Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának % egyik legfontosabb kincséről, az egészségéről van szó. Nem közöm'bös az, hogy az a társadalmi réteg, amelynek hivatása a magyar nép egészségügyét szolgálni, milyen szociális helyzetben, milyen lelki állapotban van, olyan helyzetben van-e, hogy hivatásának lelkiismeretesen eleget tud tenni és így megfelelő módon tudja-e szolgálni a nép egészségügyét. T. Ház! A gyógyszerészet ügyét az 1876, évi XIV. te, a közegészségügyről szóló törvény rendezte, illetve ennek a törvénynek egyik fejezetét alkotja a gyógyszerészet ügye. Ez a törvény a gyógyszertári jog adományozását a belügyminiszter hatáskörébe utalta, illetőleg a belügyminiszter diszkrecionális jogává tette azt, hogy kinek adományoz gyógyszertárt és hogy hány gyógyszertárt engedélyez az országban. Kz említett törvényi rendelkezésnek egyik célja az volt, hogy a gyógyszerészek anyagi bázisát, exisztenoiáját biztosítsa. A mindenkori belügyminiszterek ezért a gyógyszertári jogok engedélyezését úgy gyakorolták, hogy nem adtak korlátlan számban gyógyszertárengedélyt, hanem csakis olyan számban, hogy az új engedélyezések a meglévő gyógyszertárak anyagi bázisát és a már jogosítványt élvező gyógyszerészek exiisztenciáját ne veszélyeztessék. A mindenkori 'belügyminiszterek tehát azért adtak csak korlátozott számban gyógyszertárengedélyeket, hogy a gyógyszerészi pálya ne legyen egészen szabad pálya és ezáltal egyrészt megvédték a gyógyszerészek exisztenoiáját a szaibad versennyel szemben, másrészt pedig az által, hogy a gyógyszerek árát a kormány szabályozta; mégpedig olyan módon, hogy gyógyszerészek megélhetését biztosítsa, biztosították is az engedéllyel bíró gyógyszerészek exiszteneiáját is. Nem gondoskodott ellenben az 1876. évi törvény megfelelő módon az okleveles, de engedéllyel nem bíró gyógyszerészalkalmazottakról. A törvényben mindössze egy mondat van, amely a gyógyszerészalkalmazottakra vonatkozik, a törvénynek ez a rendelkezése pedig a gyógyszerészalkalmazottak jogviszonyait teljesen a magán jogi egyezkedés körébe utalja, s azoknak a kérdéseiknek rendezését, hogy például milyenek legyenek a gyógyszerészeti alkalmazottak szolgálati viszonyai, milyen fizetést kapnak, mennyi szabadidőt élvezhetnek, s egyéb kérdések rendezését tisztán a munkaadó és alkalmazott közötti szabad egyezkedés terére utalja. Egy hatvanéves mulasztás pótlását sürgetem tehát tulajdonképpen a t. kormánytól, amikor ezt a kérdést a Ház elé hozom. Hogy a gyógyszerészalkalmazottak milyen szociális helyzetben vannak, arra leginkább jellemző az a körülmény, hogy a gyógyszerészalkalmazottaknak mindössze 28%-a nős és 100 gyógyszerészalkalmazottra mindössze 29 gyermek jut. Pedig tudjuk azt, hogy minden gyógyszerészalkalmazott, minden okleveles gyógyszerész, akinek gyógyszertárjogosítványa, illetőleg engedélye nincsen, már abban az életkorban van. hogy családot alapíthatna. Ezzel szemben, amint mondottam, a gyógyszerészalkalmazottaknak csak 28%-a nős azért, mert fizetési és megélhetési viszonyai nem engedik meg és nem teszik lehetővé a családalapítást. Amikor naprólnapra hangoztatjuk a családvédelmet a képviselőházban és a Házon kívül is, akkor az általam szóvátett kérdés rendezése már családvédelmi okokból is fontos. T. Ház! Hogy milyen a győgyszerészalkal98. ülése 1937. május 5-én, szerdán. 607 I mazottak szociális helyzete, azt azzal is megj világíthatom, ha utalok a gyógy szer észalkalma- zottak fizetési viszonyaira. A gyógyszerészI alkalmazottaknak egy jórésze — pedig ezek egyetemet végzett, diplomás emberek — havi 100 pengőnél alacsonyabb fizetést kap. (Tauffer Gábor: Nagyon téves adat! Nagyon szomorú volna, ha így lenne! A statisztika is téves!) A vidéki gyógyszerészalkalmazottak közül mintegy 50% 140 pengőnél kevesebb fizetést kap, a budapesti okleveles gyógyszerészalkalmazottaknak pedig kb. 50%-a 160 pengőnél kevesebb fizetést kap. (Tauffer Gábor: Ne méltóztassék elhinni ezeket az adatokat!) Én ezeket az adatokat a gyógyszerészalkalmazottak egyesületétől kaptam. (Felkiáltások jobbfelől: Mi is megkaptuk!) Lehet, hogy Tauffer Gábor t. képviselőtársam, aki a gyógyszerészek egyesületének az elnöke, talán máskép van értesülve, de én a gyógyszerészalkalmazottak egyesületétől kaptam ezeket a statisztikai adatokat. (Rajniss Ferenc: A mezőgazdasági napszámosnak rosszabb helyzete van!) Hogy az alkalmazottak fizetése mindenütt alkalmas-e az önálló exisztencia biztosítására, talán megvilágítja az a körülmény is, amire előbb már utaltam, hogy a gyógyszerészalkalmazottaknak 28%-a nős (Tauffer Gábor: Ez is téves statisztika!) és 100 alkalmazottra 29 gyermek esik. (Tauffer Gábor: Bele van számítva a húszéves is!) Húszéves okleveles gyógyszerész nincs. Nem akarok szemrehányást tenni a munkaadóknak, de úgy látszik, az ő érdekeiket akarja védeni Tauffer Gábor t. képviselőtársam. (Tauffer Gábor: Csak az igazságot!) A munkaadókban is megvan a készség arra, hogy ezt a kérdést megfelelő módon rendezzék. Ezidőszerint — mint mondottam — a helyzet az, hogy a gyógyszerészalkalmazottak fizetésének kérdésé, szolgálati viszonyainak rendezése tisztán magánjogi útra, a magánegyezkedés körébe tartozik. Tény az, hogy a gyógyszerészalkalmazottak és a munkaadók közös megegyezésre jutottak abban a kérdésben, hogy miként lehetne a gyógyszerészalkalmazottak szociális helyzetének problémáját megfelelő módon rendezni. A megelőző kormány, — úgy tudom, Johan Béla államtitkár úr kezdeményezésére, aki tényleg kiváló és elsőrendű szakember — a közegészségügy rendezését olyan módon tervezte, hogy hat törvénytervezetet kívánt a képviselőház elé terjeszteni. Ezek egyik része iett volna a gyógyszerészetről szóló törvényjavaslat, amely el is készült és ki is adatott véleményezés végett úgy a gyógyszerészöknek, tehát a munkaadóknak, mint a gyógyszerészalkalmazottaknak. A törvény javas] álnak azt a részét, amely a gyógyszerészalkalmazottak helyzetével foglalkozik, közösen megvitatták és a megoldási módokra nézve közös megegyezésre is jutottak. Nagy örömet keltett a gyógyszerészalkalmazottak körében az a hír, hogy a gyógyszerészetről szóló törvényjavaslat" rövidesen a képviselőház elé kerül. Ügy tudom, a minisztertanács is foglalkozott már ezzel a törvényjavaslattal, azonban — amint értesülve vagyunk - a minisztertanács levette ezt a tervezetet a napirendről, egyes hírek szerint amiatt, mert voltak a törvényjavaslatnak bizonyos zavaros vagy pedig többfólekép értelmezhető rendelkezései. De ha még úgy is lenne, hogy a törvényjavaslat a maga egészében talán nem alkalmas még arra, hogy a Ház elé kerüljön, fontos lenne, hogy a belügyminiszter úr leg-