Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

512 Az országgyűlés képviselőházának i telepeik összes rendelkezésre álló helyiségeit és még egyéb gondolatokat is ki kell érlelnünk a tömegszállások létesítésére és olyan helyek biztosítására, ahol feulturembereket mégis el lehet helyezni. Mert fontos az, hogy aki idejön, az itt kultúrát találjon és megelégedetten menjen el innen. Nagyon rá vagyunk szorulva a katonaság segítségére, a honvédség elszállásolási, élelme zési és szállító apparátusaira is. Mert bár ekkora tömeg élelmezése Magyarországon nem okoz gondot az élelmiszerek szempontjából, de előállítás, kiszolgálás és megszervezés szempontjából óriási gondot okoz. T. Képviselőház! Öriási bajunk az is, hogy nincs olyan nagy terünk, amelyen ilyen nagy tömeget mozgósítani lehetne. A stadion, sajnos, még mindig nem kész, úgyhogy az ügetőversenypálya az egyetlen hely, amelyre az elhelyezés tekintetében gondolni lehet,, amely pálya körülbelül 300.000 embert tud befogadni, de annak megtöltése és (kiürítése még a mai tervek mellett is legalább két órát vesz igénybe. Sajnos, nincs olyan termünk sem, amelyben 20.000—30.000 embert össze lehetne gyűjteni, mert a fedett sportcsarnok még mindig nem épült meg; úgyhogy nincs más, mint az Iparcsarnok, ahol ilyen nagy tömeget össze lehet gyűjteni. Szóval nem vagyunk tökéletesen felkészülve. Egy esztendőre van szükség, hogy a hiányokat pótoljuk,, mert nemzeti becsület kérdése az, hogy az eucharisztikus világkongresszus, amelyre az egész katolikus világ szeme ráirányul, ne végződhessék,, hogy úgy mondjam, nemzeti sikertelenséggel és nem lehetséges, hogy erről bárki is csalódva távozzék. A harmadik dolog, amely miatt erre a békés atmoszférára szükségünk van, Szent Istvánnak a jövő évben bekövetkezendő jubileumi esztendeje, amely alkalommal ennek a nagy magyar államalkotó elmének, a szentéletű egyházi embernek és a magyar szent korona első viselőjének emlékét méltóan és békében kell megülnie az országnak. Az ő szent jobbja előtt végig kell vonulnia ez alkalommal az egész nemzetnek és az egész nemzetnek büszkeséggel kell tekintenie Szent Istvánnak ebben az esztendejében, a mi első apostoli királyunk emlékére. Nagy megelégedéssel állapítom meg, hogy már a kormányzat részéről is történteik előkészületek ennek a jubileumi évnek a megünneplésére. Ez annál inkább indokolt, mert hiszen Szent István gondolata inkarnációja annak a gondolatnak, amellyel beszédemet kezdettem: a keresztény és nemzeti gondolatnak, mert hiszen Szent István volt az, aki ezt a nemzetet éppen a keresztény és nemzeti gondolat irányában beállította. Mi tehát, akiknek lelkében ugyanez a gondolat él, csak annál intenzivebben ünnepelhetjük ezt az eseményt, csak annál intenzivebben állíthatjuk a világ és nemzetünk szeme elé ezt a Szent István-i gondolatot, mint amely ma is élő, politikai iszempontból ma is hatékony gondolat, amely gondolatnak ebben" a Házban is háromnegyed többsége van. (Egy hang a jobboldalon: Miért nem százszázalékos!) En azt hiszem, hogy akkor leszünk méltók ehhez a nagy múlthoz és méltók egy nagy jövendőre, iha égt az értéket meg tudjuk becsülni, ki tudjuk fejleszteni és csak azok járulhatnak Szent István jobbja elé felemelt lélekkel, akiknek lelkében ugyanezek 7. ülése 1937 május U-én, keddm. a gondolatok élnek, akik az államigazgatást és közigazgatást ennek a nagy gondolatnak jegyében akarják átformálni, megreformálni. Ehhez azonban megértés, szeretet, békés politikai atmoszféra kell, inert egy nemzet nem ünnepelhet méltóan máskép, csak ebben az esetben. TJgy érzem, hogy már most itt van az idő, hogy előkészülünk, hogy ezekkel a gondolatokkal foglalkozzunk. Ezért választottam költségvetési ibeszódem témájának a keresztény és nemzeti gondolatot és ha most azt kérdezik, hogy a költségvetés mellett vagy ellene beszéltem-e, ezt igazán onagam sem tudnám megmondani. (Derültség. — Mozgás". — Vitéz Árpád: Mellette ibeszélt, de ellene szavaz!) De hogy egy hazájáért aggódó és keresztény gondolattól eltelt léleknek őszinte megnyilvánulását hoztam a Ház elé, azzal, azt hiszem, mindenki tisztában van. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. A szónokot számosan üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik vitéz Boszner István báró képviselő úr. vitéz br. Rosznerj István: T. Képviselőház! Igyekezni fogok előttem szólott t. képviselőtársam beszédébe belekapcsolódni, hiszen azok a gondolatok, amelyeket ő kifejtett, mindannyiunkat át kell, hogy hassanak. Beszédéből kicsendült az az örvendetes tény, hogy kellő jóakarat mellett könnyen megtalálja a nemzet az utat az igazi nemzeti egységhez. A politika azonban az elvekben és felfogásokban való egyetértésen kívül a gyakorlati kivitel tekintetében való egyetértést is megkívánja és a nemzetnek ma az teszi a legnagyobb szolgálatot, aki ezt a gondolatot szolgálja; éppen ezért engedje meg előttem szólott t. képviselőtársam, hogy rámutassak arra: nem elegendő az, hogy a politikában csak teóriában hirdessünk összefogást, mert ennek gyakorlati eredménye is kell, ihogy legyen, különben azt a célt, amelyet mindnyájan el akarunk érni, nem fogjuk elérni. Ami a költségvetést illeti, annak számszerű részleteivel nem kívánok foglalkozni. A bizottságban lehet a költségvetéssel érdemben foglalkozni. Pártom álláspontját az_ előadó úr ismertette, én ezt az álláspontot teljes egészében magamévá teszem és már előre kijelentem, hogy a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. A költségvetés vitájának általános része azonban módot nyújt arra, hogy aktuális politikai problémákkal foglalkozzam és mint ilyen, ma talán elsősorban a kormányzói jogkör kiterjesztése, a felsőház reformja és a választójogi titkosság bevezetése van előtérben. Ezeket az alkotmányjogi problémákat a nemzet jövőjére nézve olyan nagy kihatásúnak tartom, hogy szükségét látom annak, hogy ,bár rendszerint csak gazdasági problémákkal szoktam foglalkozni, ma speciálisan ezekre a kérdésekre térjek ki. Bevezetőül hangsúlyozni kívánom, hogy a legteljesebb bizalommal viseltetem a miniszterelnök úr politikája iránt és meg vagyok győződve arról, hogy az adott viszonyok között a legmegfelelőbb megoldást tartalmazó törvényjavaslatokat fogja a Ház elé terjeszteni. Éppen ezért felszólalásomnak nem is az a célja, hogy a kormányelnök úr elgondolásainak elébe vágjak. Amennyire módomban áll a kérdést elbírálni, úgy látom, hogy a kormányzói jogkör kiterjesztése ós a felsőház reformja bizonyos