehet mindenkinek, hogy a politikai életben való munka mennyire változó, mennyire mulandó minden dicsőség, milyen hamar elmúlik. íme három év 1934—1937-ig és az összes szereplők, akik ebben az ügyben résztvettek, miniszterelnök, miniszterek, nincsenek, a politikai életben nem szerepelnek. Ezt előre kellett bocsátanom, mért az ellenzékiség nem akadályozhat meg engem abban, hogy tárgyilagos legyek. Nem mondhatok mást, sajnálom az államtitkár urat, aki ezt az ügyet képviseli, fogadja részvétemet, (Derültség.) Én őt felelőssé tenni nem tudom, viszont nem hallgathatom el véleményemet a dologról és el kell mondanom, hogy a jelentés alapjául szolgáló törvény a felesleges, meddő, céltalan, a polgári önérzetet sértő, a főváros autonómiájába belegázoló törvényhozási kirándulások iskolapéldája. (Derültség. — Kelemen Kornél: Jól megmondta!) Igyekeztem megállapítani! (Petrovácz Gyula: El kell törölni!) Már el van törölve, már meghalt! Nyugodjék békében, ez a sírfelirata, végeztünk vele. (Petrovácz Gyula: Csak a 27. § halt meg!) El kell mondanom még azt is, hogy annak idején, amikor az a törvényjavaslat született, még sokkal rosszabb volt, mert akkor teljesen fel akarta függeszteni az autonómiát. (Éber Antal: Mielőtt született!) Már úgy született, de azután később megállították ebben az útjában, éppen azt akartam elmondani. Ebben a törvényben teljesen fel akarták függeszteni a főváros autonómiáját és a polgármester személyében egy diktátort akartak odaállítani. Az autonómia azonban összefogott, az autonómia legkülönbözőbb pártjai alkotmányvédő blokkot alakítottak és megakadályozták ezt a kísérletet. (Meizler Károly: Rég volt!) Nem régen volt! Bocsánatot kérek, ez most volt, ezelőtt három évvel. (Meizler Károly: Az rég volt!) Az lehetséges. Mondom, napjainkban volt, egy pár évvel ezelőtt történt és az autonómia erejét mutatta. Az autonómia erejéről akarok én is beszélni, mert az autonómia Magyarországon legelsősorban nemzeti tradíció. A magyar önkormányzat, a magyar vármegyei szerkezet mindig a nemzeti, önérzetet és a nemzeti önállóságot jelentette, Magyarország kritikus időkiben vármegyei szerkezete révéin tudta megőrizni önállóságát és ugyanez a vármegyei szerkezet éppen a legkritikusabb időkben, az 1840-es években

t adta a legnagyobb (magyarokat. (Rajniss Ferenc: Bródy és a vármegye, szép regényt lehetne írni erről!) Nem hallom! Kérem, tessék hangosaiblban felháborodni! (Rajniss Ferenc: Bródy és a vármegye! Szép regényt lehetne írni erről!) írtak! Eötvös József írt regényt a falu jegyzőjéről és mások is írtak regényeket. Én azonban most egy jelentést tárgyalok, amely nagy próza és t.. képviselőtársául mem fog engem átvinni a szépirodaloim terére. (Derültség.) Visziont nem fogja képviselőtársam, megakasztani az én hódolato

1niat és elismerésemet a régi Nagy-Magyarország iránt és a történelmi osztály iránt, az iránt a történelmi osztály iránt, amely a 40-es években a jövőbe látva odadobta a maiga előjogait és behozta a népet az alikotmjány'bia. Ez a történelmi osztály és ennek nagyjai, a Széchenyiek, Kossiuthok, Eötvösök és Deáikok mindig előttünk tündökölnek és Ők mind a vármegyénél kezdték pálya futásukat. (Zaj. — Dinynyés Lajos: Halljuk! a szónokot — Fdnök csenget.) , .,",,.