Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-194
Az országgyűlés képviselőházának 194. megújítására és 750.000 pengőt a budapestvidéki villamosvasútba. Ez 42'5 millió pengő volt, amit a Bszkrt.-nak a maga bevételeiből teljesítenie kellett. De figyelembe kell venni azt is, hogy ez alatt az idő alatt, 1923-tól 1934-ig a Bszkrt. 80 millió pengőt fizetett a városnak közlekedési adó, rendes területhasználati szerződés és rendkívüli területhasználati szerződés díja fejébenEbből 11 millió pengő volt a rendkívüli területhasználati szerződés díja akkor,, amikor szerződése szerint nem volt erre kötelezhető, mert a szerződése azt mondotta, íhogy ha a Bszkrt. viszonyai lényegesen, megjavulnak, csak akkor tartozik rendkívüli területhasználati díjai fizetni, ez pedig nem 'következett be, tehát ez a 11 millió pengő, amelyet a főváros kivont a Bszikrt.-iból, olyan nagy megterhelés volt a Bszkrt.-ra, amellyel az nem tudott megküzdeni. Ha most a főváros 500.000 pengőt ad vissza öt éven keresztül, — összesen tehát 2*5 millió pengőt — akkor még csak nagyon kis részben adja vissza azt az összeget, amelyet a Bszkrt.-tól elvett. Kétségtelen azonban, hogy a Bszkrt.-nál bizonyos újítások, 'beruházások nem történhettek meg éppen azért, mert ilyen nagy összegeket vont el tőle a főváros. Hogy ez helyes vagy jó volt-e, azzal én ma nem vitázom, de hogy a fővárosnak azokban az időkiben, szüksége volt arra, hogy a Bszkrt.-ot nagyobb mértékben vegye igénybe, azt mutatja az is, hogy amikor azután már nem tudta a Bszkrt.-tól ezeket a nagyobb összegeket igénybe venni, akkor egyszerre jelentkezett a deficit, mert 1934-ben már hétmilliós deficittel kellett számolni. Én nem akarom alátámasztani azt a felfogást, hogy a főváros emiatt szanálásra szorult, mert a maga erejéből is helyre tudta volna hozni ezeket a hiányokat; kétségtelen azonban, hogy akkor már hétmillió pengős deficitje volt a fővárosnak és ez akkor jelentkezett, amikor az egyes üzemektől már nem tudta igénybevenni ezeket a nagyobb őszszegeket. Hogy a Bszkrt. további, helyzete hogyan alakult, azt meg méltóztatnak látni, ha méltóztatnak megengedni, hogy felolvassam, mi volt a Bszkrt. és az autóbuszüzem bevétele ly^ö-töl kezdve, hogyan emelkedett és hogyan esett ez a bevétel. 1925. évben a közlekedési részvénytársaság 'bevétele — el fogom hagyni a százezreket és csak a milliókról fogok beszélni — 54 millió pengőt tett ki. 1926-ban 56 millió, 1927-ben, 60 millió, 1928-ban 64 millió, 1929-ben 64 millió, —-ekkor volt a legmagasabb — 1930ban 61 millió ... Kérem beszédidőmnek negyedórával vaJó meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a képviselő úr beszédidejének negyedórával való meghosszabbításúhoz hozzájárulni 1 ? (Igen!) A Ház a meghoszszabbítást megadja. Méltóztassék folytatni. Usetty Béla: 1931-ben 56 millió, 1932-ben 49 millió, 1933-ban 45 millió, 1934-ben 47 millió, 1935-ben 48 millió és 1936-ban 49 millió volt a Bszkrt. bevétele. Ugyanekkor az autóbuszüzem bevétele *~ csak 1928-tól kezdve mondom — a következőkéoüen alakult: 1928-ban 2,348.000, 1929-ben 3,796.000, 1930-ban 6,601.000, 1931-ben 6,403.000, 1932-ben 6,387.000, 1933-foan 6,188.000, 1934-ben 6,iud.OOO, 1935-ben 6,397.000 és 1936-ban 6,771.000 pengő voit az autóbuszüzem bevétele. A Helyiérdekű Vasútnál 1928-ban 9 millió, 1929-ben 9 millió, lS>30-ban 8 millió, 1931-ben 8 millió, 1932-ben 7 millió, 1933-ban 6 millió, 1934ben 6 millió, 1935-ben 6 millió, 1936-ban pedijg ülése 1937 március 4.-én, csütörtökön. 53 6,676.000 pengő volt. Méltóztatik tehát látni, hogy a gazdasági viszonyok változása folytán hogyan esett vissza ezeknek a vállalatoknak bevétele. A vállalatok kiadásai azonban nem estek enoyira vissza, sőt meglehetősen nagymértékben emelkedtek, mert hiszen ezeknek a vasúti vállalatoknak összes berendezései romlanak, teliat beruházásokra nagyobb összegeket kellett volna fordítani. Hogy csak egyet említsek: a Bszkrt.-nál az elmúlt esztendőben erre a célra mindössze 93.000 pengőt lehetett felvenni. SzuKség volt tehát arra, hogy most már megállapítsa ez a vállalat: mik azok az összegek, amelyeket neki újításokra, beruházásokra kell felvennie, mit kell a nyugdíjtartalék rekonstruálására felvennie, mert hiszen akkor, amikor ezeket a nagy beruházásokat teljesítette, nem tudta mindezt a maga bevételeiből fedezni, kölcsönöket kellett felvennie, természetes tehát, hogy elsősorban azokat a tartalékokat vette igénybe, amelyek a nyugdíjtartalék felújításánál és a beruházási tartaléknál rendelkezésre állottak. Ezt .minden más vállalat is ugyanígy csinálta volna, mert hiszen ez volt a legkönnyebb. Arra gondolhatott a vállalat^ hogy nincs baj, mert ezek az összegek be vannak fektetve a vállalatba és biztosítékot nyújtanak azok számára, akiknek ehhez, a tartalékalaphoz valamilyen közük volt vagy akiknek valami jogosultságuk van azzal szemben. Mégis keltett azonban, hogy a Bszkrt. nagyobb beruházásokról gondoskodjék, amelyeket azután már ennek a rendeletnek kapcsán, amelyet e tervezettel együtt adtak ki, maga a Bszkrt. végzett el. Csak a végösszegeket fogom mondani., így a Bszkrt. körülbelül 16,230.000 pengősi újítást kell, hogy elvégezzen öt év alatt és a beruházások 8,825.000 pengőt fognak kifenni. Arról: most nem beszélek, hogy azután még imilyen beruházásokra van szükség. Ezek a szükségletek tehát mind azt az egyenes követelményt írták elő a Bszkrt. számára, hogy őuiaga vizsgálja felül egész költségvetését, nézze 'meg a tarifabevételeket is, hogy nem kell-e azokon változtatni. Azért volt helyes, hogy a szanálás kapcsán ezekkel a kérdéseikkel lis foglalkozott maga a minisztérium, mert hiszen ezt maga a minisztérium adta ki. Hogy azután talán egyik vagy másik részében nem egészen felel meg a mostani igényeknek és követelményeknek, az más kérdés, azt lehet pótolni. En azt hiszem, hogy az autonómiának első kötelessége is lesz, hogy ezt az ügyet revízió alá vegye és megtalálja a megfelelő megoldást. Petrovácz igen t. képviselőtársam már hivatkozott arra, hogy a kisszakasznál talán valami kis kiegészítésre lenne szükség. En is azt hiszem, hogy tényleg itt kell megfogni a dolgot, mert hiszen, hogy ehhez a kérdéshez, hozzá mer nyúlni maga az autonómia, hogy ezt az e.lpaccolt dolgot — ahogy ő mondta — rendbehozza, niert ha egyszerűen akarnák elintézni, talán azt kellene tenni, hogy a kisszakaszt megszüntetik és távolsági tarifát hozni be. En azonban azt hiszem, hogy ona nem fogadná ezt szívesen a közönség, sőt igen nagy ellenszenvvel venné. Az igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy az igazgatók utazzanak azzal. En megnyugtatom a képviselőtársamat, hogy utazunk is, — ne méltóztassék rossz néven venni — nem méltóztatott itt jó helyre adresszálni ezt a felhívást, mert én mindig villamoson utazom. (Bródy Ernő: Pedig ő az, elnök! — Petrovácz Gyula közbeszól. — Bródy Ernő.: Tessék
