Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-194

50 Az országgyűlés képviselőházának 19% tás van iá személyi kiadásoknál. Mennyi könny, mennyi keserv és bánat tapad ebhez a megtakarításihoz, amelyről majd később beszélek. Három és félmillió a dologi 'megtakarítás. Ez már munkaalkalomelvonás, ez már az invesztíciót érinti. Én mindenesetre feltételezem, hogy a Bszkrt. vezetősége mindig alaposan meg fogja gondolni, hogy mire fordítsa a pénzét és felesleges kiadásokat dologi. téren sem fog eszközölni, csak olyan kiadásokat, amelyek az üzembiztonság s az üzemvezetés szempontjából feltétlenül szükségesek. Hogy a területhasználati díjat félmillióval csökkentették, r

aimi összesen két és félmillió, ez csak azt jeleníti, hogy aimit az egyik zsebéből kivesznek, asst beteszik a másikba. T. Ház! Kérek egy negyedóra meghosszabbítást. Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház megadja. (Mozgás a baloldalon.) Müller Antal: T. Házi A szanálás másik szenvedő alanya, a közönség. Felemelték az összes közüzemi (tarifákat. Itt is a kisember az áldozat, ment a gazdag autón jár s a szegény veszi igénybe a villamost. A villanytarifát is a nagy fogyasztóik előnyére rendezték, s a villany árát a (kétszobás lakásoknál, pedig a legtöbb kisiparos éppen ilyen kétszobás lakásban folytatja iparát, 35 fillérről 54 fillérre emelték fel. Éppen a napokban hoztam ezt a polgármester úr tudomására és ő iparkodik is ezen segíteni. Lehetetlenség az, hogy amikor a nagyfogyasztóknál a villany árát leszállítottuk, akkor a kisemiberefcnél, -akik esetleg 5—6 tagú családjukkal együtt laknak és dolgoznak abban a kétszobás lakásban, 35 fillérről 54 fillérre emeljük fél a villany árát. Ez antiszociális dolog és ez is mutatja, hogy a szanálás mennyire nem

1 volt előkészítve és menynyire nem volt gyakorlati. Azt mondja a jelentés, hogy előbb 9% millió pengőt, később pedig 11% millió pengőt takarítottak meg. Ez csak remény, csak óhaj. Petrovácz Gyula itt már a költségvetésbe beállított tételeikkel igazolta, hogy ennek a képzelt megtakarításnak még a negyedrészét sem lehet elérni. (Rupert Rezső: Hogy kerülhet ilyesmi egy komoly belügyminiszteri jelentésbe?) T. Ház! Nem nagy művészet úgy szanálni, hogy a kisemberek fizetését faragjuk le. Most rátérek ezekre a fizetésleszállításokra. ' A legutóbbi napokiban a székesfőváros törvényhatóságában Szabó József bizottsági tagtársam meginterpellálta a polgármester urat és azt mondotta, hogy a legutóbbi négy évben többször csökkentették az alkalmazottak' fizetését. A fizetéscsökkentések együttvéve. 18%-ot tesznek ki, mert először 10%~kal, azután 3%-kal,^ majd később 5%-kai csökkentették a fizetéseket. Ugyanebben az időben 5%-kai csökkentették a lakbérjárandóságokat és 50%-kai csökkentették az alkalmazottak prémiumjárandóságát, ami ugyancsak 4—5%-os fizetéscsökkentést jelent. A túlórázást is megszüntették olyan értelemben, hogy a túlórákat ezentúl már nem fizetik, hanem nyolc túlóra után az alkalmazott egy kényszer-szabadnapot kap. Ez mind nem más, mint fizetéscsökkentés. Leszállították^ azután az alkalmazottaik mérlegpénzét, negyedére csökkentették a karácsonyi segélyt és ugyanakkor az alkalmazottakra hárították a különadót, a kereseti adót és a rokkantellátási adót, továbbá a szanálás következtében az alkalmazottak nyugdíjjárulékát 3%-ról 6%-ra emelték fel. Ez . ülése 1937 március U-én, csütörtökön. újabb 3%-os fizetéscsökkentést jelent. (Usetty Béla közbeszól.) Erre az antiszociális intézkedésre egyébként már a törvény tárgyalásánál is felhívtam a Ház figyelmét. További sérelmes intézkedése a szanálási törvénynek az, hogy az alkalmazottaknak eddig nyújtott táppénzkiegészítést 100%-ról 75%-ra csökkentette. Ez a leg~ sérelmesebb intézkedések egyike, mert a beteg alkalmazottakat érinti. Mindezeket előrebocsátva, azt hiszem tényleg igaza van az interpelláló bizottsági tagnak, amikor azt mondja, hogy ezeket figyelemibevéve, illetményeiknek 30—-35%-a az, amivel megrövidültek^ ezek a kisfizetésű Bszkrt.-alkalmazottak. Súlyos sérelem az is, hogy a B-táblázatbeli alkalmazottak státusba való sorozásánál csak 'a törzs- és laklbérilletmónyt vettek alapul, míg 'az üzemi pótlékot figyelmen kívül hagyták. Ennek visszahatását évekre menően fogják érezni fizetésükben az alkalmazottak. Ugyanez a hely'zet, ha talán kisebb mértékben, a többi üzemekbél is, az Elektromos Műveknél, a Gázműveknél Ós a Vízműveknél. (Rupert Rezső: Megköszönhetik Borvendégnek, akinek egyéni hiúsága 'volt az oka, hogy eltöröljék az autonómiát!) T. Ház! Szerintem meg kell érteni a munkáskérdóst, a munkásokkal együtt kell érezni. A tegnapi nap folyamán az interpellációk legnagyobb részét éppen a munkáskérdések kötötték le, amikor itt a pécsi bányászok ügyéről beszéltek. Ezt talán vonatkoztatni lehetne az egész ország munkásviszonyaira olyanképpen, hogy igenis, a Háznak, a kormánynak, a hatóságoknak, az intézkedőknek, tehát minden üzemvezetőnek is a munkássággal kell éreznie. meg kell nyernie a munkásságot s a lehetőséghez képest nemzeti érzésben megerősíteni. Most egy éve jártam az iparügyi minisztériumban Komócsy kanonokkal a szegény pécsi bányászok érdekében. Akkor minden elégedetlenséget levezettek volna azzal, ha visszaállították volna azt a bizonyos 8%-os redukciót. De mi mindennel elkésünk, mindennel szemíbehelyezkedünk és így természetesen előfordulnak olyan esetek, mint amilyen ez a szerencsétlen pécsi bányászeset is volt. A jelentés egy-két helyen alludál arra, hogy a közalkalmazottak mai fizetése is felette áll a magánalkalmazottak díjazásának. Ezt sohasem szabad figyelembe venni, különösen ilyen súlyos gazdasági viszonyok mellett, amikor látjuk és halljuk, hogy mennyire ki vannak uzsorázva a magánvállalatok alkalmazottai. A Statisztikai Hivatal igazgatója kimutatja, hogy az egy évi szolgálaton alul munkában levő magánalkalmazott férfiaknak 55 pengő, nőknek pedig 35 peneő a havi átlagos fizetésük. Azt hiszem, hogy ilyen körülmények között a közületeknek igazán nem szabad a példát innen venniök. de még csak ihivatkozni sem szabad erre. Ellenkezőleg, itt is segítenünk kell. Szerintem ki kell gyomlálni az elégedetlenséget a munkásság lelkéből, meg kell szüntetni a forradalmosításra alkalmas állapotokat és olyan békés atmoszférát kell teremteni, hogy a magyar munkásságnak — akár közüzemi, állami, városi, akár magánvállalatoknál levő munkásságnak — mindig a magyar érzését erősítse az, hogy érzi, látja, tudja, hogy akik hivatva vannak róla intézkedni, — akár az államnál, akár más közületeknél — azok megértik a munkás sorsát. A miniszterelnök úr is azt mondotta a napokban, hogy szociális érzéssel telített, a legszélesebb népréteg gazdasági bajait megértő tisztviselői karra van