Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának 208. ülése 1937. május 5-én, szerdán. 577 és az utca sara rámfröccsen. (Kéthly Anna: Aki minket sárral megdobál, az előbb a saját kezét piszkolja be, amikor a sár után nyúl! — így van! — Zaj. — Elnök csenget. — Felkiáltások a jobboldalon: Haragszik? — vitéz Várady László: Elmúlt a frázisok ideje! — Kéthly Anna: Úgy van

4 elmúlt a frázisok ideje! — Folytonos zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) A sajtó egyrésze valóban érthetetlen és nem kevéssé nevetséges Don Quichote-szerü szélmalomharcot látszik folytatni egy nem létező diktatúra veszéllyel szemben. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mindennap megvédi a római pápát, a római katolikus egyházat, az egész katolicizmust, az ezeréves magyar alkotmányt, a szentistváni gondolatot és nem tudom,

( még mit. Ha egyéb dolog ellen nem lehet már, akkor az antiszemitizmus veszélye ellen küzd. Jogtalan és indokolatlan antiszemitizmusról ebben az országban igazán nem lehet szó (Ügy van!) és amit etekintethen látunk, az legfeljebb a nemzeti önvédelemnek egy igen szerény fellángolása. (Rajniss Ferenc: Halvány kicsi kísérlete!) A kétségtelenül meglevő antiszemitizmus okai nem az antiszemita — vagy ahogyan önök nevezni szokták; felekezet elleni — izgatásban találhatók, hanem, ha meg akarjuk az igazi okait találni, akkor tessék belenézni a statisztikai adatokba, amelyek minden hiányosságuk mellett is szörnyű képet mutatnak. Tudjuk, hogy az ország lakosságának nem egészen 6%-a zsidó. Ezzel szemben a Budapesten bevallott évi százezer pengőt meghaladó jövedelemmel rendelkezőknek több mint 60%-a (Jurcsek Béla: Hát még amit eltagadnak!) hat pesti nagybank igazgatóinak 72%-a vezetőségének 93%-a zsidó, (Felkiáltások jobbfelől: Borzalmas!) a textiliparban a vezető igazgatóknak 60% tulajdonosoknak 70%-a zsidó. A valutaügyészség klientélájánál — csak a jogerősen elítélteket véve tekintetbe — 90%-ot meghaladó arányban vannak a zsidók képviselve. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A többi 10% bizonyosan kikeresztelkedett. (Derültség jobbfelől.) T. Ház! Ha ezzel szembeállítom azt, hogy az az inségmunkákhoz, az inségsegélyékhez juttatót tak, tehát az arra rászorulók, valamint például a földmunkások, a kubikosok között 0-0%-ban vannak a zsidók képviselve, akkor ebben az aránytalanságban találom meg az antiszemitizmus igazi okát. (Rajniss Ferenc: Negyvenezer kőművessegéd közül 40 zsidó!) Ha majd ez az aránytalanság megszűnik, amely a magyarság kárára van, akkor magától meg fog szűnni, az antiszemitizmus. Nem tudom, miért ne lehetne például a zsidókérdésnek minden gyűlölködéstől és elfogultságtól mentes megoldása érdekében szakítani, még pedig törvényes úton azzal a valósággal ellenkező és túlhaladott állásponttal, hogy a zsidóság egy felekezet, holott érzi és tudja mindenki, hogy ez nem igaz. Mindenki látja, hogy csak egy faj, egy kisebbség, — miért ne lehetne tehát ezt kimondani? Tudom, hogy volnának a zsidóság egy részében olyanok, akik e megoldás ellen tiltakoznának és azzal érvelnének, hogy ez csak arra volna jó, hogy az ilyen kisebbséggé nyilvánított zsidóságot még könnyebben lehessen, mint mondani szokták, jogaitól megfosztani, ez pedig szerintük egyrészt nemzetközi vonatkozásban, másrészt a határon túllévő magyarság szempontjából végtelenül veszélyes és káros volna, Ezt az érvet igen könnyű megcáfolni többek között azzal, hogy nekem meggyőződésem éppen a trianoni határon túl lévő magyarságra való érveléssel szemben az, hogy a magyar állam mindenkor hajlandó volna garantálni az ilyen módon kisebbséggé nyilvánított zsidóságnak mindazokat a jogokat és előnyöket, amelyek a trianoni határon túl lévő magyar testvéreinket megilletik. Azt az argumentumot, hogy ott, a megszállott területen élő magyarság között rossz vért szülne a zsidókérdésnek ilyen módon való megoldása, a mesék országába kell utalni. Egy azonban kétségtelen, hogy éppen a zsidóságra nézve nem kedvező következmények nélkül a zsidókérdés sokáig megoldatlanul nem maradhat. E tekintetben hivatkozom minden idők egyik legnagyobb főpapjára, Székesfehérvár lánglelkű püspökére, néhai Prohászka Ottokárra, aki már évtizedekkel ezelőtt felismerte a valóságot, a való helyzetet és a következő intelemmel fordult a magyarországi zsidósághoz, illetőleg annak egy réjszóhez (olvassa): »A zsidó Liberális párt fon1 tolja meg, hogy a keresztény nép türelemfonala már eddig is túl van feszítve és hogy könnyen szétszakadhat és akkor bekövetkezhetnek olyan események, amelyeket nem akarok ecsetelni, de fata viam invenient.« Ha Prohászka bölcs intelme süket fülekre talál, akkor azoknak a bekövetkezendő eseményekinek íaz okát, amelyeket ő nem akart ecsetelni,

1 a zsidóság saját viselkedésében keresse és saját magában keresse az okát annak, ha az ilyen módon bekövetkezendő leszámolás a szükségesnél is kíméletlenebb lesz. Ismerve a kormánynak és különösen a miniszterelnök úrnak ebben a tekintetben is a felfogását, iránta bizalommal viseltetem és ezért a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Vázsonyi János képviselő úr. Vázsonyi János: T. Ház! Az előttem szólott t. kép visel ő úr beszédének nagyrésze azokat a problémákat ölelte fel, amelyekkel beszédemben én is foglalkozni kívánok, úgyhogy azokra részletesen majd beszédem során fogok rátérni. Közben csak annyit kívánok megjegyezni, hogy beszédének azt a részét, amelyben á képviselő úr az adóreform szükségességét, az ingó nagy tőkének kellő megadóztatását, a mezőgazdasági szeszgyártásról szóló törvénynek a megváltoztatását s így a Hegedűs-féle törvénnyel szemben a régi állapot helyreállítását célozza, általában a gazdasági vonatkozású kérdésekben való fejtegetéseit nagy részben magam is aláírom. Annál kevésbé tudom azonban magamévá tenni azokat a fejtegetéseket, amelyek a poli; tikai kérdések körül mozogtak (Gr. Károlyi Viktor: Ez természetes is!), legkevésbé pedig azokat a numerus clausus-statisztikákat és hasonlókat (Gr. Károlyi Viktor: Nem is várom!), amelyekre vonatkozólag nem tudom, hogy Fuchs dr. úrtól méltóztatott-e az adatokat kapni, mert úgy tudom, hogy Fuchs dr. úr a gróf úrnak jogtanácsosa. (Gr. Károlyi Viktor: Nem jól tudja! Ha állít valamit* vegye magának a fáradságot, hogy az igazságról meggyőződjék.) Az érdi parcellázásnál mindenesetre. (Gr. Károlyi Viktor: Semmi közöm ehhez!) Nem hiszem, hogy ő állította volna össze, mert