Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának É hogy a dübörgő léptekkel együtt dobbant meg tegnap kilencmillió magyarnak a szive. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a jobboldalon.) Kilencmillió magyar sziv reménykedett, bizakodott és merített erősséget a tegnap látottakból a jövőre, hogy most már úgy Ő, mint családja, mint a javai, mint a fajtája, mint a hazája.^ nem áll védtelenül a népek tengerében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven.) Mélyen t. Képviselőház! En úgy érzem, hagy kegyeletes kötelességet is kell teljesítenem akkor, amikor ennek a nagy munkának egy lelkes harcosáról, a legfelsőbb hadurunk volt néhai első munkatársáról, a Kerepesitemetőben egyszerű sírhant alatt nyugvó vitéz Gömbös Gyuláról is megemlékezem. (Hosszantartó taps a jobboldalon.) Nem a po litikusról, nem a miniszterelnökről kell megemlékeznem, hanem a magyar honvédség egy lelkes katonájáról, aki hosszú évek fáradhatatlan, hangyaszorgalommá munkájával és nagyon kevés rendelkezésére ' ibocsátott anyagi eszközzel dolgozott a honvédség megszervezésén. (Lelkes taps a jobboldalon és a középen.) Mint egyszerű volt közkatonája és mint egyszerű volt frontkatona, a magam és hajtársaim nevében kegyelettel gondolok rá, azzal az erős szándékkal, hogy addig nem nyugszunk, amíg katonai egyenjogúságunkat ki nem küzdjük. (Éljenzés és taps.) Ügy érzem, mélyen t. Ház, hogy ezzel az elhatározással és ezzel a szándékkal tisztelem meg legjobban és legszebben Gömbös Gyula emlékét. (Ügy van! Ügy van! jobbfelol.) Ezekután méltóztassék megengedni, hogy felszólalásom tárgyára térjek. Előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim javarésze elsősorban is azzal a külpolitikai helyzettel és atmoszférával foglalkozott, amelyben ez a költségvetés létrejött. (Mozgás és zaj. — Halljuk! Halljuk!) Nem óhajtok ismétlésekbe bocsátkozni és nem óhajtok külpolitikai természetű kérdésekkel foglalkozni annál az egyszerű oknál fogva, mert ez igen messze vezetne. A magam részéről azt tartom, hogy egy jó külpolitikának talpköve és alapköve a jó, becsületes belpolitika. (Úgy van! Ügy van!) A magam részéről egy lépéssel közelebb szeretnék jönni és elsősorban is belügyeinkkel foglalkozom. Politikával a magam részéről csak annyiban szerelnék foglalkozni, amennyiben az gazdasági kérdésekkel függ össze. Ha megengedik, mélyen t. Képviselőház, elsősorban is diagnosztizálni szeretném a helyzetet. Rá szeretnék mutatni azokra a tényekre, amelyek elől ma már — nolens volens — kitérni nem lehet, amelyek itt vannak, itt dübörögnek a parlament kapuján és amelyekkel akarva nemakarva, szimpatikusak legyenek azok vagy antipatikusak, feltétlenül foglalkozni kell. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, tisztelt képviselő arak! vitéz Martsekényi Imre: Rá szeretnék mutatni ezeknél a problémáknál elsősorban a megoldások útjára és megjelölni szeretném azt az utat, amelyen járva a kormány ezeknek a problémáknak megoldására törekszik. Technikiis ember lévén, a magam részérő^ a dolgokat és jelenségeket különböző geometriai meghatározások, volumen, tömeg, szélesség, magasság szerint ítélem és ezt szeretném tenni a politikában is. Tehát kezdem a tüneteknél. A legszembeötlőbb a volumenben, szerinKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XII. ?. ülése 1937. május 5-én, szerdán. 555 tem talán ma a legdivatosabb és legerősebben hangoztatott jelszó a szélsőségek elleüi küzdelem. Alcímei a következők: a kormány törje le a szélsőségeket, törje le a diktatórikus törekvéseket, a zsidókérdést applanálja a kormány, — a miniszterelnöknek magának is nyilatkoznia kellett ebben a kérdésben — az ifjúság problémája oldassék meg, stb., stb. Mindenekelőtt állapodjunk meg abban, mélyen t. Képviselőház, hogy tagadhatatlanul minden jelszó tartalmaz valamelyes igazságot, de mikor azután az egyéni hozzáadás, a pártpolitikai mit tudom én milyen elgondolásból hozzáakasztott imputációk elhomályosítják az ilyen jelszavakban az igazságot, akkor szűnik meg objektív lenni az ilyen jelszó. És legtöbbször a tömeg az ilyen imputációk után szaladgál, amikor az igazság már teljesen elhomályosult. Ügy érzem, mélyen t. Képviselőház, a politikai élet szolidsága és komolysága végre megkívánja, hogy minden politikai félreértés küszöböltessék végre ki, a kölcsönös gyanakodás és veszekedés szűnjék meg, vagyis nevezzük végre nevén a gyermeket és formulázzuk meg precízen a mi politikai követeléseinket és ne burkoljuk ködös jelszavakba. Mélyen t. Képviselőház! Ami súlyban momentán a jelszavak és a követelések között talán a legelső: harc a szélsőségek ellen. Mi az, hogy szélsőség? Talán ebben állapodjunk meg előbb. En félek attól, hogy a jobboldal máskép vélekedik e tekintetben, mint a szélsőbaloldal, félek attól, hogy egy bankelnök mást fog ez alatt' érteni, mint ugyanabban a bankban a bankportás, félek attól, hogy egy hitbizomány ura mást fog alatta érteni, mint ugyanazon a hit'bizományon egy zsellér és biztos vagyok abban, hogy én egészen mást értek alatta, mint Peyer vagy Buc'hinger. Szubjektíve tehát ebben a kérdésben, úgy látom, semmire sem megyek. Azért kerestem egy olyan objektív bázist, amelynek alapján szembenézhetünk ezeknek a kérdéseknek és nem találtam mást, — lehet, hogy foglalkozásom diktálta — mint a számokat. A magam részéről azt mondtam, hogy elsősorban diagnosztálni akarok, tehát rá akarok mutatni számszerűleg, mindenféle egyéni, pártpolitikai és mellékgondolat hangoztatása nélkül a szélsőségek okaira és gyökereire. Kezdem mindjárt in medias res ménre, minden sallang nélkül, egy példával, illetőleg tények felsorolásával, amikor azt mondom, hogy Magyarországon 16 millió katasztrális hold mezőgazdasági termelés alatt álló terű- létből — csak kerek számokat Idézek a Statisztikai Közlöny alapján — őstermeléssel foglalkozik 4 és félmillió, ebből kereső 2 millió. Most hogyan oszlik meg ez a nagy terület? 32 olyan birtok van Magyarországon, amelynek átlaga 36.000 katasztrális holdon felül van, 300 olyan, amelynek átlaga 9000 katasztrális holdon felül van, aztán jön 428.000 olyan, amelynek átlaga 12 hold, azután 800.000, tehát több, mint % millió olyan, amelynek átlaga 600 négyzetöl, végül jön 700.000 ember olyan, akinek semmije sincsen. (Mojzes János: Mi történt az, újabb ezredév alatt, ha ez még mindig így van?) Isten mentsen attól, mélyen t. képviselő úr, hogy ezt a kérdést három hónap alatt oldjuk meg. Ez a legnagyobb katasztrófára vezetne. (Mojzes János: Volt hozzá öt év és hozzá sem fogtak. — Zaj. — Elnök csenget.) Erre ^ is rá fogok térni, képviselő úr. Mélyen t. képviselő úr, ne méltóztassék tiszteletlen79