Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának 2 nincs napirenden, úgy hogy nekem nem áll módomban véleményt mondani arról, hogy az az egy esztendő óta folyó, borzalmasan véres harc, amely Spanyolországban folyik, tulajdonképpen kinek a lelkén szárad. (Felkiáltásuk jobbfelől: A bolsevikieknek! Az izgatóknak!) Arról sem tudok ebben a^ pillanatban véleményt mondani, hogy voltaképpen ennek a 'háborúnak melyik frontján harcol a spanyol nép többsége az ő szabadságáért. Elnök: Kérem az^ interpelláló képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. Buchinger Manó: A tárgynál vagyok, azt akarom megindokolni. — Nem tudok tehát véleményt nyilvánítani arról,^ hogy hol harcolnak

1 .szabadságért, jogokért és hol szűk osztályuralmi érdekekért. Annak, hogy én ezt a kérdést itt mégis szóvá teszem, az a kijelentés az oka, amely ennek az úrnak részéről elhangzott, mégpedig elhangzott itt Magyarországon. Ez a nyilatkozat mindenekelőtt illetéktelen s meglehetősen durva és tapintatlan bírálat a magyar politikai tényezők tevékenységéről is,, ezen túlmenően azonban indirekté provokáló és sértő a magyar szociáldemokrata munkásságra is, (Zajos ellenmondátfok a jobboldalon és a középen.) mert hiszen egy másik államban lévő párthiveinket sérti. (Nagy zaj jobbfelől.) Mélyen t. Ház! Ezzel a kijelentéssel kapcsolatban legyen szabad mindenekelőtt arra hivatkoznom, hogy ez az úr, aki a magyar kormány ténykedéseit illetéktelen bírálattal illeti, azonkívül pedig, mint mondottam a magyar munkásság pártját is sérti, voltaképpen igen kevéssé ismeri az aktuális spanyolmagyar történelmi vonatkozásokat is. Ennek bizonyítására legyen szabad egyetlen példát felhoznom. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt fekszik előttem Kossuth Lajos egyik levele. (Egy hang a jobboldalon: Nem egészen aktuális dolog!) Ez Kossuth iratainak hetedik kötetéből való. a 426. oldaltól a 438. oldalig találjuk meg. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ennek a levélnek tárgya mélyen t. Ház a következő. Tudvalevően 1862-ben ugyancsak polgárháború, mindenesetre forradalmi átalakulás ment végbe. Ennek a háborúskodásnak folyamán egy demokratikus kormányzat alakult. Ennek akkor demokratikus komité volt az elnevezése. Ennek a komitének egyik tagjához,, D'Orense grófhoz intézte ezt a levelet. Konstatálható, mint mondottam, iratai hetedik kötetéből. Ebből a levélből legyen szabad nekem egynéhány sort felolvasnom annak kijelentése mellett, hogy nagyon-nagyon enyhítem és a Kossuth által Írottakat is csak szordinóval adom elő. Azt mondja Kossuth Lajos ebben a levelében ehhez a grófhoz (olvassa): »Padilla halála óta, aki első volt a szabadság vértanúinak hosszú sorában, mely a spanyol monarchia emlékét terheli, a politikai kényuralom hosszú századai a nemzet legnemesebb Ösztöneit a nemzet erkölcsi elaljasodásának s anyagi romlásának eszközeivel hamisították. Szóval az átoknak minden nemei századokon át dühöngtek az Ön hazája felett,, hogy a spanyol nemzet léleknagyságát eltörpítsék s termékeny géniuszát elfojtsák ... A Gondviselés, mely a történelemben nyilatkozik, Spanyolországot látszik felhívni, hogy emelje fel az első oszlopot a szabadság azon boltozatához, amely alatt a mi vén Európánk nemzetei önmaguknak visszaadva ki fogják békében pihenni hosszú szolgaságuk kínjait... Üdv hát,, háromszoros üdv az európai szabadság hajnalaiéi, ülése 1937. május 5-én, szerdán. 6Ó9 nak a Manzanares partjain! Éljen az egyesült spanyol státusok köztársasága.« (Zaj jobbfelől. — Vitéz Árpád: Egy kis különbség van.) En ezt a citátumot azért adtam elő, mert ezzel is bizonyítani akartam azt, hogy ez az Arcos' nevű úr nem ismeri annak az országnak történetét sem, amely őt akkreditálta,, de ennél nagyobb bajnak látszik, hogy, úgy. látszik, nem ismeri, saját hazáját sem, legfeljebb annak kormányát szidalmazza. Hogy mi a tény arról sokat beszélni egyáltalában nem akarok, de megállapítok egy dolgot. Maga Caballero a spanyol szakszervezetek főtitkári állásából került kormányra. Meg akarom állapítani, írásbeli dokumentumokkal, hivatalos okiratokkal tudom bizonyítani, hogy Caballero társainak követelései kormányrajutások előtt 24 órával is, de meg azóta is kihangsúly ozo^tauL a legközismertebb szociálpolitikai munkaskövetélésekből állottak. Meg akarom állapítani ezek szerint, hogy a bolsevizmus csak ráfogás... Elnök: Méltóztassék a tárgynál maradni. Buchinger Manó:... amely csak azoknak befeketítését célozza, akik úgy vélik, hogy megtámadott szabadságuk érdekében kénytelenek harcolni és harcolnak — ezt ellenfél és barát egyaránt megállapíthatta — egy esztendő óta hősiesen. Meg akarom állapítani, hogy vagy 50 európai állam a Népszövetség keretében működésüket elismeri, a Caballerokormányt elismeri, sőt elismeri még a magyar kormány is. (Propper Sándor: Ez faktum!) Nyilván annak a ténynek,, hogy az elismert kormány, hogy a Népszövetség keretében működik, nyilván ennek tulajdonítható, hogy Angliában, Amerikában,, egy egész csomó európai országban a polgári pártokhoz tartozó egyének épúgy, mint munkások segítőakciókat intéznek, amelyekkel élelmiszerekről, gyermekek ellátásáról óhajtanak gondoskodni. (Zaj.) T. Ház! Ez a valódi tényállás,; (Folytonos zaj.) minden elfogulatlan ember így tudja... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Buchinger Manó: ...minden újságolvasó ember így tudja, (Zaj a középen. — Reisinger Ferenc: Ezt bömbölóssel nem lehet elintézni!) így emlékszik a dolgokra mindenki. Mindenki emlékszik arra, hogy 1936 július 18-án (Kajniss Ferenc: Ha a Népszövetség is akceptálta, akkor éljen Franco! — Reisinger Ferenc: Ez nem német márka! — Br. Berg Miksa: Éppen azért!) demokratikus kormány működött és másnap vette át ez a kormány a kormányzást és az uralmat. Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék a tárgynál maradni. A képviselő úr egy idegen állampolgár beavatkozását kifogásolja a magyar belügyekbe és önmaga méltóztatik a spanyol belügyeket is tárgyalni., (Vitéz Árpád: A kommunista beszédből elég. — Propper Sándor: Vájjon az urak mit vacsoráztak? — Zaj. — Taps és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Éljen az elnök) Buchinger Manó: Be is fejezem. Meg kell állapítanom, hogy egy polgári származású elnök máig sem tagadta meg elismerését tőlük, úgyhogy tény az, hogy ez legális kormány, (Br. Berg Miksa: Miért avatkozunk be ezekbe*?) amelyet idegenből, Marokkóból kiindulva támadtak meg. Ezeket akartam megállapítani. Végezetül mi a magunk részéről ennek az Arcos nevű úrnak ráfogásait visszautasítjuk, J