Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

564 Az országgyűlés képviselőházának ság adja egy nemzeti munkánál a színt, a ritmust, az alkotó és teremtő lendületet, az ifjúságot tehát nem lehet nélkülözni. Olvastam egy statisztikát, amely szerint, ha bevezetnék a közgazdasági életbe a tisztviselők részére a napi nyolcórai munkaidőt, akkor majdnem 11.000 fiatalembert lehetne elhelyezni, (Ügy van! Ügy van!) ha pedig bevezetnék a hétórai munkaidőt, — aminthogy már minden európai kultúrállamban be van vezetve — akkor 27.000 fiatalembert lehetne elhelyezni. Ezek mind óriási feladatok, de ezek mellett és ezek fölött van egy hatalmas azt mondhatnám, grandiózus feladat, amelyről nem kell sokat beszélni, de amelyre szüntelenül gondolni k'uL S ezt a feladatot csak akkor tudiuk teljesíteni, ezt a feladatot csak akkor tudjuk eredményesen megoldani és ennek megoldását e°ak akkor tudjuk tervszerűen elkészíteni, ha lelkileg és történelmi lepi erőiek és esrysége«ek vagyunk. Egy nemzet pedig történelmileg akkor erős, iha világosan és határozottan tudatában van történelmi hivatásának, tudatában van vezető történelmi gondolatának,, történelmi szerepének, történelmi feladata fontosságiának és jelentőségének. Ennek •a nemzetnek történelmi hivatását a maigiyar Szent Korona fejezi ki és hirdeti 900 esztendő óta világosan ós élesen. Ez, a magyar Szent Korona nem volt a keletrómai császár, aí bizánci császár ajándéka, nem volt a német-római császár ajándéka sem; ezt a koronát a római pápa adta az első magyar királynak, Szent Istvánnak. Ez maga kijelöli ennek a nemzetnek helyét és útját. Minekünk nem szabad belekapcsolódnunki vagy beleolvadnunk sem a nyugati hatalom érdekszférájába, sem a keleti hatalom érdekszférájába. Minekünk egészen önálló és független történelmi egyéniségünk, szerepünk és pozíciónk van. Nekünk itt, ezen a helyen, az erők összeütközni vonalában mint hullámtörőknek kell szolgálnunk a Duna völgye, a Dunamedence függetlenségének, szabadságának és önállóságának gondolatát. (Helyeslés\ <a középen) Ez a szentistváni nagy magyar gondolat, ez a népfölötti birodalmi eszme. ez. az összekötő, egységesítő, egyensúlyozó, fejlődést és életet biztosító erő itt a Duna völgyében és ennek az erőnek érvényesülése nélkül itt a Dunamedencében nem lesz rend, nem lesz béke, nem lesz nyugalom, nem lesz élet és nem lesz fejlődés sohasem. De e nélkül Eurónában sem lesz rend, nyueralom és biztonság sohia. Ezit a feladatot, ezt a történelmi hivatást, hogy (mi vaigyunk itt a rendező és szervező erő, hoffv nekünk v^n itt elsőszülöttségi jogunk, hogy nekünk kell itt a Duna viölgyénék rendetlenségét megszüntetnünk és a Dunavöla-ve rendjében a maírviarság őnagyságát helyreállítanunk, igazságát kivívnunk, mondom, ezt a feladatot, ezt a kérdést kompromisszummal elintézni nem lehet. A kompromisszum mindig Tuesrikerülése a megoldásnak, egy híd a zajló ^nlHmok fölött, ahol a mélyben toporzékol az ár és nekünk ezt a háborgást kell renddé ós nvugalommá lecsendesítenünk és leszelídítenünk. Nekünk egy koncepcióval, egy átfogó gondolattal kell a világ elé állnunk, azzal a másik koncepcióval, a status auo~mak iaz eszméjével szemben. Ez is eszme, mindenesetre. Az én felfogásom szerint rögeszme, amelyet nem az ő belső, természetes igazságának az ereje tart 208. ülése 1937. május 5-én, szerdán. fenn, hanem a fegyverek ereje. Már pedig bajonettekre támaszkodni nem eszélyes, de veszedelmes is. Ezzel szemben egy életképes gondolatot látok és ez a Dunavölgy rekonstrukciójának a gondolata, amelynek az az alapaxiómája, hogy a Dunavölgy történelmi és geográfiai adottság, a Dunavölgy egy politikai és (gazdasági s minden más hatalomtól független egység. Ezt a dunavölgyi kérdést sem az az egyik, sem a másik nagyhatalom nem oldhatja meg, ezt egyedül esiak mi oldhatjuk meg. Ennél a rendezésnél inekünk kell principális, vezető szerepünknek lenni. Ebből a feladatból 'azonban három kötelesség származik. Az első kötelesség az, hogy tudnunk kell azt, hogy a mi területünk nagvrészének és vele életforrásaimknak és sokmillió magyar fajtestvérünknek az elvesztése szörnyű tragédia, de a létünk alapját ós hivatásunk lényegét alkotó, a Dunavölgyet átfogó szentistváni eszmének és gondolatnak az elerőtlenedése, elhalványodása vagy éppen a feladása még sokkal nagyobb katasztrófa volna, mert a szentistváni srondclat erejével mi ^igenis, érvényesíteni tudjuk a magyar igazságot, de ha a szentistváni gondolat elvész, akkor elveszett az ezeréves Magyarország. Amint Trianont a Dunavölgynek a rendezetlensége idézte elő, mert hiszen Trianon voltaképpen a de facto helyzetet — ha szabad erre a erimenre ezt a szót használnom — legalizálta, de éppúgy csak akkor következik be Trianonnak a mi jogos, igazságos igényeinkre vonatkozó likvidálása, ha helyreállítjuk a Dunavölgy rendjét. (Rátz Kálmán: Mit legalizált Trianon?) Jogi formákba öntötték a de facto helyzetet. (Rátz Kálmán: A katonai helyzetet!) Ügy van, ezt mondottam. (Peyer Károly: Legalizálta az igazságtalanságot!) Ehhez azonban szükséges ennek a területnek önállósága, függetlensége és szabadsága. Ha ez a terület akár a pánszláv, akár a pángermán nagy gondolatnak a vonzási körébe vagy vonzási centrumába kerül ós azok valamelyike ezt a területet birtokba veszi, akkor hiábavaló a mi aspirációnk. (Rajniss Ferenc közbeszól.) Minden tiszteletünk, minden nagyrabecsülésünk és minden rokonszenvünk a német néo iránt, amely hallatlan erőfeszítéssel dolgozik és küzd a jövendőjéért, de ez az Őszinte érzés nem tudja meggyengíteni a magyar fajtánk és a magyar jövőnk iránti szenvedélyes és hűséges szeretetet és aggódást és nem tudja elhomályosítani ezer év történeti tanításainak a világosságát, Ezer esztendő óta a nagy germán gondolat ellen védekezett itt a magyarság. (Ügy van! — Helyeslés holfelol.) Bocskai. Bethlen, Rákóczi nem a legális fejedelem ellen, nem uralkodója ellen harcolt tulajdonképpen, hanem ez ellen a nagynémet gondolat ellen, a nagynémet gondolatnak az ellen az expanziója, felszívó törekvése ellen, amely hazánkat mint ennék a nagynémet gondolatnak árterületét arra akarta felhasználni, hogy ide építse be annak a hídnak pilléreit amely hídon az izzó germán vágyak járnak évszázados álmok útján a keletre. Azért harcoltak az uralkodók ellen, mert ők reprezentálták abban az időben mint német-római császárok, a nagy germán gondolatot. Most az a helyzet, hogy éppen a legitim gondolat az a gát, amelyen megtörik ennek a germán^ gondolatnak expanzív ereje. Nem értem tehát azt a fejtetőre állított és kifordított kuruckqdási amely a nagynémet gondolat iránti rajongással szem-