Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az .országgyűlés képviselőházának 208. ülése 19É7, május 5-én, szerdán, 571 vencia önmagából következik. (Ügy van! Úgy van! Taps a baloldalon.) T. Ház! Január folyamán a pénzügyminiszter úrhoz egy interpellációt intéztem, amelyre sajnos, akkor nem kaptam választ. Interpellációm a szobakonyhás lakásokról szólt s a szobakonyhás lakásokra vonatkozólag azt követeltem, hogy abban az esetben, ha egy szobában ötnél több személy lakik, az adómentesség a másik szobára is kiterjedjen. Számtalan esetben az öregek laktak abban a kamrából átalakított másik szobában s a többi, a 7—8—10-ik családtag pedig a második szobában. Két szoba ma nem adómentes. Hozzá jöttek emberek, a közigazgatáshoz, a jegyzőhöz mentek és mit kellett válaszolnunk? Azt, hogy ezt a szobává átalakított kamrát — egy kis ablakot is véstek rá — alakítsák vissza ismét kamrává és lakjanak a kamrában, mert hiszen azt a 40—50 pengőt, amelyet a két szoba után adóban fizetni kell, nem tudják megfizetni. És a magyar kultúra s a magyar egészségügy nagyobb dicsőségére kénytelenek voltak a másik szoba kis ablakát berakni, újból kamrát csinálni belőle és a család másik felét abban lakatni. Erre vonatkozó interpellációmat, mondom, január folyamán terjesztettem a pénzügyminiszter úr elé. Ezt egyrészt azért teszem szóvá, mert valószínűnek tartom, hogy elkerülte a figyelmét, másrészt mert ennek az interpellációnak anyaga már a felsődunántúli mezőgazdasági kamara útján is a kormány elé került, sajnos azonban intézkedést a mai napig nem láttunk. (Mózes Sándor: Elég szomorú!) A parlamenti intézkedéseknek hosszú sorozatára volna tehát tulajdonképpen szükség s ezeknek mint láncszemeknek az egymásba való foglalása lenne az, ami tulajdonképpen a kormány jóindulatát a gyakorlatban is megmutatná. (Mózes Sándor: Egy kis szociális érzéssel meg lehetne csinálni!) A magyar nép adóterhének egy további súlyos részére kívánok rámutatni, különösen a kisbirtokkal kapcsolatban. A közelmúlt hetekben jelent meg a kormány adó statisztikája az 1935. évről. Eszerint az adástatisztika szerint a földadó megoszlása az egyes birtok kategóriák közt annyira aránytalan, hogy az nézetem szerint sürgős beavatkozást igényel. E szerint a hivatalos adóstatisztika szerint az 1—15 katasztrális holdig terjedő földbirtok .adóteribe a következőkép alapul: a 75 koronát meg nem haladó kataszteri tiszta jövedelem mellett országos átlagban az átlag kataszteri tiszta jövedelem, amely után az adózás történik, 9*78 aranykorona, a 75—100 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemnél 10*27 aranykorona, a 100—125 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemig 10-60 aranykorona, a 125—150 aranykoronáiig 10*81, a 150 aranykoronát meghaladó tiszta (jövedelem mellett 50 holdig 13*51, átlagban tehát 50 hold alatt 11 "35 aranykorona kataszteri tiszta jövedelem után adózik a kisbirtok. Most méltóztassanak megnézni, menynyi után adózik a nagybirtok Magyarországon: 51—100 katasztrális holdig 10*38 aranykorona után, 101—500 holdig 7*83. 500—1.000 katasztrális holdig 7'06, az 1.000—5.000 katasztrális holdig 7-26, 5—10.000 katasztrális holdig 6*61 és 10.000-en felül 9*74 aranykorona után, összesen tehát az 51 holdon felüli birtok átlagban 9*56 aranykorona után adóznak, szemben a ^kisbirtok, 11*35 aranykorona után történő adózásával. Ez egy olyan aránytalanság, melyet nézetem szerint minél előbb meg kell szüntetni. A KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII, kisbirtokról birtokpolitikai vonatkozásban anynyiszor megállapították a szakértők, hogy termelési szempontból nem éri el a nagybirtok nívóját. Az én nézetem az, hogy a nagybirtoknak tényleg csak akkor van létjogosultsága, ha többet tud termelni, mint a kisbirtok. (Meskó Rudolf: Sóik a nagybirtokban a hasznavehetetlen területi is.) T. Ház! Nem osztom azt a másik álláspontot, amely szerint a nagybirtok többet termel a valóságban, mert a valóságban a kisbirtok többet tertmel, mint a nagybirtok. Hiszen az ország állatállományának 72 százaléka van a kisbirtokosok kezén, ugyanakkor, amikor az 50 holdon aluli birtokoknak csak 48 százaléka van kisbirtokosok kezén. Hogy ne is beszéljünk a tojásról és 'baromfiállományról, amelynek 90 százaléka van a kisbirtokosok kezén. A kisbirtok e szerint a statisztika szerint kétségtelenül olyan súlyos terhet viselt vállain a múltban, hogy legfőbb ideje ennek megszüntetése és éppen szert &gy határozati javaslatot is terjesztek .be errevonatkozólag a kormányhoz. Javaslatom a következőképpen szól (olvassa): »Határozati javaslat. Utasítsa a Képviselőház a kormányt arra, hogy haladéktalanul tegyen sürgős intézkedéseket aziránt, hogy 1. az ország mezőgazdasági mívelés alatt álló területének kataszteri osztályokba való sorozása az igazságosság ós méltányosság elveinek legszigorúbb alkalmazásával felülvizsgáltassék és újból megállapíttassék«. (Friedrich István: Már hányszor ígérték!) 2. Addig is, amíg ezen új kataszteri osztályokba való sorozás megtörténik, az 50 holdas aluli kisbirtokoknál szüntettessenek meg a földadó kivetése terén mutatkozó aránytalanságok, amelyek ezekre a kisbirtokokra igazságtalanul súlyos és elviselhetetlen terhet rónak^ (Helyeslés.) T. Ház! Ha a magyar falu népének szerepét nézem az ország társadalmi, gazdasági és politikai életében, akkor szomorúan kell megállapítanom, hogy a magyar kisgazdatársadalom és általában a mezőgazdasággal foglalkozó falu népe óriási terheket hord a vállain. Verejtékével adózik az egész országnak, de nemcsak verejtékével, hanem a vérével is adózik. Nem az ország megvédésére gondolok itt. Számtalanszor megállapították már azt és meg kell állapítanom nekem is ebben a Házban, hogy igenis a nemzet gerince ez a falun élő kisgazdaelem. Ez adja a nemzet többi rétegének egyedüli felfrissülési lehetőségét. Ennek az országnak egyik vezető tényezője állapította meg erről a magyar népről, hogy olyan pompás emberanyag, hogy nincs pompásabb és jobb a világon. (Meskó Rudolf: Ez igaz!) T. Ház! Kérdem, mit kap ez a magyar nép gazdasági vonatkozásban? Beszédem során számokkal igazoltam, hogy nem kapja meg munkájának azt az ellenértékét, amelyre emberileg joggal igényt tarthatna. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De továbbmegyek és kérdem, hogy vájjon társadalmi téren részesül-e abban a megbecsülésben, amely őt joggal megilleti? Eszembe jut ezzel a témával kapcsolatban, hogy amikor a múlt hónapban Németországban jártam, azt láttam, hogy a városok szélén a munkások apró kis tenyérnyi kerteket szereznek maguknak, ezeket munkálják és építik ra81