Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

Az országgyűlés képviselőházának 20 minisztérium 10.000 pengővel emelte a földmérés dologi kiadásaira szánt összeget, sajnos, viszont csökkentette a községek által végrehajtott felmérésekre fordítandó összeget. Annál örvendetesebb azonban, ihogy a felmérési munkálatok dologi kiadásainak előirányzatát igen jelentős összeggel emelte a pénzügyminiszter úr,, ami szintén nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy csonka hazánk minden területéről pontos felmérések és felvételek álljanak rendelkezésre. A magyar föld szakszerű elosztásának problémájával szorosain összefügg a tagosítás kérdése, amely a imérnök előtt a legnagyszerűbb problémák egyike. Ez a kérdés azonban, sajnos, a- nép. érzéketlensége folytán mem tudott talajt nyerni. Pedig, hihetetlen, hogy mennyi. felesleges munkát végez a magyar gazda azért, mert a tagosítási munkálatok Magyarországon nincsenek végrehajtva. Elképzelhető, hogy például az egyik veszprémmegyei községben Molnár János gazdának milyen óriási gondot jelenthet 36 hold földjének a megmunkálása, amely 76 tagban áll rendelkezésére. Hogy ez nem kirívó eset, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy például az Alföldön az összes parcellák 46%-a egy holdon .alul van és hogy az ország területén, a Felvidéken és a Dunántúl levő 2-500 községben mindössze 170 olyan község van, ahol az átlagos parcellanagyság az egy holdat meghaladja. Viszont vannak olyan községek is, ahol a parcellák átlagos nagysága az egész községi átlaghoz számítva a 150 négyszögölet sem éri el. Ha viszont, fordítva, az egy gazdára eső parcellákat veszem tekintetbe, akkor megállapíthatom, hogy az országban 150 olyan község van, ahol az egy kisgazdára eső parcellák száma átlagban a húszat meghaladja, de van olyan község is, ahol az egy gazdára eső parcellák száma 50'5, és ami még megdöbbentőbb, ennek az ötven parcellának átlagos nagysága nem haladja meg a fél-háromnegyed holdat. Egy számítás szerint egy 40 holdas ilyen közepes helyzetben lévő kisgazda, évenként 60 napot kocsikázik el hiába. Elképzelhető, hogy a nemzet munka-, energia-gazdálkodás szempontjából micsoda óriási veszteséget jelent ez a nemzet részére. A tagosítást az összes kultúrállam ok elsőrendű fontos feladatnak ismerték el és Svédországiban 65%-os állami hozzájárulással még a háború előtt befejezték a tagosítási munkálatokat, Svájciban kétharmad állami hozzájárulással folytak a tagosítási munkálatok, még a kis indusztriális Ausztria is évi 1,200.000 schillinggel tagosít. Ha ebből a szempontból nézem a költségvetést, sajnálattal kell megalapítanom, hogy semmi előhaladást nem látok, elleniben addig is, .míg a pénzügyminiszter úr idevonatkozóla.g a jövő költségvetésben valami kellemes meglepetésről szíveskedik gondoskodni, azzal a kéréssel fordulok az igen t- kormányhoz, hogy az előkészítés és népszerűsítés segítségével méltóztassék ezt az ügyet előrevinni. Csendes rezignációval vagyok bátor megemlíteni, hogy az egyik legkiválóbb tagosítási szakértő számítása szerint, ha ugyanolyan tempóban folyik a tagosítás, mint az a legutóbbi években történt, akkor 700 év múlva fognak Magyarországon a tagosítási munkák befejezést nyerni. Ezekben röviden érintve az országrendezéssel kapcsolatos trianoni adottságoknak a földdel összefüggő vonatkozásait, legyen szaülése 1937 május U-én, kedden. 527 bad megemlítenem a vízrajzi adottságokat. Sajnos, ezen a téren a mi régi ideális vízrajzi beosztásunkat — akárcsak országterületünket — úgy szabdalta szét a minden mérnökpolitikai felfogást nélkülöző trianoni béke, hogy vízrajzi szempontból függő viszonyba kerültünk a nálunk lényegesen alacsonyabb kultúrájú és kisebb technikájú szomszédainkkal szemben. Az állam nagy megértéssel viseltetett ebből a szempontból eziránt a kérdés iránt és még a háború előtti törvényeket pótlóan, az 1929 : III. te. és az 1931: XV. te. újból rendezte ezen a téren a tennivalókat, megállapítván, hogy az állami felügyelet alatt álló vízfolyások szabályozására évi 3'8 millió, a nem állami felügyelet alatt álló vízszab ályozások rendezésére évi 1*8 millió pengő felhasználása szükséges. Sajnos, a mostani nehéz gazdasági helyzet ezt nem tette lehetségessé, és így az idei költségvetésben is 3"8 millió helyett csak 1*9 milliót, 1"8 millió helyett pedig csak 0'3 milliót látok, de mivel a tavalyi előirányzattal szemben ez is 30.000 pengős emelkedést jelent, tehát örömmel látom ezen a téren is a fokozódó jóindulatot. Az országrendezósnek a területtel összefüggő egyik legközismertebb, legsürgősebb, legjellegzetesebb problémája a közlekedésügy és az ezzel Összefüggő útügyi kérdés. Rendkívül érdekes adatokat tudnék itt az igen t. Ház elé tárni, azonban, sajnos, olyan rövid idő áll rendelkezésemre, hogy kénytelen vagyok ezeket a számadatokat mellőzni, legfeljebb csak bátor vagyok íkijelenteni, hogy az útépítést elsőrangú műszaki problémának tekintem és éppen ezért osztozom a f Drozdy Győző t. képviselőtársam költségvetési beszédében mondottakkal, aki annak az óhajának adott kifejezést, hogy különösen a törvényhatósági utakra vonatkozó programm megállapításánál a helyi kedvezós és politika mellőztessék és kizárólag a közérdek, az általános érdek legyen irányadó.^ Egy példát említek fel e tekintetben. A tolnavármegyei Pálfa község szerencsétlenül Tolna megye egyik kiszögellésében fekszik és a szomszédos Fehér megyének ugyancsak ilyen kiszögellésében fekvő Vájta községgel útszerű valami köti össze. Mármost Tolna megye azt mondja, nem érdeke neki, hogy egy Fehér megyébe vezető utat építsen, Fehér megye pedig azt mondja, neki sem érdeke .az, hogy egy Tolna megyébe vezető utat építsen és így valahányszor abba a becsületes színmagyar községbe megyek, mindig imádkoznom kell, hogy eső ne érjen, mert addig, amíg a sár fel nem szárad, a községből távozni lehetetlenség. Igen t. Házi Még csak azt említem meg, hogy Anglia, Hollandia, Olaszország, Csehország éis egész csomó iszomszód állam már meghozták a közelmúltban új útügyi törvényüket, amely a technika haladásával eo ipso szükségessé vált. A mi közúti törvényünk már egéiszen közel van a legszebb férfikorhoz: az 50 esztendőhöz és mivel a külföldi törvények alapján már megfelelő tapasztalatok állnak rendelkezésre, mély tisztelettel kérem az igen t. kormányzatot, — bár tudom, hogy ez nehéz kérdés és rendkívül sok jogi és közgazdasági vonatkozása van, — hogy az új törvény előkészítéséről minél előbib gondoskodjék. Az útépítéssel kapcsolatban sokszor hallja az ember azt a iszemcrelhányást, hogy^ amíg a kormányzat kitűnően karbantartott és kitűnő burkolatú autóutakat építtetett a legnagyobb 74*