Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

59Ö Az országgyűlés képviselőházának Amikor a nőtársadalomnak ezeket a jogos kéréseit elhoztam ide, akkor még a távollévő belügyminiszter úrhoz, illetőleg a miniszterelnök úrhoz intézek egy kérést. (Halljuk! Halljuk!) Minden érdeknek megvan már a maga szakszerű képviselete. Tudjuk, hogy egyes érdekek képviselői kamarákba tömörülnek és úgy védik meg jogaikat. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) A nők • ilyesmire nem gondolhatnak,, mert hiszen hogyan védjék meg érdekéiket, amikor százféle szempontból kellene védelemre igényt tartaniok? Ez azonban teljesen lehetetlen dolog. Azzal a tiszteletteljes kérelemmel fordulok tehát az összes keresztény nőegyesületek nevében a miniszterelnök úrhoz és a belügyminiszter úrhoz, hogy létesítsen a kormány egy Országos Nővédő Tanácsot, amely a belügyminiszter úr felügyeleti jogköre alatt dolgoznék és szakosztályokba tömörítve egyesítené az egyes érdekelteknek hozzájuk tartozó ügyeit. Ennek a tanácsnak rendkívül fontos szerepe lenne. Elsősorban tanácsadó, bíráló, irányító szerv volna ez,; azonkívül a törvényalkotásoknál olyan hivatalos szerv, amelyhez az illető szakminiszter tényleg szakszerű vélemények kikérése végett fordulhatna. Mert ma kihez forduljon az a szakminiszter, vagy kihez fordult volna akkor, amikor például az iparügyi törvényt megalkották? Az egyesületek közül melyiket fogja kiválasztani, ha például speciálisan nőket érintő kérdésekben szakszerű véleményt akar kapni? Ott volt a v nők éjjeli munkaidejének a megállapításánál is ez a nagy probléma. Nekünk kell egy ilyen hivatalos, szerv s ez egyetemes kérése a keresztény nőtársadalomnak. A miniszterelnök úr igazán nagy megértéssel viseltetik a szociális kérdések iránt, tudom,t hogy a belügyminiszter úr maga kifejezte azt, hogy szeretne többet adni annál, mint ami ma a szociális kérdések fedezetére jut, bízom tehát abban, hogy ők meg fogják hallgatni a mi kérésünket, amit nem a magam nevében, hanem az egész szervezet, azt mondhatnám, sok százezernyi tagot számláló keresztény nőegyesületek nevében hoztam ide a Ház elé. Tudom, hogy ez a mi kérésünk meghallgatásra fog találni, mert hiszen ez egy igazán szerény kérés. Végül is a nők védelme éppen olyan állami feladat kell,, hogy legyen, mint a gyermekvédelem. Mert ki a nő -a társadalom életében? Amilyen a nő, az asszony, a feleség a házban, olyan lesz a gyermek, a család és a társadalom. Ha mi ezt a nőtársadalmat a most uralkodó külföldi hóbortok és divatok örvényében pusztulni hagyjuk, 'ha a jelen sivár gazdasági viszonyok között, amikor kis eszközökkel nagy eredményeket érhetünk el, nem teszünk meg mindent a nőtársadalom érdekében, akkor magunkra vessünk, ha a jövő szomorú képét fog tárni az utódok elé. T. Ház! Végezetül mindezekhez még egy kérést fűzök hozzá. Egész elgondolásomnak alapja az, 'hogy a nővédelem minden intézményében valláserkölcsi alapon történjék. Mert mit várjunk mi attól a szociális védőnőtől, aki hitetlenül megy _ a haldoklóhoz^ a beteghez vagy a társadalomból kitaszítotthoz? Hiszen a világ sokszor nem nyújt semmit sem, de az eszményiség, amely a nővel születik s a nőben örökké él és élni fog, sokszor pótolja az anyagi javakat. Néha egy jó szó, egy meleg szó, egy 205. ülése 1937. május 5-én, szerdán. utalás a magasabbrendű felé,, többet ér, mint száz könyöradomány. Én tehát azzal végzem szavaimat: előttünk van Rákóczi szobra, a nemzeti áldozatkészség szobra, vegyünk róla példát mindannyian. Mi kicsinyek megtesszük a kötelességünket ós várjuk azokat, akik feleslegessel rendelkeznek, hogy miképpen fognak segítségére jönni preventív munkájukkal a társadalom megmentésére. (Egy hang a baloldalon: Csakhogy ásóknak nincs szívük!) Én azt hiszem, hogy a jövőben a pénzügyminiszter úr is fog találni utat és módot a segítésre s mégis csak el fog érkezni az az idő, amikor egy új adórendszert találunk, amely a nagy vagyonnal rendelkezőket is, akik eddig minden áldozattól elzárkóztak, (Haám Artúr: Szőrösözívűek azok!) munkába tudja állítani a szegénység érdekében, amely e Háztól vá~ minden áldozatkészséget. Abban a hitben, hogy a jövő év költségvetésében a nő védelme — az igazi magyar történelmi asszony a gyermekek anyja és mindnyájunk álma — már ott lesz valamelyes tételekben, remélem, hogy a jövőévi költség vetést elfogadhatom. (Élénk helyeslés és tapt a jobboldalon és a balközépen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelt. Ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra nézve, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 10-én, hétfőn délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirend jére tűzzük ki az 1937—1938. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalását. (Helyeslés.) Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Felkiáltások: Elfogadjuk!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. Következnek az interpellációk. Az első Béldi Béla képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz a biztosításügy fejlődését gátló akadályok elhárítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a Phönix életbiztosító társaság bukása, másrészt azok az események, amelyek a biztosítási piacon a legutóbbi félévben bekövetkeztek, a legszélesebb tömegekben olyan mélyreható biztosításellenes hangulatot váltottak ki, amely következményeiben nemcsak a magánbiztosítási intézmény leromlását idézheti elő, hanem — közvetve — a nemzeti vagyon biztonságát is veszélyezteti. Hajlandó-e tehát a pénzügyminiszter úr gondoskodni arról, hogy a jövőben a biztosítási felügyeleti jogszabályok akként alkalmaztassanak, hogy hasonló (katasztrófa és megrázkódtatás lehetősége eleve kizárassék? Hajlandó-e továbbá a pénzügyminiszter úr a biztosítási felügyeleti jogszabályokat a legutóbbi év tapasztalatai alapján lényegesen megszigorítani és a biztosítási felügyeleti intézményt olyan szervvé kiépíteni, amely ezeknek a felügyeleti jogszabályoknak helyes all kalmazását megfelelő eredménnyel biztosítani képes? Hajlandó-e végül a pénzügyminiszter úr olyan intézkedéseket kezdeményezni és foganatosítani, amelyek a biztosításügy kívánatos fejlődését eredményesen előmozdíthatják. Béldi Béla s. k « Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó, Béldi Béla: T. Ház! Mielőtt interpellációm