Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-208
Az országgyűlés képviselőházának 208. ülése 1937. május 5rén, szerdán. 6Ó£> Mármost ha tovább kérdeztem az illetőket... (Br. Berg Miksa: Gyerünk új történelmet tanulni! — Mozgás a jobboldalon.) Én most azt kérdezem: mi járatja le jobban a parlamentarizmust, (Br. Berg Miksa: Ez járatja le!) a t. népfront-e, vagy pedig a magyar nemzeti szocialistapárt f (Br. Berg Miksa: Ez járatja le, Vagy talán a kisgazdapárt 1 ?) Az is. (Élénk derültség a jobboldalon. — Br. Berg Miksa Az isi Jó! — Gr. Apponyi György: Vigyázzon a Nep., mindjárt megkapja ő is. — Élénk derültség.) De menjünk tovább. (Derültség. — Br. Berg Miksa: Gyerünk tovább a történelemhamisítással,) Eltelik a negyedóra; ez kijátszása annak az alkotmányos jognak, amely megilletne. (Br. Berg Miksa: Megadjuk a hosszabbítást.) De az nem öntől függ! (Br. Berg Miksa: Megadja a többség is! Garantálom! — Fábián Béla: Majd én kieszközlöm a többségnél! — Derültség.) Ha tovább kérdeztem az illetőket, akkor rendszerint gazdasági vonatkozású ügyekkel jöttek és azt mondották, hogy azért kell hálával és elismeréssel lennünk, mert a németek átveszik mezőgazdasági terményeinket. Ez kétségtelenül igaz, de ez, elsősorban a bugyelláris szempontjából fontos. Amikor még tovább faggattam őket, • akkor rendszerint sokáig gondolkoztak és végül rájöttek arra, hogy a német nemzeti szocializmus uralomrajutása mentette meg KözópEuirópát, tehát Magyarországot is a bolsevizmus veszélyétől. (Egy hang a baloldalon: Lett volna bolsevizmus 1 ? — Mozgás.) Itt már közelebb jutottunk a probléma megoldásához, és ezért kétségtelenül elismeréssel tartozunk; de nemcsak mi tartozunk ezért elismeréssel, hanem éppúgy tartoznak a franciák, a belgák, a hollandok és a svájciak is. (Gr. Apponyi György: Nálunk bolsevizmus lett volna, ha nem jön Hitler? Ezt még nem hallottam! — Mozgás a jobboldalon.) Ha mármost végre-valahára el akarunk jutni a kérdés megoldásához, akkor elő kell vennünk a versaillesi békeszerződést és ha a versaillesi békeszerződés határozmányait pontosan elolvassuk, akkor rájövünk arra, hogy abban a versaillesi békeszerződésben tulajdonképpen kaput nyitottak egy támadásira, amely lehetővé tette azt, hogy bármely alkalmas pillanatban egy ellenséges haderő úgyszólván akadály nélkül bevonulhasson Németországba és egészen Berlin kapujáig mehessen előre, a nélkül, hogy; azt a németek hathatósan meg tudták volna akadályozni. (Gr. Apponyi György: Ez nem a mi bajunk!) T. Ház! Amikor Hitler egy bátor és férfias elhatározással bevonult a Rajna-vidékre és becsapta ezt a kaput, (Gr. Apponyi György: Igaza volt!) akkor mentette meg a német jövőt és a német jövővel együtt a magyar jövőt is. (Mojzes János: Csak a revízió kérdésében nem értünk velük egyet!) Csaik azok az emberek, akik ismerik az antantállamok politikáját, akik tudjáík, hogy, sajnos, milyen befolyásuk van ott azoknak még mindig, — bár csökkent a befolyásuk — akik mindig azt hajtogatjáik, hogy »I1 faudra une deuxieme guerre pour achever l'Allemagne«, vagyis hogy még egy második háború lesz szükséges Németország térdrekényszerítésére, mondom, azok tudják csak mérlegelni ennek a kérdésnek óriási fontosságát, (Gr. Apponyi György: Német szempontból!) Mert kérdem a t. Házat: mi Ikövetkeznék be itt Magyarországon, ha Németországot megsemmisítenék és térdre kényszerítenek? Akkor a mi ellenségeink a következő pillanatban bizonyosan reánk ronKÉPVI8ELÖHÁZI NAPLÖ. XII. tanának (Egy hang jobbfelöl: Ez igaz!) és bekövetkeznék Magyarország vége, finis Hungáriáé és vége lenne Magyarország jövőjének és történelmi szerepének. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon! — Rajniss Ferenc: Ki akarja Németországot megsemmisíteni? — Gr. Apponyi György: Lehet egyáltalán Németországot megsemmisíteni? — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Éppen ezért azt gondolná az ember, hogy ha egy magyar eimiber átgondolja ezt, akkor mlinden hazafias ember feltétlenül tartózkodik mindentől, ami a támadásnak mégosak a látszatát is jelenti Hitler és a hlitleri rendszer ellem. (Egy hang a jobboldalon: Ügy van!) Sajnos, ennek éppen az ellenkezőjét látjuk. Én szinte szegy elem, magiamat, t. Ház, hagy ezeket a dolgokat előhozom és iinondlhatoim, hogy utálattal olvasok fel, 'kényszerűségből, csialk egynéhány adatot. (Br. Berg Miksa: Na, halljuk! — Mojzes János: Nincs szüksége Hitlernek ilyen védelemre! — Br. Berg Miksa: Szegény Hitler, ilyen védelemre van rászoruliva!) Én úgy tudom, hogy nem kérdezi a t. képviselő urat, rá van-e szaruivá, vagy nem. (Br. Berg Miksía: Inkább lemond a kancellárságáról!) m Itt van mindenekelőtt Borhely István jezsuita páter előadása, amelyet január holnapban <a szegedi egyházközség székházában tartott. Előrebocsátom, hogy az összesek közül ez volt a legtárgydlagosiaibb, mégis a következőket (mondja (olvassa): »Nemicsak a katolicizmus, hanem a komoly protestáns elem is fájón vallja,« — tehát bizonyára a miniszterelnök úr fis {Derültség a jobboldalon.) — »hogy a hitleriizimus világnézete összeegyeztethetetlen .a koimoly istenhittel ési vallásossággal*. Feltételezem, hoigy a miniszterelnök úr is ^ a protestáns elemek közé tartozik. (Mózes Sándor: De mi köze ehhez a hitnek? — Egy hang a baloldalon: Ezt egy német evangélikus püspök mondja!) Ezt mondja Borbély jezsuita páter. Itt van azután egy másik dolog. Február 19-én Papp Kálmán sporoni prelátus a soproni katolikus körben egy gyűlést tartott. (Br. Berg Miksa: Nagyon tisztességes, becsületes magyar ember!) Nem vonom kétségbe. (Br. Berg Miksa: Sokkal jobb, mint ön, nem volt a Károlyi-rezsim alatt miniszter. Jegyezze meg magának!) De kérem, elmúlik az időm! Én nagyon büszke vagyok erre a miniszterségre. (Br. Berg Miksa: Nahát, ezt még nem hallottam! Szégyen ebben a Házban ezt mondani! Elárulták a nemzetet! — Zaj. — Mojzes János: A legnagyobb haditettük az volt, hogy elfogták Mackensent! — Tauffer Gábor: Átadták a hatalmat a kommunistáknak! — Zaj. — Elnök csenget.) Mojzes képviselő úr akkor olyan gyerek volt, hogy nem is emlékezhetik rá. (Derültség. — Mojzes János: Akkor jöttem a frontról! — Zaj.) Elnök: (csenget). Csendet kérek, képviselő urak! (Propper Sándor: Annyira érdeklődük a gyerek-emberek iránt?) Gr. Festetics Sándor: Ezen a gyűlésen a prelátus úr >a következőket mondotta. (01vassa): »Ezek után talán egy kicsit erősen hangzik, ha azt mondom, -hogy áttérek a második bolsevizmusra, a hitelerizmusra <..« Tehát a hitlerizmust második bolsevizmusnak mondotta. (Tovább olvassa): »... amely, ha nem is kezdődött istentelenséggel és nem, is a. vérre szomjazó szadizmus, mint az oroszországi bolsevizmus, még sem marad messze a bolsevizmus mögött.* Egy másik helyen pedig 85
