Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-207
Az országgyűlés képviselőházának 20 Mint az országrendezés definieójánál említettem, nemcsak materiális, hanem szellemi rendezésben is kiterjedő' rendezés szükséges kül- és ib.elp,olitika terén egyaránt. Méltóztassék megengedni, hogy a mérnokpolitikus szemevei külpolitikai vonatkozásban csupán egy szempontra hívjam fel az igen t. Ház szíves figyelmét, nevezetesen arra, hogy külképviseleteink — nagyon helyesen — mindinkább Iközgazdasági, ( műszaki vonatkozású kérdéseket is bekapcsolnak adminisztrációjukba. Nemzeti cél tehát, hogy külképviseleteinknek megfelelő szakemberek álljanak rendelkezésükre és ezért a műszaki körökben már régen felvetődött az a gondolat, hogy külképviseleteinket mérnöki erőkkel, mérnöki attasékkal egészítsék ki, akik különösen gazdasági kérdésekben, a külföldi szállítások kérdésében állhatnak külkereskedelmünk és külképviseleteink rendelkezésére. A belpolitikában az országrendezés egyik legfontosabb ténykedése az alkotmányjogi reformokon kívül a közigazgatás korszerű átszervezése és racionalizálása. (Ügy van! Úgy van! a középen.) A múltban itt annak a felfogásnak alapján alakult ki a helyzet, hogy jogásznemzet vagyunk és így természetes, hogy a közigazgatásban is a jogászoké kell hogy legyen, a vezető szerep. Mint tárgyilagos politikus megállapítom, hogy általánosságban ez a felfogás helyes volt. A nagy állami céloknak úgyszólván mindegyike — mint azt a közjog is tanítja — kizárólag a jogközegén keresztül valósítható meg. A szellemi, gazdasági, kulturális nagy nemzeti célkitűzések eléréséhez, megvalósításához feltétlenül szűkség van az emberek magatartásának, életviszonyainak jogi rendezésére. Természetszerűleg magam is elismerem, hogy az állam főfunkciói között az elsősorba helyezhető a jogrendalkotásnak, a jogszabályalkotásnak, az életviszonyok rendezésének nagy feladata. Ez volt az oka annak, hogy a régi időkben, amikor az állam vezetőinek igazi feladata tulajdonképpen a közjogi kérdések tisztázása volt, amikor az ország vezetői főleg a közszabadságok biztosításán fáradoztak, amikor a közigazgatás tulajdonképpen a jogszabályok végrehajtása feletti felügyeletet gyakorolta, amikor a technika még gyermekcipőkben 3art, amikor a gazdasági foglalkozás, a kereskedelem, az ipar még nem volt — mondjuk — uri foglalkozás, amikor a gyorsközlekedést még a négyfogatú kocsi jelentette és amikor a táviratokat még a váltott lovú küldöncök hordtak a zsebükben: akkor ez a szemlélet, ez az egyeduralom szerény nézetem szerint is nagyon helyes volt. Meg kell állapítani, amit magam is állítok, hogy amiképpen minden állami cél megvalósítása különöskép csak a jog közegén í r ™ et Mi el, ' Ugyailúffy egyidejűleg azt is meg kell állapítani, hogy nincs az állami életnek olyan tere, amely ne lenne átszőve olyan vonatkozásokkal, ahol szakemberek közreműködésiére ne lenne szükséges és ezek között a vonatkozások között is első helyen állanak a technikai vonatkozások. így azután fokozatosam a közflgacagatásibia mint segéderők, mint súgók, majd mint tanácsadók bevonultak a különféle szakemberek, orvosok, mérnökök, (pedagógusok. A fejlődésnek már csak egy magasabb foka volt, amikor önálló hatáskört is kaptak ezek az egyének. A közigazgatás racionalizálásának azt a parancsát tehát, hogy a közigazgatás terén is minden helyire a megfelelő embert kell állítani, ülése 1937 május h-én, kedden. 529 még a tervszerű racionalizálás előtt kisürgette maga a .mindennapi élet. Ezen a helyen is hangsúlyozom, hogy itt a szakembereknek nem az a céljuk, hogy a jogászt szorítsák ki az őt megillető helyről, hanem kiizárólag csak .az, hogy mindes téren olyan ember kezében legyen az irányítás, aki nem a harmad- és negyedkézből kapott referádák alapján, hanem saját tudásuknál fogva tudnak véleményt alkotni és dönteni minden egyes kérdésben. Ezt nem én állapítom meg, hanem Magyary Zoltán, a racionalizálásnak legkiválóbb magyarországi képviselője szögezte -már le. Most már .a mérnökpolitikusnak ciZi cl felfogása, hogy mindazokra a helyekre, ahol a nemzet ^érdekében a jogász, az orvos, a pedagógus és a közgazda tudja az optimumot biztosítani, jogásist, orvost, pedagógust és közgazdát kell állítani, de mindazokra a helyekre, ahol a nemzet érdekében a legjobbat, az optimumot a mérnök tudja biztosítani, mérnököt kell odaállítani, akár egyezik ez bizonyos régi felfogásokkal vagy babonákkal, akár nem. Viszont mindazokon a helyeken, ahol nem a szakképesítés a fontos, hanem az egyéni kiválóság, az egyéni tudás, ott tekintet nélkül a képesítésre, mindenki készére lehetővé kell tenni az illető pozíció elérését. Hivatkozihatnám számszerű adatokra, hogy a világ nagy, sokmilliós metropolisaiban tucatjával találni mérnökpolgármestereket, míg nálunk Magyarországon szinte közérdekellenesnek tekinthető már a budapesti műszaki alpolgármesteri állás betöltésének állandó halogatása. Éppen ezért az országrendezési''munka szellemi frontján tehát feltétlenül szükségesnek tekintem a köztisiztviselői minősítési törvénynek ilyen szellemben Való megváltoztatását. (Helyeslés a jobbközépen.) Még egy kifogás van, az, hogy a mérnök nem tud adminisztrálni, azért nem való a közéletbe. Kénytelen vagyok ezzel szemben állástfoglalni nemcsak azért, mert magam is ismerek egészen kiváló mérnököket, akik a közigazgatásban mind kiváló adminisztrátorok voltak, hanem azért is, mert hiszen az adminisztrálást nem az egyetemen tanulja az ember, az az életben válik az ember vérévé és ha a jogásznál a józan logikát, a világos logikát tekintik az ügyes adminisztráció biztosítékának, a mérnölinél ezzel szemben a nagy rendszerező képességet s a jó és gyors elntézésre való törekvést kell a jó adminisztráció alapjának tekinteni. Igen t. Ház! Ezekben röviden érintve az állami feladatok hármas tagozatának első kérdését, azi Oirszágrendezéssel összefüggő nagy problémákat, méltóztassék megengedni, hogy már csak egy-két szóval (Halljuk! Halljuk! a középen.) rátérjek a másik nagy problémacsoportra, az ország üzemvitelének nagy problémakörére. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Méruökpolitikus voltomnak megfelelően az ország állandó . ügyvitelének tengelyéül az energiagazdálkodást kívánom tekinteni. (Halljuk! Halljuk!) Igen t. Ház! Az energia jelenti a munkára való készséget, a munkává átváltoztatható sűrített képességet. Ez az energia. Nagy menynyiségű ilyen energia áll az ország rendelkezésére, — szellemi és materiális vonatkozású energia egyaránt — és az ország vezetésének, az ország vitelének tulajdonképpen az a feladata, hogy ezeket a rendelkezésre álló energiákat a nemzeti munkán keresztül úgy váltsa at nemzeti értékké, nemzeti kinccsé, hogy mentül
